Megújul a Moskovits-palota

Nagyvárad- Az építkezési engedély kibocsátást követő két éven belül megújul a nagyváradi Szent László téren található Moskovits-palota. A lakók győztek meg egy olasz vállalkozót, hogy renoválja.

A Moskovits-palotában lakók a váradi önkormányzat néhány évvel ezelőtti javaslatát ültették gyakorlatba, miszerint a műemlék épületekben élők próbáljanak meggyőzni vállalkozókat arról, hogy például a padláson, illetve a tetőtérben kialakítandó helyiségekért cserébe renováltassák az adott ingatlant. Ez esetben egy olasz üzletember személyében találtak ebben partnerre, aki beleegyezett abba, hogy kívül-belül felújítja a homlokzatot, rendbe teszi a liftaknát, valamint kicseréli a meleg és hideg vizes vezetékeket. Az 1,5 millió euró értékű beruházás kivitelezője a Cseh Beton, és néhány nappal ezelőtt már körül is állványozták az épületet.

Cristian Puşcaş műépítész, projektvezető ezzel kapcsolatban csütörtökön az nyilatkozta az Erdély Online-nak: az építkezési engedély kibocsátását követő két éven belül végezni kell a korszerűsítési munkálatokkal. Arra hívta fel a figyelmet: a műemlék épület sajátossága az a 2700 darab zöld és sárga kerámialapocska, melyet annak idején a magyarországi Zsolnay-cég készített. Ezért felvették a kapcsolatot a pécsi gyárral, melynek az adatbázisában valóban szerepelt a Moskovits-palota, s megállapodtak abban, hogy amennyiben szükség lesz hiányzó kerámialapocskák pótlására, a megrendelés alapján szállítani fogják ezeket.

Szecessziós palota

Péter I. Zoltán helytörténész Mesélő képeslapok című tanulmányában a következő olvasható. „A Moskovits Adolf és fia által építtetett szecessziós palota egyike a Vágó-fivérek, József és László utolsó közös alkotásainak. A századfordulón ezen a telken még emeletes, rutinépítészeti pallérmunkájú bérház, míg a sarkon dülledező kis földszintes üzlet volt. E két épület helyére tervezték a Vágó-fivérek 1910-1911 között a már említett újat. Korabeli képeslap szerint először csak a sarokrész épült fel, amit aztán 1912-ben követett az emeletes ház helyébe emelt épületrész. A kivitelező cég az Incze Lajos és Fia mérnöki és vállalati iroda volt. Az 1911. február 15-én kibocsátott építési engedélyt Incze Lipót feledős szakiparos nevére adták ki. A palota főhomlokzata hasonlatosságot mutat a Vágó-testvérek korábban (1906-1907) Budapesten felépített Gutenberg-házával. Külsőleg puritán egyszerűségével leginkább a német-osztrák szecesszió hazai válfajával mutat rokonságot. A földszint portáléi mára elvesztették egyéniségüket. A három emeletiszint ablakai egyenes lezárásúak. A homlokzat ritmusváltását az oromzat alatti épület szakaszok enyhén domború kiugrása biztosítja. E színes majolika lapokkal díszített felületrészt az első emelet kivételével keskeny lizénákkal elválasztott ablakok sora töri át. A homlokzat többi részén az emeleti ablakok alatti kötényrész homorú kiképzést kapott. Az egész homlokzatra egyébként is jellemző a homorú-domború felületek játéka. Megfigyelhető az erkélyek, ablakok aszimmetrikus váltakozása is. Az egyébként fehér falfelület díszítését a sárga és halványzöld kerámialapocskák kombinációjából kialakított négyzetes felületek adják.

A koronázópárkány alatti felületet allegorikus jelenetek színesítik. Az átalakított földszinti kirakatablakok rontják az egész homlokzat egységét. Ezen egy esedékes homlokzati restaurálás alkalmával, a még meglévő homlokzati rajzok alapján, könnyen változtatni lehetne. A Szent László térnek, de városnak is a legjelentősebb szecessziós épülete a Sas-palota”.

Ciucur Losonczi Antonius