Primícia az érmihályfalvi római katolikus templomban

Bihar megye - A július 7-én a nagyváradi Bazilikában Böcskei László megyés püspök által áldozópappá szentelt érmihályfalvi Tóth Attila Levente az elmúlt szombaton megtartotta első szentmiséjét (primícia) a helyi római katolikus templomban.

Az ünnepi szentmise 11 órakor bevonulással kezdődött, amikor a plébániáról ministránsok vezetésével vonult a mintegy két tucatnyi lelkész a templomba, amit közelebbi és távolabbi településekről érkezett hívek töltöttek meg, és nem csak római katolikusok. Az első köszöntő szavakat Györfi József helyi esperes-plébános intézte az egybegyűltekhez. Az első mise napját hármas ünnepnek nevezte: először is ünnep az újmisésnek, mivel élete legszebb napját élheti át, aztán ünnep a családjának, hiszen annyi gond és fáradság után tanúi lehetnek, ahogyan szerettük a felszentelés által egészen átadhatja magát Istennek, harmadsorban pedig ünnep az egész papságnak, a hívők sokaságának, hiszen nem önmagáért lett pappá, hanem népéért, a hívőkért, akik imádkozzanak azért, hogy a fiatal lelkész buzgósága soha el ne apadjon, a sírig Krisztus hű szolgája legyen.

Emberek halásza

Az ünnepi szentbeszédet Pék Sándor tasnádi esperes-plébános mondta. (Tóth Attila Levente gyakorló évét Tasnádon töltötte.) A szónok a korábban elhangzott evangéliumi részletre utalva - mely Lukács evangéliumából idézte fel a halfogás csodáját, és Péter apostol elhívását - fejtette ki, hogy ezen a napon ugyanazt ünnepeljük, mint amiről az evangéliumi részlet szólt: a hívás meghallását és elfogadását, az engedelmességet. "Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket" - szól az ige, de soha ne feledd, hogy a háló középpontjában mindig Krisztus kell legyen, fogalmazott Tóth Attilához fordulva, majd a paptestvérek, és minden őt ismerő nevében azt kérte az újmisésétől, hogy mindig őrizze meg a rá jellemző vidámságát, és maradjon olyan "csucsis". (Tóth Attila beceneve a Csucsi.)

Tapssal gratuláltak

A szentmise liturgiáját természetesen az újmisés celebrálta, és - ha volt is neki - közben nem érzett, hogy lámpalázas lett volna. A helyi egyházközség nevében versekkel köszöntöttek Bara Dávid és Szenderszki Henrietta diákok, Varga Sándor helyi segédlelkész elővezetésével pedig az egybegyűltek tapssal gratuláltak az újmisésnek, majd Tóth Attila hosszan sorolta - és mint fogalmazott, még tovább is sorolhatta volna -, ki mindenkinek tartozik hálával, hogy elérte célját. Elsőként említette édesanyját, kinek elvesztése egész további életében űrt jelent, majd édesapját, nagymamáját, rokonait, tanárait, az őt támogató lelkészeket, az érmihályfalvi, a tasnádi és a szilágysomlyói egyházközség következett a sorban.

Újmisés áldás

Megható pillanatok voltak, amikor sor került az újmisés áldásra. Tóth Attila elsőként az elé járuló édesapját áldotta meg, majd nagymamáját, utána a több padsort is elfoglaló rokonságát, azt követően az ugyancsak elé járult paptestvéreket, végül pedig a templomi sokaságot. Az ünnepi szentmise a pápai (Tartsd meg Isten Szentatyánkat...), és a nemzeti himnusz éneklésével, majd - ahogyan kezdődött - ünnepélyes kivonulással zárult. A kijáratnál mindenki megkapta az esemény emlékkártyáját, rajta az újmisés jelmondatával: "Egy kenyér és egy test vagyunk mi sokan mindnyájan, akik egy kenyérben és egy kehelyben részesülünk." (1Kor.10,17) A templom lépcsőjén még emlékfotó készült az ünnepi szentmisén részt vett lelkészekkel, majd Tóth Attila hosszasan fogadta a rokonok, ismerősök, barátok gratulációit.

Rencz Csaba