Kijevi balett, váradi terroristákkal...

Csodálatos előadást mutatott be Nagyváradon kedden a világ egyik legnagyobb klasszikusbalett-társulata. És épp a világ legtöbbet játszott balettjét, A hattyúk tavát adták elő. Részben méltatlan publikumnak.

Két, sőt, három vonatkozásban is igazi élményben lehetett részük azoknak, akik kedd este eljöttek a nagyváradi színházba. Itt adta elő ugyanis a világ egyik legnagyobb és legrégebbi klasszikus táncegyüttese, a Kijevi Balett a világon legtöbbször játszott klasszikusbalett-darabot, Csajkovszkij A hattyúk tava című művét.

Az említett harmadik – és egyben legfontosabb – vonatkozás maga az előadás színvonala volt. Szinte a végletekig precíz, profi, gyönyörű produkciót láthattunk. Minden mozgáselem a helyén volt és pontos volt, úgyhogy tökéletes hatást ért el. Az amúgy klasszikus koreográfia tiszteletben tartása mellett olyan részletekig menően is szép volt az előadás, mint például a jelmezek színei, illetve ezek harmóniája a férfi és női táncosok viseletében.

Örömmel emelhetjük ki a szólótáncosokat: Natalia Matsak primabalerinát, aki a hagyományoknak megfelelően maga alkította a pozitív női hőst, Odettet, és az ő személyével visszaélő, ellene ármánykodó negatívat, Odiliát. Szintén pompás volt a férfi főszereplő, Denys Nedak, aki a herceget személyesítette meg. Mellettük azonban minden kiemelt szerepet játszót, sőt, akár az egész tánckart felsorolhatnánk, hiszen mindannyian szemet gyönyörködtetően és majdnem teljesen hibátlanul adták elő a művet. Ami egyébként nem is csoda, hiszen a Kijevi Balett az egyik olyan társulat, amelyik állandóan repertoárján tartja a klasszikus balettirodalom összes nagy művét, ugyanakkor ezek leghitelesebb tolmácsolójának számít.

Élményrombolók

Van azonban még egy vonzat – amely egyébként mellékes részlet lenne, ha kitartóan impertinens volta miatt nem nőtte volna ki magát sajnálatosan megemlítendővé. A nagyváradi közönség egy része ugyanis provincializmusával, neveletlenségével tűnt ki e kivételes estén. Is.

Az gyakran megesik, hogy olyanok is beszédülnek a színházba, különféle előadásokra, akik azért jönnek, hogy végigbeszélgessék a produkciót, vagy különféle készülékeikre rögzítsék azt, a valós megtekintése helyett. Ám ezen az estén különösen nagy számban jelentek meg e sznobok, akik terroristák módjára bántak el a publikum többi részével és magával az előadással. Az első soroktól a karzatig mindenhova jutott belőlük: telefonjaikat emelgették, fotózva, filmezve – s közben a fénylő képernyők sokaságával vizuálisan zavarva az előadást valóban nézőket, tönkretéve az élményt. A még bárdolatlanabbak pedig egyenesen villanófénnyel fotóztak, újra és újra, az első felvonás összes kulcsmomentumát szétbombázva a gépeikkel. E megmunkálhatatlanul faragatlanok aztán még azonnal vissza is nézték a fotóikat, filmecskéiket, folyamatos fényszennyezést generálva. Többségük aztán a második felvonásra megnyugodott – ám egyes partizánegységek a legvégéig tartották magukat, és villanófényeikkel lövöldöztek, világító képernyőikkel támadtak folyamatosan.

E balkáni kultúrdagonyázás, sznobzsúr méltatlan és zavaró volta ellenére öröm volt Váradon jelen lenni a kijeviek előadásán – akik egyébként nagyon sokat turnéznak ezzel a produkciójukkal is, a világban sokfelé.

Szeghalmi Örs