Egy színdarab két arca

Megnéztük a Love Storiest, Maia Morgensternnel az egyik szerepben. Egyikünknek nagyon nem tetszett, a másikunknak elemeiben igen. Összevetjük a kettőt. Ilyet még úgysem csináltunk.

Valószínűleg nem az író Radu F. Alexandru, sem a rendező Claudiu Goga, hanem a román színművészet legnevesebb színésznője, Maia Morgenstern miatt mentek igen nagy számban a színházbarátok a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házába, hogy megtekintsék a Love Stories című darabot. Most mondhatnám azt, hogy rég nem unatkoztam ennyire egy színházi előadáson, de ez nem lenne igaz, mert a nemrég befejeződött Rövid Dráma Fesztiválon volt alkalmam végigszenvedni hasonlóan unalmas darabokat, bár azoknak ezzel ellentétben megvolt az az előnyük, hogy valamivel rövidebbek voltak. A Love Stories egy négy szereplős darab, amelyben a papa (Mircea Rusu) és a mama (Maia Morgenstern) aggódnak amiatt, hogy a fiuk (Alexandru Pavel) elvett egy nőt (Diana Cavaliotti), akit teherbe ejtett. Ez az ügy felkavarja a kedélyeket, és az anya és az apa kapcsolatának konfliktusait is felszínre hozza, végül pedig az is kiderül, hogy a nő el akar válni a fiútól, mert tulajdonképpen leszbikus, az apa pedig meghal egy autóbalesetben. A pletykaszínházi szinten mozgó előadás a Szomszédokból, meg a Barátok közt sorozatból megszokott konfliktushelyzetekkel áll elő, a banális történetet sem az apa olcsó filozofálgatásai, sem a háttérre vetített képek, sem pedig az egyébként jónak mondható színészi játék nem tudja megmenteni.

Díjazott felemásság

Most én jövök (döntsék el Önök, hogy melyikünk melyik). Szóval, mint látom, a Radu F. Alexandru tollából származó, és Claudiu Goga által rendezett Love Stories kapta az UNITER legjobb román darabnak járó nagydíját 2010-ben. Szinte azt mondhatnám, ez azért túlzás, mert a jelek szerint a zsűri nem nézte végig. A darab maga – akárcsak az előadás – ugyanis szerintem kifejezetten jó, ameddig a fiatalok, valamint az ifjú férj szülei közötti konfliktusokat, az útkereséseket mutatja be. Utána aztán az egész letér az útról, követhetetlen lesz és megmagyarázhatatlan módon öngyilkos lesz maga a dráma és ezzel együtt a produkció is. Egyszerűen érthetetlen a végkifejlet, mintha a szerző maga is unta volna már, s valamiképpen gyorsan be akarta volna fejezni. Úgyhogy a végéről ne is beszéljünk többet. Odáig azonban kellemes színházi élményt nyújt: a sztár Maia Morgenstern hozza a maga szolid-szórakoztató modorosságát, a férjét játszó Mircea Rusu könnyen éli át szerepét.  Egyenesen ígéretes fiatal tehetségnek tűnik a gyermeküket, s egyben az újdonsült, majd meghurcolt és kivéreztetett ifjú férjet játszó Alexandru Pavel. A darabban feszülő konfliktusokkal pedig könnyű azonosulnia bárkinek, aki egy cseppet is élt és érzett eddig bármikor.

A szcenográfia a mostanában megszokott minimalista vonalat követi. Két nagy képkeretbe vetítenek az előadás során – s bár a projekció maga immár közhelyes megoldásnak számít, a vetítés tartalma, maguk a képek és a velük való játszadozás sikeresen növeli a drámai hatást. A Love Stories olyan kortárs román dráma, amely a publikum nagy része számára könnyen érthető, empatikus lelki tartalmakat is megmozgat néha. De konfúz végét fölösleges megvárni.

Pap István

Szeghalmi Örs

Maia: Féltő anya és szenvedő fia: Maia Morgenstern és Alexandru Pavel

love: Az ifjú férj édesapja és a leszbikus menye: Mircea Rusu és Diana Cavallioti

Fotók: Pap István