Morális dilemmára késztetés

Nagyvárad- Kedden este Krysztof Kieskolwki lengyel filmrendező Dekalógus című művének első részét vetítették le a Római Katolikus Püspökség Laikusképző Központjában. Morális dilemmákat feszeget.

Felvezetőjében Micaci Cristian pasztorális tanácsadó arra hívta fel az érdeklődők figyelmét: érdekes Krysztof Kieskolwki lengyel filmrendező istenképe, mert nyíltan nem nyilatkozott a hitéről, de azért a maga módján mégis hitt valamiben, és ezt a hitét bele is szőtte a filmjeibe. A tíz héten keresztül a Kanonok sori Laikusképző Központban levetítendő Dekalógus (Tízparancsolat) című alkotása például egy varsói lakótelepen játszódik 1988-ban, és a történetben egy láthatatlan, misztikus személy szinte állandóan jelen van, aki lehet akár az Isten maga, vagy az Úr angyala, esetleg a főszereplő férfi lelkiismerete. Érdekes a filmsorozat kép kompozíciója és kamerabeállítása is: a közeli és távoli képek általában a magasba, felfelé irányulnak, szinte minden a transzcendensre, az Istenre utal, még a tömbházak balkonjainak díszítései is mintha sok-sok keresztet formálnának.

Morális kérdések

Az első epizód különben dióhéjban arról szól, hogy egy elvált férfi egyedül neveli 7 éves fiát, és néha a nővére is segít neki. A reál beállítottságú apa racionális gondolkozású, a képleten és az informatika világán keresztül látja a világot, míg a nagynéni vallásos nőként nagyobb hangsúlyt fektet az érzelmekre. A kisfiú e két eszmerendszer között keresi az igazát, próbál eligazodni, olyan kérdésekre keresi a választ, mint például, hogy mi a halál? Egyszer azonban ajándékba kap egy pár korcsolyacipőt, és elmegy korcsolyázni a közeli tóra, azonban beszakad a jég alatta és meghal. Ezután az apa bánatában elmegy egy épülő templomba, zokogva ledönti az oltárt, de ennek ellenére úgy tűnik, hogy vallásos ember lesz belőle.

Több morális kérdés is felmerül, azonban a film nem ad rá választ, sokkal inkább elgondolkodtatja a nézőit, és arra készteti őket, hogy mindenki a maga módján elmélkedjen a látottakon. Egyfelől például a gyermek a kereső, a világra rácsodálkozó keresztény ember mintája lehet, másrészt pedig úgy is értelmezhető, hogy nem csupán az apa, hanem a kisfiú tragédiájáról is szól film, aki azt megelőzően hal meg, hogy elkezdett volna hittanórára és templomba járni. Ugyanakkor az is elgondolkodtató: feltétlenül tragédia kell-e a megtéréshez? Vagy: „készen állok”-felirat jelenik a számítógép képernyőjén. Talán az embert kereső Isten üzenete ez? Vagy: a történetben egy tűznél melegedő hajléktalan, talán juhász is feltűnik. Kicsoda ő, és miért olyan kifejező a tekintete? Az apa tragédiája a Krisztus által hordozott keresztet is szimbolizálja? A férfi miért az oltárt borítja fel és nem a számítógépet, melynek segítségével, matematikai képletekkel kiszámolta, hogy a jég túl vastag ahhoz, hogy beszakadjon? Sok-sok megválaszolandó kérdés, melyekre talán könnyebb választ adni, ha valaki a folytatásokat is megtekinti, melyek minden kedden 6 órától kerülnek levetítésre a jelzett helyszínen.

Ciucur Losonczi Antonius