Erdély a középkori Magyar Királyságban

Nagyvárad- Szerdán az RMDSZ Bihar megyei szervezete által alapított Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben modulja keretében Zsoldos Attila akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete Középkori Osztályának vezetője tartott előadást az Ady líceumban.

Az Ady Endre Középiskola dísztermében megjelenteket Nagy Mihály Zoltán, a Bihar megyei levéltár főlevéltárosa köszöntötte. Előadása kezdetén Zsoldos Attila akadémikus arra hívta fel a figyelmet: túl nagy feladat lenne Erdély egész középkori történetéről beszélni, hiszen már azt sem könnyű meghatározni, hogy Erdélyben mikor kezdődött a középkor. Magyar krónikás hagyományok szerint ez 1003-ra datálható, amikor Szent István, Gyula legyőzésével a monarchiához csatolta Erdélyt. Ez a Gyula különben magyar volt, a személyneve ismeretlen, az apját is Gyulának hívták, ami egy honfoglalás előtti, öröklődő magyar tisztségnév. A csatolásra azért volt szükség, mivel az a fajta fejlődés, ami később elvezetett a Szent István-i államalapításhoz, nem egyedül az Árpádok uralta területen indult el a Kárpát-medencében, hanem több törzsi területen is a Dunántúlihoz hasonló fejlődés ment végbe. A magyar hadtörténet egyik legsikeresebb hadvezérének is nevezhető Szent István azonban felszámolta a törzsi területeket, és a történelem folyamán először egységes politikai környezetet alakított ki a Kárpát-medencében.

A középkor kezdeteiről tehát vannak ismereteink, de ezután következett két sötét évszázad, és csak a 13. századtól vagyunk ismét képben, bár azért elképzeléseink vannak a 11-12. századokról is, a lehetőségekhez mérten korlátozottak. Ahogy az egész Kárpát-medence, Erdély is több nép által uralt terület volt: a magyarokon kívül beszélhetünk szlávokról, germánokról, székelyekről és besenyőkről is. Érdekes és bonyolult kérdés a székelyeké, magyarázta az akadémikus, hiszen minden középkori forrás, mely megnevezi őket, úgy ír róluk, mint a magyaroktól különböző népről. Ezzel szemben a székelyek magyarul beszélnek, és nincs olyan alapréteg a nyelvezetükben, mely arra utalna, hogy valaha másképp beszéltek volna. Zsoldos Attila nem bizonyított elmélete szerint ez az ellentmondás úgy oldható fel, ha azt feltételezzük: a székelyek is magyarok, de másik magyar népcsoportként bejöttek már Árpád előtt, például a késő avarokkal, vagy ők maguk a késő avarok.

Változások

Erdély úgy tagolódott be a Szent István-i államba, mint a többi rész, hogy aztán idővel a sajátságos helyi viszonyokból kibontakozzanak kifejezetten csupán rá jellemző tulajdonságok. Jelentős fordulat a 13. században következett be, amikor Fehér vármegye ispánja a többi erdélyi vajdára is kiterjesztette hatalmát, vagyis a többiek tőle kapták az utasításokat. Ugyanakkor a jelzett századtól kezdve soha többé nem jelennek meg a királyi oklevelek datálásához kapcsolva az erdélyi ispánok nevei. Hasonló folyamatok zajlottak Szlavóniában is, és Zsoldos Attila meglátásában ehhez köze van ahhoz, hogy a leendő IV. Béla hercegként előbb Szlavóniában, majd Erdélyben kormányzott. Érdekes, hogy a Székelyföldnek saját ispánsága volt, csak a 15. században, Mátyás király idején egyesítették a két- erdélyi és székely- ispánsági intézményt. A szászok első csoportját a 12. század közepén II. Géza telepítette be- bár halvány emlékek vannak arról, hogy Észak-Erdélybe Gizella királynéval együtt érkeztek- így az erdélyi szászságnak azon képe, mely a késő középkorból bontakozik ki előttünk, egy hosszú fejlődés eredménye. Az erdélyi vajdaságnak a szlavóniai bánsággal való párhuzama aztán 15. században szűnt meg. Hogy miért, nem tudni, talán a török fenyegetettség lehetett az oka.

Tartomány és ország

Értekezésében a történész arra is felhívta a figyelmet: Erdélyt tartományként és országként is szokták emlegetni a különböző forráshelyeken, utóbbi megnevezést a román kollégái kedvelik különösen. A regnum (ország) megnevezés oka, akárcsak Szlavónia esetében is, hogy a királyi hercegek (vagyis olyan trónörökösök, akiket bevett szokás szerint még az apjuk életében megkoronáztak, de ténylegesen még nem uralkodtak) is álltak Erdély élén. Ezért és nem amiatt volt tehát Erdély regnum, mert ki akart volna válni a Magyar Királyságból, vagy mert soha sem tartozott volna hozzá igazán, a különállás ugyanis másban, például a földrajzi távolságban mutatkozott meg, hangsúlyozta az akadémikus.

Ciucur Losonczi Antonius