Tételek plüssállatokra és szatírára

Zsúfolásig telt ház előtt lépett fel kedden este a Nagyváradi Ősz rendezvénysorozat keretében két alternatív művész, Ada Milea és Bobo Burlăcianu. Babáztak, vicceltek.

A közönség egy része értette is, amit hall, lát, a másik része pedig csak derűsen ingatta magát a dallamokra, mintha alternatív zenével kevert gyerekdalokat hallgatott volna, és bábelőadást látott volna – de minden esetre mindkét tábor jól érezte magát a maga módján kedden este a nagyváradi Városi Művelődési Házban. Ott lépett fel az Ada Milea, Bobo Burlăcianu duó. Tipikus: atipikus műsort láthattunk. Vagyis a két művész azt nyújtotta, amit szokott: laza dramaturgiai keretek között sok improvizációt, úgy zenében, mint alakításban. Műsoruk az Insula, a Quijote és a Naşul előadások legjobb részeiből állt össze.

Játékosan komoly

Milea a zenét biztosította egy szál gitárral, miközben Burlăcianu plüssfigurákkal játszadozott, nekik adott életet, őket szólaltatta meg, időnként velük elegyedett párbeszédbe. Hogy miről szólt a produkció? Rólunk, mindannyiunkról, butaságainkról, gondjainkról, lehetetlenségünkről – meg arról, mennyire vicces, ironikus az néha, hogy túlkomolykodjuk a fél életünket.

Mileáék fellépéseinek varázsa abban is áll, hogy egyik show sem olyan, mint a másik. Az improvizációk mellett eleve az esték repertoárja is mindig változik. Amit ők nyújtanak, az szórakoztató, néha melankolikus, máskor nosztalgikus tükörképünk, de van, hogy reflexiók a minket körülvevő valóságra. Azoknak ajánlott mindez, akik szeretik az alternatív-minimál hangzást, az ehhez illeszkedő dalszövegeket – meg hát az életet is, mert enélkül, megfelelő nyitottság nélkül nagyon fogják utálni a produkciót. Szerencsére azonban a népes közönség láthatóan rugalmas agyú érdeklődőkből állt össze. Úgyhogy minden jó volt…

Szeghalmi Örs