Amerikai nagyágyúk Váradon

Volt, hogy össze is különböztek tegnapi előadásaik közben, de profi háttérpolitikusok módjára gyorsan ki is békültek: Várad vendége volt egy demokrata és egy republikánus szakértő.

Turnéznak a tudásukkal: sokfelé tart közös prezentációt két szemben álló politikai tábornak dolgozó amerikai szakértő, a Republikánus Pártot képviselő Paul Pelletier, valamint a Demokrata Pártot reprezentáló Donald L. Fowler. A bihari megyeszékhely vendégei voltak, a Nagyváradi Egyetemen tartottak előadást. A téma az amerikai választási rendszer volt, különös tekintettel arra, hogy közeledik az ottani voksolás, tart Barack Obama és Mitt Romney párharca.

Nemzeti minimum

Nálunk is sokat hangoztatják, de az USA-ban már rég megvan és működik: az úgymond nemzeti minimum tartja egyben a hatalmas államszövetséget. Egyetértett ebben a két rivális párt képviselője. Donald L. Fowler azt hangoztatta: „160 éve küzd már az USA-ban e két párt, fontos ügyekben megy a harc, de aminek kapcsán nincs harc köztünk, az még fontosabb. Négy alapvető kérdésben teljes és örök a konszenzus köztünk, s ez tartja egyben és tartja működésben az USA-t. Az első az egyéni jogok kérdése, ebben a legmegátalkodottabb konzervatívok, és a legliberálisabb demokraták is egyetértenek. Senki nem próbálja tehát korlátozni a szólásszabadságot, a gyülekezési szabadságot és a többi ilyesmit. A másik a törvényhozási rendszer. Hagyományosan a Képviselőház reprezentálja a lakosságot, és a Szenátus az államot. Senki nem is próbál ezen változtatni. A következő az, hogy a gazdasági hatalomnak magánkézben kell lennie, akár nagyvállalatok, akár egyének formájában. Soha senki nem kérdőjelezi ezt meg a politikai ellenfelek közül. Bízunk továbbá a választások szentségében. Pedig volt már jó pár nehéz, vitatható, ellentmondásos elnökválasztás is. Ám amikor a joghatóság kimondja a végső döntést, mindenki elfogadja azt, a vesztes nem kezd gerillaharcot, a győztes pedig nem indít tisztogatásokat. Ez az USA titka. Lehet vitázni, harcolni magunk között, de a fő elemeken soha senki nem próbál változtatni”.

A küszöbön álló Obama-Romney csatáról a demokrata párti Fowler elárulta: nem az USA dönt ezúttal sem, hanem csak egy kisebb része. És nem egyetlen nagy választás ez, hanem minden szövetségi államban különálló voksolásként kezelik. Így összesen 51 külön választás zajlik. Azonban összesen csak kilenc állam fontos ebben. Ennyi azoknak a száma, amelyekben általában eldőlnek az elnökválasztások – s ilyenformán ebbe a kilenc szövetségi államban kerül felhasználásra a kampánypénzek nagy része és a média is ezekre összpontosít.

Egyre szabadabban

A Republikánus Párt szakértője, Paul Pelletier megerősítette: „ami a törvény uralmát, illetve a kialakult politikai minimumokat illeti, azokban teljes a konszenzus az egyébként szemben álló pártjaink között”. A két szürke eminenciás egyébként össze is különbözött váradi előadásán, pártállásuk szerint Obama, illetve Romney mellett állva ki – ám mindannyiszor hamar meg is békéltek.

Pelletier, a kampánypénzek megszerzésének szakértője jelezte: az amerikai elnökválasztás korteshadjáratában valóban sok pénz van, de nem annyira gigantikus összeg, ahogyan azt világszerte gondolják sokan. „Az összes ilyen pénz kevesebb, mint amennyit az USA egy évben joghurtra vagy macskaalomra költ. Egyébként elmondhatom: nemcsak elegendő idő nem áll rendelkezésre soha az igazán megfelelő kampányoláshoz, de a pénz sem elegendő egyetlen alkalommal sem” – mondta a republikánusok fundraisere.

A mostani amerikai elnökválasztásra is jellemző, de amúgy mindig ez a trend: a nagyobb amerikai államok érdektelenebbek, mivel a kicsik és a közepesek instabilabbak a választási preferenciák tekintetében. Sőt, vannak szövetségi államok, ahol már szavaztatni is fölösleges. Mivel ugyanis az USA területe több időzónára oszlik, egyes, döntő fontosságú államokban már be is zárnak a szavazókörzetek, lezárul a voksolás, megvannak az eredmények, s ennek nyomán az elnökválasztás végkimenetele is ismertté válik, miközben másutt még csak akkor nyitnak a szavazókörzetek. Amikor ez utóbbiakban – mondjuk Hawaiion – még csak elindulnak voksolni az emberek, az amerikai média egy része már közli is a választás eredményét.

Külön érdekes lehet számunkra a választási regisztráció kérdése, amely Magyarországon téma most, s amely ott a voksolás manipulálásának veszélyét rejti és restrikciót jelent. Az amerikai szakértő elmondta: az USA-ban épp ellenkező a trend. Számos szövetségi államban ugyanis épp mostanság törlik el a kötelező választási feliratkozást. „Nemsokára, ha hirtelen ötlettől vezérelve beesel egy szavazókörzetbe, mert pont voksolni van kedved, akkor ezt gond nélkül megteheted, csak a személyazonosságodat kell igazolnod” – jelezte.

További érdekesség, hogy – leegyszerűsítve a rendszert – végül is a választóknak a 3–5 százaléka dönt az amerikai elnök kilétéről. Hogy ez nem fair, azt a szakértő is elismeri, de mint mondja, ez van, ilyen a rendszer. Rengeteg pénzt és munka megy el tehát arra, hogy megtalálják, hol van az USA-n belül ez a 3–5 százaléknyi szavazó – hogy aztán őket vegyék célba intenzívebb kampányolással.

Pelletier összegzése: „Az Amerikai Egyesült Államok elnöke az egyetlen az egész USA-ban, akit országos voksoláson választanak. És már 160 éve ilyen ez a választási rendszer, így működik, s nem is látom, hogy bármikor változás jönne ebben.”

További érdekesség, hogy a váradi előadás során a Lia Pop dékán és PSD-s érdekeltségű politikacsináló igyekezett elérni, hogy a diákok ne tegyenek fel „kényelmetlen”, román belpolitikát is érintő kérdéseket – a mégis kérdező diákok többsége pedig papírról olvasta fel az előkészített, angol nyelvű kérdéseiket. Ezek egyike arra vonatkozott, hogyan képzeli el az USA a viszonyát Európával, valamint az évtizedekre berendezkedett Putyinnal. A republikánus Pelletier nem kertelt: „Sokan azt hiszik, az amerikai választási kampány egyik fő témája, hogy miként viszonyul az USA a világ más hatalmaihoz. Pedig dehogy. Az ottani kampány lényege, hogy a választókat a saját zsebükkel kapcsolatos kérdések érdeklik leginkább.” A demokrata párti Fowler még egyszerűbben reagált: „Ha erre a kérdésre tudnám a választ, akkor én magam indulnék az amerikai elnöki posztért.”

A két vendégről

A Republikánus Pártot képviselő Paul Pelletier főleg a támogatások megszerzésében (fundraising) számít ismert szakértőnek az USA-ban. Több mint húsz éves tapasztalata van politikai kommunikációban is, továbbá cégekkel való kapcsolattartásban. Az USA egyik legismertebb szakértőjének számít, kampánystratégiák, politikai menedzsment és nem kormányzati szervezetek témaköreiben. A washingtoni Kongresszus jogi tanácsadójaként is dolgozott, illetve a Fehér Házban is tevékenykedett tanácsadóként, mielőtt megalakította saját cégét. A Direct Campaign Solutions nevű vállalkozás tanácsadással foglalkozik, sajtóbeli kampánymenedzsment, illetve fundraising témakörében. Pelletier több mint 36 választási kampányt csinált végig különféle amerikai államok szintjén, illetve az elnökválasztás szintjén is. Szakmai előadásokkal is járja az USA-t, továbbá a BBC rádiós és tévés kommentátora is. Pályája során több millió dollárt sikerült begyűjtenie megbízói kampánycéljaira. Paul Pelletier az iraki háború veteránja is, az amerikai haditengerészet pedig kétszer tüntette ki.

A Demokrata Pártot képviselő Donald L. Fowler a Fowler Communication Inc. elnöke. Az amerikai Demokrata Párt szövetségi szintű végrehajtó bizottságának elnöke volt, illetve a párt egyéb posztjait is betöltötte. Többek között ügyvezető igazgatója is volt a demokratáknak. A politikatudományok doktora, közigazgatást és amerikai politika tantárgyat is oktatott a Dél-Karolinai Egyetemen. Az amerikai hadi kollégiumot is elvégezte, az USA hadseregének nyugalmazott ezredese. A Demokrata Pártban vezette az etikai bizottságot is, illetve részt vett Bill Clinton és Bob Dole kampányában. Jelenleg pártjának országos tanácsában ténykedik tagként, vállalkozása révén pedig marketing-, reklám-, PR-projekteket bonyolít, több országból érkező megrendelőinek.

Szeghalmi Örs