Állami szerep és pénzügyek

Nagyvárad- Csütörtök délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete alapította Szacsvay Akadémia közgazdaság-tudományi modulja keretében dr. Vígvári András intézetvezető egyetemi tanár tartott előadást.Csütörtökön az Ady Endre Középiskola egyik osztálytermében tovább folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia közgazdaság-tudományi modulja. A megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön ügyvezető elnök köszöntötte, majd dr. Vígvári András, a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi-számviteli Intézeti Tanszékének vezetője tartott előadást a közpénzügyek és az önkormányzatok aktuális kérdéseiről, illetve a társadalombiztosítási rendszer finanszírozhatóságáról, miközben arra is kitért, hogy az állami szerepvállalást milyen kihívások érik a 21. században Európa különböző fejlettségű országaiban. Többek közt arra hívta fel a figyelmet: az állami szerepvállalás sokféle, a gazdasági fejlődés szempontjából pedig a legfontosabb társadalmi tényező a humántőke. A jóléti állam tehát annak az eszköz és célrendszernek a biztosítását jelenti, mely az emberi tőkét újratermeli. A kormányzati szerepvállalás okai közé sorolható a településszerkezet átalakulása (urbanizáció), a családmodell megváltozása (a nagy és többgenerációs családmodell megszűnése), a különböző típusú jövedelmi egyenlőtlenségek kiegyenlítésének fontosságnövekedése, a technikai fejlődés (egyre több olyan szükséglet jelentkezik, melyeket a piac nem tud kielégíteni), demográfiai okok (az átlagos várható élettartam növekedése, születések csökkenése, elöregedés), a női foglalkoztatás elterjedése, oktatási és egészségügyi szolgáltatások iránti igény növekedése, valamint a humántőke felértékelődése.

Válaszkisérletek

Ugyanakkor viszont a kormányzati szerepvállalás ellen ható folyamatok is fellépnek, úgymint: a globalizáció és a nemzetközi verseny fokozódása, az állam fenntartásának költségei, a versenyképességi tényezők, a műszaki fejlődéssel a szolgáltatások egy része piacosítható (például megváltozik a természetes monopóliumok köre), a jóléti rendszerek fenntarthatósági problémái, az öngondoskodás szerepének és eszközeinek növekvő szerepe; kormányzati kudarcok.

Az állam szerepéről szóló viták egyébként már az 1970-80-as évektől kezdve megjelentek, magyarázta a szakember. Olyan kérdések vetődtek fel: mekkora állam kell? A közszférában mennyire hasznosíthatóak a versenyszektorban kialakult gazdálkodási módszerek? Mi a célszerű munkamegosztás a különböző kormányzati szintek közt? (Szubnacionális és szupranacionális szint). Milyen reformok kellenek? Többfajta válaszkisérletek jelentek meg: próbálkoztak az állam méretének csökkentésével; az ún. New Public Management (NPM) hívei pedig a kihívásokra úgy akartak reagálni, hogy azt tanácsolták: a magánszektorban kialakult irányítási módszereket terjesszék ki az állami szektorban. A rendszerváltáskor a DPM-reformokkal próbálkoztak, mely a decentralizáció-privatizáció- piacosítás hármas gondolatával a neoklasszikus közgazdaságtan szellemének felelt meg. Ugyanakkor egy másik válaszkisérletként modernizációs reformstratégiák is napvilágot láttak.

A Washingtoni konszenzus

A Washingtoni konszenzus egy 1990-ben megfogalmazott neoliberális receptcsomag, mely a feltörekvő országok gazdaságpolitikusait volt hivatva orientálni. A közös csomag a következő tételeket tartalmazta: költségvetési fegyelem, közkiadások prioritási sorrendjének kialakítása, adóreform (szélesebb adóbázis, kedvezmények kiszűrése), a kamatpolitika liberalizálása, a valutaárfolyam egységesítése, a külkereskedelem liberalizálása, a külföldi közvetlen beruházások mozgásának segítése, privatizáció, dereguláció, valamint a tulajdonhoz kapcsolódó jogokat jól és gyorsan működtető jogrend. Az új világgazdasági környezet azonban a vártnál instabilabbnak bizonyult, és valutaválságok sorát okozta a félperiférián. Ezért tett kisérletet Stiglitz, a Világbank akkori alelnöke egy korrigált, az államnak nagyobb szerepet tulajdonító poszt-washingtoni konszerzus kidolgozására, mely azonban az IMF részéről és a neoliberális körökben nem nyert elfogadást.

Ciucur Losonczi Antonius