„Nemzeti érdek megállapodni az IMF-fel”

Nagyvárad- Nemrég Bokros Lajos európai parlamenti képviselő, egyetemi tanár tartott előadást Nagyváradon, az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia közgazdaság-tudományi modulja keretében. Ezt követően a közgazdász exkluzív interjút adott az Erdély Online-nak.

- Gazdasági szabadságharcosnak érzi magát? A minap ugyanis Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy Magyarország a tízmillió szabadságharcos otthona.

- Nem, én nem érzem magam szabadságharcosnak, hanem azt gondolom, hogy néptanító vagyok, akinek az a feladata, hogy okos szóval és türelemmel, nagyfokú beleérzéssel felvilágosítsa az embereket arról, hogy a jólét és a szabadság érdekében milyen fontos teendőket kell elvégezni.

- Ön szerint lesz-e megállapodás az IMF-fel, figyelembe véve, hogy néhány hónappal ezelőtt a magyar miniszterelnök azt mondta, a Valutaalap Magyarország barátja, néhány nappal ezelőtt pedig IMF-ellenes kormányhirdetések jelentek meg?

- Érdekesek voltak ezek a hirdetések, ízléstelenek. Ha az IMF-től tiszteletet várunk, és ugye ez volt az egyik hirdetés szövege, akkor adjuk már meg az IMF-nek is azt a minimális tiszteletet, ami egy olyan, egyébként világhírű kormányközi intézményt megillet, amelyiknek mi magunk is tagja vagyunk. A Nemzetközi Valutaalap nem szokott a tagállamai ellen fordulni, az IMF az esetek túlnyomó többségében becsületesen görbe tükröt tart az egyes országok politikai osztálya elé, és abban viszont nem mindig szép látvány bontakozik ki. Következésképpen az IMF-et nem szokták szeretni maguk a politikusok. De ez nem érdekes, az a kérdés, hogy a Valutaalap működése hasznos-e vagy sem, és ebben a tekintetben húsz évnyi, az IMF-fel folytatott együttműködés után a leghatározottabban ki tudom jelenteni, hogy Magyarországnak nemzeti érdeke a Valutaalappal történő megállapodás.

- Magyarország gazdasága nagymértékben függ Németország fejlődésétől. Hogyan értékeli az Orbán Viktor és Angela Merkel közötti tárgyalásokat?

- Erre nem tudok válaszolni, mert nem vagyok bennfentes, nem tudom mi hangzott el valóban Berlinben, arra pedig nem akarok reagálni, hogy milyen visszhangja volt a tárgyalásoknak, mert azt láttuk, hogy a véleményeket igen átszínezte az, hogy ki milyen párt szemszögéből nyilatkozott.

Euróövezet

- Miért jelent előnyt az euróövezethez való tartozás?

- Szabad legyen három nagyon fontos előnyt említeni. Az egyik az, hogy akkor lenne egy stabil fizetőeszközünk. A mai helyzetben a lej és a forint esetében egyaránt a fő probléma nem az, hogy az árfolyam alacsony vagy magas, hanem hogy kiszámíthatatlanul változik. Ezt a bizonytalansági elemet az euró megszüntetné. A másik az, hogy már így is euróban van nemcsak a nemzetközi, hanem a hazai pénzforgalomnak is a jelentős része. Hihetetlen mértékű költségmegtakarítást jelentene minden vállalat és háztartás, nem beszélve az állam számára, hogyha egy valutában történne mindez. A harmadik előny pedig az, hogy rendszeresen a felkészületlen és faragatlan politikusok szeretnek beavatkozni a monetáris politikába, és igyekeznek visszavenni a nemzeti jegybankok függetlenségéből. Ez megszűnne akkor, hogyha a jegybank Frankfurtban lenne.

- Egyesek szakemberek véleménye szerint fontos lenne a fiskális és a bankunió létrehozása...

- Én sohasem mondtam azt, hogy ez fontos lenne, meg kell kérdezni az egyeseket. Én azt gondolom, hogy bankunió már van, ha ezen azt értjük, hogy az eurózónában honos pénzintézetek az egész Európai Unióban akadálytalanul tudnak fiókot létrehozni, és fiók létrehozása nélkül is bármilyen tranzakciót megvalósítani. Minden román állampolgárnak joga van német bankban tartani a pénzét, és Németországban lebonyolítani az összes pénzügyi műveletét. Tehát ez megvalósult. Ami hiányzik, az a bankuniónak az állami felügyeleti és szabályzási része, mert ez nemzeti keretekben maradt, van magyar bankfelügyelet és van román bankfelügyelet és így tovább. Ez azért nem jó, mert ezek a pénzintézetek már olyan nemzetközi kockázatot képviselnek, ami ellen nemzeti keretekben nem lehet érdemben tenni. Nagyon fontos, hogy a bankfelügyelet hatékony legyen és erős, mert az állam legalább olyan fontos, mint a piac, és hogyha a piac nemzetközi, akkor az állam nem lehet nemzeti e tekintetben.

Válság

- Megkockáztatom a kérdést, bár említette, hogy nem szeret jóslásokba bocsátkozni. Ön szerint a válság melyik szakaszában vagyunk?

- Hát, tényleg nem szeretek jósolni. (Nevet). Inkább annyit mondanék csak, hogy ha az európai politikai osztály és néhány nemzetállam politikai osztálya a jelenleginél komolyabb erőfeszítéseket tesz a válság leküzdése érdekében, ami nem pusztán csak azt jelenti, hogy most több pénzt költünk, hanem elsősorban a versenyképességet alátámasztó szerkezeti reformokat hajtunk végre, akkor leküzdhető a krízis, egyébként pedig nagyon hosszan elhúzódik.

- Hogyan tudná jellemezni a jövő közgazdász generációit?

- Az érdeklődéssel nincs baj, a felkészültséggel viszont van. Nemcsak a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanítok, hanem a bukaresti ASE-n is, és azt látom, hogy a romániai egyetemek nagyon-nagyon messze vannak attól, hogy nemzetközi színvonalú egyetemeknek lehessen őket tekinteni. De hogyha onnan közelítjük meg a kérdést, hogy mennyire felkészült az a fiatal, aki bekerült az egyetemre, akkor ebből az is következik, hogy már a középfokú oktatással is baj van, sőt az általános iskolaival is. Tehát én egy nagyon gyökeres minőségjavító, versenyelvű reformra tenném a hangsúlyt a közoktatás területén is annak érdekében, hogy azok a diákok, akik a felsőoktatásba végül is feltételt nyernek, jobban megállják a helyüket.

Államcsőd

- Az előadása végén valaki azt kérdezte Öntől, megérték-e Romániának a néhány évvel ezelőtti megszorító intézkedések? Adós maradt a válasszal...

- Abszolút figyelem az itteni történéseket, mert nekem Románia szintén fontos, nemcsak Magyarország, mert itt is élek, illetve itt is dolgozom. Nem jó ez a kérdés így, hogy megérte-e, mert ezt mondjuk tíz év múlva fogjuk megtudni. Úgy kell feltenni a kérdést, hogy volt-e Romániának más választása, s erre az a jó válasz, hogy nem. Románia és Magyarország is lényegében 2008 őszén már egy mély költségvetési válságba zuhant, amiből mindkét ország csak a Nemzetközi Valutaalap egyébként rendkívül hasznos és fontos, illetve nélkülözhetetlen szerepvállalása mellett tudott így-úgy kikecmeregni. Hogyha egy költségvetési hiány kezd két számjegyűvé válni, s a gazdaság teljesítménye romlik, akkor miből lehet elosztani azt a hallatlan mennyiségű pénzt, amit a megelőző időszakban egyébként politikai cukorkaosztogatás jelleggel adtak? Iszonyatos mértékű nyugdíjemelés volt Romániában ezt megelőzően, rengeteg béremelés elsősorban az állami szektorban, beleértve a felsőoktatást is különben, de ezeknek nem volt meg a fedezete az adóbevételek tekintetében, a román gazdaság nem tudta kitermelni azt az irdatlan mennyiségű pénzt, ami ehhez szükséges volt. Nem volt tehát más választás, a megszorító intézkedések önmagukban nem jók vagy rosszak, hanem nélkülözhetetlenek és elengedhetetlenek voltak, mert az alternatíva a nyílt államcsőd lett volna. Ehhez képest volt szükség a megszorító intézkedésekre. Hogy ez olyan szempontból hasznos-e, hogy megalapoz egy fellendülést, az meg majd attól függ, hogy a megszorító intézkedések mellé társulnak-e olyan szerkezeti reformok, amelyek a gazdaság versenyképességét alátámasztva, javítva szárba szökkentenek egy újabb, de most már fenntartható, nem költségvetési túlköltekezésből táplálkozó gazdasági növekedést.

Ciucur Losonczi Antonius