IFESZT: két nap összefoglalója

Több érdekes és értékes darabot tekinthetett meg a nagyváradi közönség a 6. Interetnikai Színházi Fesztivál (IFESZT) csütörtöki és pénteki napján.

A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház az Utolsó pillanat című Beckett-parafrázissal készült az IFESZT-re, melyet csütörtökön délután négy órakor mutatott be az Árkádia Bábszínházban. Az előadás fő motívuma Beckett egyik legfontosabb, egyben legismertebb motívuma, a várakozás volt. A várakozó férfi és nő az életfát jelképező telefonfülkében, vagy mellett várakozik, a világot ebben a várakozó állapotban igyekeznek értelmezni, persze a maguk módján. Bicskei István rendező szép képeket alkotott az előadásban, és felszínre hozta az egyébként sokak által pusztán nyomasztónak gondolt becketti világ sajátos humorát is. Ennek az előadásnak az értéke nem a színészek egyéni teljesítményében, hanem az összképben rejlett, bár igaz, intenzív színházi élményben nem sikerült részesíteniük a közönséget.

Egy remek aktualizálás

A színházi fesztivál egyik legjobb rendezése volt Tasnádi István Világjobbítók című darabja, melyet testvére, Tasnádi Csaba vitt színre. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata által bemutatott előadás nem más, mint a Don Quijote történet átültetése a mai magyarországi valóságba. A fölöslegessé váló könyvtáros, Kriston Géza (István István) beleőrül a társadalom közönyébe, és főképp abba, hogy az általa vallott értékek másnak már semmit sem jelentenek. Elkezdi Don Quiotenak képzelni magát, és természetesen Sancho Panzát is talál magának, a sitten megismert pitiáner bűnözőt, Tökit (Egger Géza), álmainak hölgye pedig az utcai óriásplakátokról rámosolygó, pelenkát reklámozó kismama lesz (Rappert-Venz Stella). Az eredeti és a mai don Quite közötti párhuzamokat nagyszerűen kiaknázza a szerző és a rendező. Gondoljunk csak arra, hogy a mai Don Quijote a bankbejárat forgóajtajával vív szélmalomharcot, vagy arra, hogy a tükrös lovag nem más, mint a talkshow műsorvezetője, aki valóban tükröt tart Don Quijote elé, és érzékelteti, hogy a Gutenberg galaxisnak, mármint a könyvekre épülő társadalomnak együtt kell élnie a virtuális világgal, és annak lehetőségeivel, amit azonban a búsképű lovag nem tud elfogadni. Rendezői bravúr, de legalábbis remekbe szabott ötlet volt a talkshow jelenet megrendezése, amelyben a színészek a színpadon játsszák a szerepüket, miközben élő közvetítés is készül a jelenetről, mely kivetítődik a háttérre, így a közönség szemei előtt egyszerre jelenik meg a hagyományos és a modern, ha úgy tetszik a Gutenberg galaxis és a virtuális társadalom. Ugyanakkor, hogy a közönség végképp egy talkshow nézőjének érezze magát, még a tapsolásba, ujjongásba, hurrogásba is bevonják. A két főszereplő jól ellátta feladatát, és a többiek is összeszedetten játszottak. Egy sikeres előadást láttunk. A csütörtöki nap záróeseménye a Moszkva kávézóban zajlott le, ahol este hét és tíz órától is bemutatták a Midnight Tango című táncszínházi előadást. Az András Lóránt rendezte előadáson a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatói a tánc, azaz a Tangó nyelvén fejezték ki a mű üzenetét. A Midnight Tango versenyen kívüli előadás volt.

Csíkiak a színpadon

A pénteki versenyprogram délután négy órakor a Szakszervezetek Művelődési Házában kezdődött, ahol Martin McDonagh Vaknyugat című ír történetét mutatta be a csíkszeredai Csíki Játékszín Parászka Miklós rendezésében. A fordításban legalábbis beckettinek tűnő cím annyiban valóban becketti hatásokat mutat, hogy két öregember, jelesül két testvér abszurd, normális emberi vonásokat nem mutató kapcsolatát tárja a néző elé, viszont ezt nem az abszurd, hanem a realista színház vizuális és nyelvi eszközeivel teszi. A kétfelvonásos előadás első részében kibontakozó konfliktus hitelesnek és egyben viccesnek is hatott, a második felvonás azonban nem volt más, mint egy rövidebb, valamint egy rendkívül hosszúra nyújtott jelenet, mely utóbbiban a két öreg testvér a magát megölő pap emléke miatt, amolyan gyónásképpen hosszasan idézi fel a másik rovására elkövetett sérelmeket. Egy idő után a két testvér bűnbánó acsarkodása meglehetősen fárasztó poéngyártásnak hatott, ami lerontotta az előadás kedvezőnek induló összképét. A darab gyengeségei azonban nem vonnak le semmit a két testvért alakító Czintos József (Coleman) és Fülöp Zoltán (Valene) érdemeiből, akik vitték a vállukon az előadást és figyelemre méltó intenzitással birkóztak meg a feladattal. Veress Albert a pap szerepében és Kiskamoni-Szalay Lilla Kicsilány szerepében kevésbé voltak meggyőzőek.

Váradiak a színpadon

A váradi lokálpatrióták pénteken drukkolhattak a helyi Szigligeti Színtársulatnak, hogy jó formában legyenek, amikor előadják Howard Baker: Jelenetek egy kivégzésből című előadást. A Theodor Cristian Popescu által rendezett darabról korábban már beszámoltunk, most nem térek ki külön rá. Mire e sorok megjelennek, addigra már fény fog derülni arra, hogy a zsűri kiemelte-e valamely értékét az előadásnak. A pénteki nap színházi eseményeit a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház zárta, mely este tíz órától a Moszkva kávézóban mutatta be Garaczi László Plazma 2, avagy az ovibrader című darabját felolvasó színházi formában. A négy színész Bekő Fóri Zenkő, Fincziski Andrea, Dunkler Róbert és Barabás Árpád és a rendező Tóth Árpád érdeme az, hogy a felolvasó színházi forma által nyújtott korlátolt lehetőségek ellenére érzékeltetni tudták a darab hangulatát és ki tudták emelni annak problémafelvetéseit.

Pap István