Magyarverés Nagyváradon

A szerdáról csütörtökre virradó éjszaka megvertek két fiatalt Nagyváradon csak azért, mert magyarok. A sértettek négy napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek.

Az eset a várad-rogériuszi református templom mögötti kosárlabda-pályán történt szerda este, ahol a két magyar és három román fiatal kosarazott. Éjfél körül felbukkant a fémráccsal körbekerített pályán egy tizenkét fős társaság, de eleinte úgy tűnt, hogy egy rövid szóváltás után továbbállnak. Amikor azonban a társaság leghangosabb, legagresszívebb tagja meghallotta a két magyar fiatalt anyanyelvükön beszélni, visszafordult, és kötekedni kezdett velük. Azt mondta nekik, hogy Romániában beszéljenek románul, vagy költözzenek el innen. Kényszerítette őket arra, hogy mondják el a román himnuszt, ugyanakkor többször megrúgta, illetve megütötte őket egy fémből készült golfütővel. Az eset etnikai jellegét bizonyítja az is, hogy a három román fiatalt elengedték a huligánok. Szerencsére a két magyar fiatalnak végül sikerült elszaladnia, és értesítenie a rendőrséget. A kiérkező rendőrök és a megerősítésként hívott kommandósok még az Olaszi parkban találták a verekedőt és kompániáját. A sértettek feljelentést tettek, majd orvosszakértőhöz fordultak. A rendőrség folytatja a nyomozást az ügyben.

A történtek

B. E. A. és édesanyja csütörtökön ellátogattak szerkesztőségünkbe, hogy részletesen elmeséljék a történteket. Sem a sértett, sem édesanyja nem engedték meg, hogy fényképet készítsünk róluk, illetve hogy nevüket közöljük, mert félnek a támadóktól, ezért csak a fiatalember monogramjának közléséhez járultak hozzá. B. E. A. elmesélte, hogy ötödmagával kosarazott szerda éjjel a rogériuszi templom mögötti kosárlabdapályán. Az öt játékos közül ketten magyarok, hárman románok voltak. Hogy könnyebben menjen a játék, a személyes dolgaikat – telefonokat, kulcsokat, táskát – a pálya szélére helyezték. Körülbelül éjfélkor a ráccsal körbekerített pályán felbukkant egy tizenkét fős társaság. B. E. A. rosszat sejtve a személyes tárgyakat a táskába dobta, de a táskát magát a földön hagyta. A tizenkét fős kompánia vezére egy magas, hangoskodó, golfütőt a kezében lóbáló férfi volt. Ez az ember megkérdezte őket, hogy beszállhatnak-e ők is a játékba. A fiatalok odadobták neki a labdát, jelezve, hogy beszállhatnak. Erre a golfütős visszadobta nekik a labdát, mondván: „Jól van, rendes gyerekek vagytok, játszatok tovább” – idézte fel az esetet B. E. A. Ezzel a társaság továbbállt, de nem jutottak messzire, hiszen egy padnál két lányba kötöttek bele, akiket mintegy öt percig nem engedtek elmenni.

Agresszor

A további történéseket így idézte fel B. E. A.: „Időközben hallhatták, hogy én a barátommal magyarul beszélgetek, mert visszajöttek a pályára, eloltották a világítást, és a magas golfütős a magyar barátomhoz fordulva azt kérdezte tőle, hogy miért kötekedünk vele, miket mondunk magyarul. Ekkor meg is ütötte, és azt kérdezte, miért vagyunk még itt, miért nem költözünk Hargitába, vagy másfelé, de itt beszéljünk románul, mert Romániában vagyunk. A három román társunknak azt mondta, hogy ők nyugodtan elmehetnek, neki csak velünk van dolga. Azután azt parancsolta a barátomnak, hogy énekelje el a román himnuszt, hogy lássa, tudja-e. Azzal fenyegette, hogy ha nem tudja, megveri. A barátom mondta a himnuszt, ameddig tudta, aztán kapott újra egy pofont. Aztán háromszor kosárra is kellett dobjon messziről, és a huligán azt mondta, hogy ha legalább egyszer betalál a kosárba, akkor nem veri meg. A barátom harmadjára betalált, de így is kapott egy ütést a golfütővel. Mindeközben a többi tizenegy csak röhögött, beszólt, de senki nem lépett közbe. Aztán a férfi odajött hozzám, tőlem is azt kérdezte, hogy miért beszélek magyarul, engem is kötelezett, hogy mondjam el a román himnuszt. Engem is megütött a golfütővel, és nyakon is rúgott. Odatett, hogy csináljak húsz fekvőtámaszt, majd amikor felálltam, a férfi azt mondta nekem és a barátomnak, hogy menjünk ki a pálya előtti padhoz, ő pedig odament a társaságához, hogy megtárgyalják, mit csináljanak velünk. Amikor már kint voltunk a padnál, még nem akartunk elszaladni, mert a táskánk bent volt a pályán, de amikor azt láttuk, hogy az egyik román társunk a vállára veszi, abban a reményben, hogy őket békén hagyják, elszaladtunk. Felszaladtunk egy barátunkhoz, ahonnan hívtuk a rendőrséget.”

Elkapták a tettest

A fiatalok három rendőrrel tértek vissza a kosárlabdapályára, de ott nem találtak már senkit, mert a huligánok időközben az Olaszi parkba vonultak át. Amikor az egyik rendőr igazoltatni akarta őket, a verekedő férfi ismét agresszíven lépett fel, a rendőr pedig a nagy túlerőt is látva erősítést kért, és öt percen belül már a helyszínen voltak a kommandósok. A fiatalembernek feltűnt az, hogy bár mintegy tizenkét fős maradt a társaság, de többen már elmentek azok közül, akik a kosárlabdapályán is ott voltak, és mások verődtek hozzájuk. A rendőrök négy embert állítottak elő, köztük a főkolompost, akit már ismernek, hiszen büntetett előéletű.

Igazság román módra

B. A. E. elmondta, hogy ő és a másik sértett, N. L. feljelentést tettek, nyilatkozatukban hangsúlyozták azt, hogy azért verték meg őket, mert magyarok. „Mielőtt eljöttünk volna az őrszobáról, a rendőrök felolvasták nekünk, hogy mit nyilatkoztak a támadóink. Szerintük mi voltunk tizenöten, ők meg csak öten, ők barátságosan közeledtek hozzánk, hogy kosarazzanak. Azt állították, hogy a golfütő is a miénk volt, mi akartuk megverni őket, de nekik sikerült elvenni azt tőlünk, ezért találták náluk a golfütőt a rendőrök. Sőt, mi akartuk velük elénekeltetni a magyar Himnuszt is, és azt hangoztattuk, hogy itt legyen Magyarország” – mesélte a fiatalember, aki bemutatta az orvosszakértői véleményt is, mely szerint ő a sérüléseit körülbelül éjszaka fél egykor szerezte. A négy napon belül gyógyuló sérüléseket többek között egy hosszú, vékony, kemény tárggyal okozták, állapítja meg a szakjelentés. Az ügyben a vizsgálat folytatódik, a rendőrök azt ígérték, hogy egy hét múlva tájékoztatják a sértetteket az ügy fejleményeiről.

Pap István