Álmok a színház világnapján

Az idén is látványos produkcióval rukkoltak elő a Színház az iskolában – iskola a színházban elnevezésű programban résztvevő nagyváradi diákok.

Az Álmok című diákelőadást szerda este, a Színházi Világnapon mutatták be a váradi színházban, ezért kezdés előtt ifj. Kovács Levente színművész felolvasta az erre az alkalomra Dario Fo olasz drámaíró által megfogalmazott üzenetet, melynek végkövetkeztetése így szólt: „a válság megoldására az az egyetlen reményünk, hogy üldözni kezdenek bennünket és főleg azokat a fiatalokat, akik színházzal akarnak foglalkozni: így kialakul majd a komédiásoknak és színházcsinálóknak egy új diaszpórája, amely a tiltásokból minden képzeletet felülmúló erényt farag, és új színházat hoz létre.” Ez az üzenet szinte látnoki erővel csengett össze a váradi színházban történtekkel, hiszen akár a Nobel-díjas szerző által vizionált diaszpóra egy részeként is tekinthettünk azokra a fiatalokra, akik ezen az estén felléptek Nagyváradon.

Változatosság

Ez az este nem azért marad emlékezetes minden résztvevő és a közönség számára, mert dramaturgiailag egységes színházi előadás született, vagy mert a művészi koncepció és megvalósítás kifogástalan volt, hanem mert e játék segítségével megtudhattuk azt, hogy mit érez és mit gondol a tinédzsergeneráció a mai világról. A tizennyolc etűdből álló produkció két alapműre épült: Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című drámájára és Örkény István Egyperceseire, de mint ahogy az már a korábbi sajtótudósításokból is kiderült, ezek a szövegek jobbára csak ürügyül szolgáltak arra, hogy a fiatalok határtalan fantáziájukkal teremtsék meg és közvetítsék saját mondanivalójukat. Az eredmény egy eklektikus, ugyanakkor rendkívül mozgalmas és látványos előadás lett, amelyben egyes képek nagyon szépre sikerültek, és több fiatal komoly színművészi tehetségről árulkodó alakítást nyújtott. Az előadás nem esett szét, annak ellenére, hogy ennek veszélye igen nagy volt, elvégre rendkívül heterogén társaság, a Szent László Líceum, az Ady Líceum, a Tanítóképző, a Művészeti Líceum, az Eminescu Főgimnázium, a Lorántffy Gimnázium és a Partiumi Keresztény Egyetem diákjaiból álló csoportok állították össze a műsort, akiket külön-külön készítették fel a Szigligeti Színház színészei, név szerint Ababi Csilla, Pitz Melinda, Tóth Tünde, Csatlós Lóránt, Hunyadi István, Kocsis Gyula, Pál Hunor, Szotyori József, Varga Balázs és Faragó Zénó. Ez a heterogenitás megmutatkozott a produkción is, ami azonban nem hátránya, hanem erénye volt az előadásnak, mert sűrűn váltották egymást az egészen eltérő látvány- és hangulatvilágú jelenetek, melyek tartalmilag is gyakran erősen elütöttek egymástól, és folyamatosan fenntartották ezáltal is a nézők érdeklődését.

A jövő a jelenben

Bár kevés díszlet állt rendelkezésre az előadáshoz, viszont a jelmezek tekintetében igen gazdag látványvilágot sikerült megteremteni, így bohócoktól kezdve, Napóleonon és Hitleren át a balett táncosig sokféle alak vonult fel a színpadon, ugyanakkor a hang- és fénytechnika is hozzájárult a kívánt hangulat megteremtéséhez. A különböző csoportok egymást követték a színpadon és adták elő saját jeleneteiket, a három órás előadás végére pedig a színpadra gyűlt mindenki, hogy egy közös jelenetben teremtsék meg a darab csúcspontját. A fiatalok nagy kedvvel játszották szerepeiket, a színházban jelen lévő szülők, rokonok, ismerősök méltán lehettek büszkék rájuk. A Színház az iskolában – Iskola a színházban program kiötlőinek az a nem titkolt szándéka, hogy a színház iránt elkötelezett, lojális generációt hozzon létre, és a szerda esti produkciót látva meggyőződésünkké válhat, hogy jó úton halad ennek a célkitűzésnek a megvalósításában, mert a fiatalok megtapasztalhatták a szabad önkifejezés mámorát és egyben felelősségét, és felismerhették azt, hogy a színház a kommunikáció és a megértés igényét kielégítő játék- avagy varázseszköz.

Pap István