Anyák Napja a nagyszalontai templomban

Bihar megye - Vasárnap délelőtt zsúfolásig telt a megye legnagyobb befogadóképességű református temploma Nagyszalontán, hogy hálát adjanak és megünnepeljék az édesanyákat.

Ünnepeinket igazán csak közösségben tudjuk valójában megélni, egymás áhítata és lelki emelkedettsége jobban hat ránk az együtt-ünneplésben. Az Anyák Napja azonban egészen más, ehhez intimitás, anya és gyermek személyessége szükséges. Hogyan is vallhatnám meg egy nagy tömegben a legszeretettebb lény iránti köszönetemet?! A nagyszalontai templomban vasárnap bebizonyították, hogy ez lehetséges. Az Isten igéje, melyet Fazakas Eszter mezőtelki lelkipásztor, az Arany János Református Iskolaközpont hangszertanára hirdetett - Hóseás 14,5: Kigyógyítom őket hűtlenségükből; szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlük az én haragom - tette azt a csodát, hogy egy családdá lett a hatalmas gyülekezet, ahol már mind az Atya gyermekeiként, hittel vallották meg az édesanyák iránti hálájukat.

Harmóniába szedett szeretet

Versek és énekek hangzottak el a gyermekseregtől, amely megtöltötte a templom jó néhány padsorát. Dsida Jenő Hálaadás című versével köszöntötte az anyákat Nagy Xénia, Bunó Irénke énekelte az Áldjon Isten jó anyám című éneket, az Iskolaközpont kórusa, illetve a gitározó, furulyázó és zongorázó tanulók hangjából kizengett a harmóniába szedett szeretet az édesanyák és nagymamák felé. A diákok által előadott jelenetből megtudhatta a gyülekezet azt, amit már mindenki tudott, csak gyermekszájból igazabbnak tűnik: az édesanyák sohasem „nyújtják be a számlát” gyermekeiknek, mert az ő szeretetük áldozatban gyökerezik, nem vár ellenszolgáltatást. Ez csak az isteni szeretethez hasonlítható, amit Krisztusban a keresztfán mutatott meg az Atya. Az igehirdetést követően, valamint az ünnepi istentisztelet végén Mikló Ferenc esperes-lelkész szólt a gyülekezethez.

Felemelő műsor

Köszöntötte az ünnepelt édesanyákat, elismerően szólt a lelkésznő szolgálatáról, valamint az iskolaközpont diákjainak felemelő műsoráról, a felkészítő pedagógusok munkájának gyümölcséről, majd így zárta beszédét: „buzdítanunk kell a szülőket, nagyszülőket, hogy imádkozzanak gyermekeikért, hiszen az, aki igazán meg tudja őket őrizni, nem más, mint az Isten. Akinek már az örökkévalóságba távozott az édesanyja és már nem tudja neki személyesen megköszönni a szeretetét, az csendben, lelkéből küldjön egy hálaimát érte az Úrhoz”.