„Én vagyok a feltámadás és az élet”

Farkas Antal várad-velencei lelkipásztor hirdette a feltámadás vigasztalásának igéjét november 1-jén a Rulikowski temető Városi kápolnájánál.

Egy maroknyi emlékező gyűlt össze csütörtökön a Rulikowski temető Városi kápolnájánál. Farkas Antal lelkipásztor János evangéliumából választott igerész alapján hirdette az igét: „Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él” (Ján 11,25). Itt a temetőkertben gyűltünk össze, hogy emlékezzünk szeretteinkről, megállunk sírhantjaik mellett és hálát adunk Istennek, hogy köztünk lehettek- hangzott el. „Megkérdezhetnénk, hogy miért pont itt tartunk istentiszteletet és miért nem a templomban? Az ige nyújt választ nekünk: a templom és temető kapujában elcsendesül lelkünk ebben a rohanó világban. És ebben a csendben találkozunk Istennel”-mondta el a lelkipásztor, majd feltette a kérdést, hogy hogyan is válik a temető templommá? Isten igéje adja a bizonyságot, hogy szeretteink nem a semmibe távoznak, a temetőben csak porhüvelyük nyugszik és emléküket pedig szívünkben hordozzuk.

Emlékezés

Egyszer eljön az idő, mikor mi is eltávozunk és visszatérünk Isten szeretetébe, akkor majd mások emlékeznek ránk. De az ige mindig erősíteni, táplálni és vigasztalni fogja a gyászolókat a templomban és a temetőben is, hiszen itt sem hagy magunkra Isten. Aki a temetőbe is úgy jár, mint a templomba, vagyis Isten igéjével telve, annak szívében nem a mulandóság szomorúsága, hanem a feltámadás reménye él. Isten a feleletünkre vár: „vajon hisszük-e a feltámadást és az örök életet? Hiszed-e, hogy szeretted ott van Istennél és, hogy te is oda kerülsz majd? Ha hiszel, nem csupán a halálra és elmúlásra gondolsz, hanem Isten irgalmára és szeretetére”- hangzott el. Végezetül, ahhoz, hogy a temető templommá váljon, szükséges, hogy megvalljuk a halál feletti győzedelmes hitünket, mert ha elnémul a bizonyságtétel, a halál csendje lesz úrrá a temetőkerten. Ne felejtsük el mulandóak vagyunk, készüljünk fel az elmenetelre és az Isten előtt való megállásra, és ne a temetőben keressük szeretteinket, mert ők a szívünkben élnek tovább.

Nagy Noémi