Zarándokút saját magunk felé

A tapasztalásunk megváltozik, ha bekötik a szemünket. Minden finomabbá, mélyebbé, jelentőségteljesebbé válik, szinte érezhető Isten jelenléte. Gazdagabban folytathatjuk utunkat.

Ilyen és ehhez hasonló bejegyzések szerepelnek a magyarországi Láthatatlan Színház vendégkönyvében. A társulat immár harmadik alkalommal járt a nagyváradi Posticumban, a szombati nap folyamán a révészek mintegy harmincöt vándort vezettek végig a zarándokúton, s vasárnap is részt vettek néhányan az utazáson. Az Érintések című darab során a főszereplő maga a résztvevő – azaz a vándor, aki bekötött szemmel, saját képzelete által emelt díszletek között él át ismerős, rég tapasztalt élményeket, elfelejtett érzéseket a révészek vezetésével. Az utat pedig nem csak kint teszi meg, hanem saját belső világában is, az egyetlen helyen, ahol az igazán jelentőségteljes dolgok történhetnek.

A lényeges dolgok

A műfajt a látás redukciójával történő dramatizálásnak nevezte el Mézes Zsolt László evangélikus teológus lelkész, a társulat művészeti vezetője. A módszer maga az evangélikus egyházon belül született meg, s a társulat pedig a Jelenlét Műhely Egyesület keretein belül működik. S hogy mi szükség van láthatatlan színházra? Amint Mézes Zsolt László elmondta, egy kis megállás a napi rohanás közepette, ami segít lecsendesedni, újra megtalálni a lényeges dolgokat. Az érzések, amelyek ilyenkor előjönnek, nem ismeretlenek, de mélyen eltemettük őket, s egy ilyen utazás tudja őket ismét előhívni. Az emberekben ott az igény a belső csendre, csak nem tudatosítják, sokan azért érzik magukat elveszetteknek, mert nem találják azt a csodát, amit egy ilyen egyszerű módszer meg tud mutatni.

Útkeresőknek

A Láthatatlan Színház első sorban azoknak az embereknek szól, akik keresik a helyüket a világban, akik érzik, hogy az élet több annál, mint ami látszik belőle, átéltek már olyan találkozást, szerelmet, barátságot amely túlmutatott önmagán, elgondolkodtak az élet fontos kérdésein – válaszolt kérdésünkre a társulat művészeti vezetője. Azoknak az embereknek, akiket komolyan megérintettek már olyan határhelyzetek, mint a betegség, a halál, a gyász, s akiket az élet szenvedései finomítottak, de nem keserítettek meg. Vagy akár megkeserítettek, de ha eljönnek egy ilyen útra, felfedezhetik, mi volt ennek a célja és visszatalálhatnak önmagukhoz.

A műfaj maga picit az égi otthonunk megtalálásában segít – tette hozzá – mert szép ugyan Tamási Áron mondása, de az égi otthon végső soron fontosabb, mint a földi. Az égi otthonkeresés tükröződik a földi hely- és boldogságkeresésünkben is, és talán ez a műfaj arra is rávilágít, hogy a láthatatlan dolgok sokszor finomabbak és magasabbrendűek a láthatóknál.

Jönnek még

„Szép, hogy Erdélyben hogyan mennek el tőlünk a vándoraink; sokkal zárkózottabbak, de egyúttal sokkal nyitottabbak is a magyarországiaiaknál” – jegyezte meg a társulat vezetője, aki Nagyváradon született és tizenöt éves korában települt Debrecenbe. Szándékaik szerint február 2-án és 3-án, illetve március 2-án és 3-án ismét Váradon lesznek, addig is várják az érdeklődők jelentkezését az info@posticum.ro e-mail címen. Az előadások ingyenesek, a magyarországi Nemzeti Együttműködési Alap keretében valósulnak meg. Angol nyelvű előadásokat is tartanak, ha van rá igény, távlati tervük pedig az, hogy román nyelvű révészeket is kiképezzenek. További információk fellelhetők mind a Posticum (www.posticum.ro) mind a társulat honlapján, a http://jelenletmuhely.hu/lathatatlan/ címen.

Neumann Andrea