Szent Antal előtt tisztelegtek

Nagyvárad- Páduai Szent Antal tiszteletére június 13-án ünnepi szentmisét tartottak a váradi Barátok templomában. A liliomszentelés szertartását Kiss Albert főesperes, plébános-kanonok végezte el.

Bevezetőjében Kiss Albert főesperes arra hívta fel az ünneplők figyelmét: Páduai Szent Antal áldozópap és egyháztanító az egyik legnépszerűbb szent. Talán nincs is olyan katolikus templom a világon, ahol ne lenne képe vagy szobra, az egyik karjában a gyermek Jézussal, a másik kezében pedig liliommal. A hívek őhozzá fordulnak kéréseikkel, hogy járjon közben Mennyei Atyánknál egyebek mellett annak érdekében, hogy legyen munkahely, békesség és egészség, szűnjön meg a családon belüli viszály.

1195-ben született Lisszabonban, gazdag szülők gyermekeként, ezért lehetősége adódott a tanulásra. Tizenöt éves korában belépett szülővárosának Sao Vincente de Fora nevű ágostonos kanonokrendi kolostorába. A békétlenség, a király és a püspök közti viszály miatt azonban két év után áttelepült a coimbrai Santa Cruz kanonoki kolostorba, ahol zavartalan békességet keresett a teológiai tanulmányokhoz és a papságra való felkészüléshez. Életének útkeresésében két esemény hozott döntő fordulatot: épp a Santa Cruz konventbe hozták az első ferences vértanúk holttestét, akik Marokkóban lelték halálukat, illetve találkozott azokkal a közeli kicsiny rendházból való testvérekkel, akik a kolostor ajtajánál alamizsnát koldultak. Így megszületett benne az elhatározás, hogy a szegények közösségében éljen.

Meggyőző és egyszerű

1220 nyarán csatlakozott a ferencesekhez, majd engedélyt kért arra, hogy misszionáriusként hirdethesse az evangéliumot. Marokkóban viszont súlyosan megbetegedett, és 1221 tavaszán kénytelen volt visszatérni. Egy heves vihar miatt azonban hajótörést szenvedett Szicília partjainál és az ottani testvérekkel az Assisi melletti Porciunkulába ment rendje egyetemes káptalanjába. Egy alkalommal az összegyűlt háromezer franciskánus előtt portugálul beszélt, mégis olyan meggyőzően, érthetően és nemes egyszerűséggel tette ezt, hogy mindenki értette őt. Később az elöljárói Felső-Itáliába küldték, hogy fáradozzon az egyháztól eltávolodottak megnyerésén, prédikáljon a tévtanítók ellen. Különösen az 1231-ben Páduában tartott nagyböjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már az éjszaka folyamán özönlöttek, úgyhogy nem akadt megfelelő templom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az emberek, Pádua városa és környéke pedig szemmel láthatóan megváltozott: halálos ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, uzsorakamatokat és jogtalanul szerzett javakat adtak vissza, a prostituáltak és a tolvajok bűnbánatot tartottak.

Az óriási munka azonban teljesen felőrölte Antal egyébként is gyenge egészségét, úgyhogy 1231. június 13-án, alig 36 éves korában meghalt. A sírjánál történt számos imameghallgatás, gyógyulás és csoda következményeként IX. Gergely pápa alig tíz hónappal halála után szentté avatta. Csodatevő híre a hívő nép tudatában háttérbe szorította az ige hirdetőjének és a segítő szeretet apostolának alakját, jóllehet későbbi legendája szívesen foglalkozott ezzel a tevékenységével. Több száz évvel a halála után, XII. Pius pápa 1946. január 16-án Páduai Szent Antalt egyháztanítóvá nyilvánította.

Liliomszentelés

Szentbeszédében Kiss Albert plébános-kanonok arra fel az egybegyűltek figyelmét: a 13. századhoz hasonlóan napjainkban is sok a tévtanítás és a hamis állítás, melyek veszélybe sodorják Krisztus üdvözítő alakját, ezért Szent Antalra jellemző meggyőzéssel kell feleleveníteni az isteni tanításokat, hogy a jövő nemzedéke is tudjon miből táplálkozni. A prédikáció után az évszázados ferences rendi hagyományokat követve a váradi Barátok templomában is megáldották a liliomokat.

Ciucur Losonczi Antonius