A táncművész emlékeiből

Imre Mária betöltötte 90-ik életévét. Ma is oly köztiszteletben álló egyén, mint hajdanában, amikor Kolozsvár egyik legjobban megbecsült balett-művésze volt.A történelmi Kolozsvár központjában levő csodálatosan szép lakásában elevenítjük fel az eseményekben gazdag életútját. Hiszen, ha jól meggondoljuk, végig élte a XX. század legzivatarosabb éveit, belépvén a XXI. század második évtizedébe is.

A tánc iránti szeretete

Mindig szeretett táncolni. Bethlenben, ahol édesapja állomásfőnök volt, leánya, a kis Mária tánccal fogadott minden vonatot. Kolozsvárra költözve, az apa megtalálta az alkalmat arra, hogy leányát szakképzett kezekbe adja. A Román Opera balettesei indítják el a pályán. 1940-ben Budapestre megy, ahol a világhírű Trojanoff balettmester Akadémiáján végez. Erről diplomája is tanúskodik.

Kolozsvári Balettiskola létrehozása

Hazajőve, a Nagyváradi Színháznál, majd Aradon helyezkedik el. Ekkor tudja, meg Kolozsváron 1948-ban megalakul az Állami Magyar Színház és Opera, ahol felvételi vizsgát tartanak szólistáknak, énekkarba és balett-karba. Imre Máriát felveszik, mint szólistát. Rá két évre, mint alapító tagok Octavian Stroia, Eugenia Popovici, Larisa Şorban a Kolozsvári Román Operától, Szaborai Zoltán, Imre Mária és Dombi Imre a Kolozsvári Állami Magyar Operától, létrehozzák a Kolozsvári Balettiskolát. Nagyon nehéz körülmények között indul el az iskola. De a tanárok és a növendékek kitartó tudatos munkája, ha lassan is, de meghozza gyümölcsét. Mind jobb és jobb eredmények bizonyítják, nem járnak rossz úton. Fáradtságot nem ismerve bizonyították, a pálya, mely oly közel áll szívükhöz, számukra is babérokat teremt.

Mint balett-táncos szólista

Mint szólista 1949/1950, évadban Aszafjev: Bahcsiszeráji szökőkút Zarema szerepében debütál. Majd a kor szellemének megfelelő előadásokban, mint balett- táncos lép fel. Külföldi szereplésekre is alkalma van. Számára nagy élmény volt Harangozó Gyulával, a magyar balett egyik legkiemelkedőbb személyiségével való együttműködés, amikor Kolozsváron is az Állami Magyar Operában megrendezte saját koreográfiáját, melyet 1936-ban Csárdajelenet címmel állított színpadra.

Abban az időben a baletteseknek 40 éves korban nyugdíjba kellett menniük. De a balettiskolában tovább taníthatott. Meghívásra felléphettek különböző előadásokban.

Az élet különlegessége, közé tartozik, mint a Magyar Állami Operaház tagja, meghívást kap az akkori idők egyik legkiemelkedőbb előadásában, az Esmeraldában, fellépni. Talán a Kolozsvári Román Állami Opera történetében egyik legmonumentálisabb előadásában a koreográfiát Oleg Danovski jegyezte. A színpadon több mint száz táncos. Olyan nevek, melyek történelmet írtak kolozsvári és a hazai balett életében. Esmeralda- Eugenia Popovici, Fleur de Lys- Larisa Şorban, Gudula Pagette Chantefleurier – Imre Mária (ÁMO), Quasimodo- Szaboray Zoltán (ÁMO) Ebben semmi különös nincs, a két intézmény kezdetektől kitűnően működött együtt. Ezt egyébéként napjainkban is fenntartatják. .

Ezt követte Prokofjev Rómeó és Júlia, dajka szerepében. A rendező Taub Gabriella, aki akkor jött haza Moszkvából.

Külföldön is fellépett többször, de a hazai operaházakban is gyakran volt vendégművész. Soha nem utasított el szerepet.

Életbölcsessége

Imre Mária nagyon kiegyensúlyozott személyiség. Ennek is köszönhető mindenkivel magtalálta azt a hangot, mellyel megértette magát. A konfliktusokat könnyedén elkerülte. Amikor úgy érezte eljött az igazi, férjhez ment. Ettől kezdve felvette a Trăilă nevet, és így lett Maria Imre Trăilă. Boldog családi életet élt. Nevelte gyermekét, aki beszéli a magyar nyelvet, unokáit, akik szintén beszélnek magyarul.

Számára egy a lényeg. Minden embert tisztelni, becsülni kell. Az élet egyedi, amelynek vannak örömteli pillanatai, melyeket teljes mélységben élni, kell.

Alakja jóformán alig változott. Emberi bölcsessége mélyült. Ennek is köszönheti, ebben a korban is úgy tisztelik és becsülik, mint hajdanában, amikor az emberek utána fordultak, ha megjelent valahol.

Mostanában talán többször gondol hajdani partnereire. Szívesen emlékezik Dombi Imre, Szántó András, Vasile Căpuşean, Larisa Şorban, Eugenia Popovici, Maksay Éva, Emilian Barteş, Zsigmond Ferenc, Ion Fărcaş, Marius Gherghel, Vasile Marcu, Fodor Tibor, volt partnereire. Olyan karmesterekkel találkozott, mint Anatol Chisadji, Eugen Lazăr, Demjan Vilmos, Selmeczy János. Díszlettervezőkkel, mint Szakács Györgyre, Silviu Bogdan, Valer Vasilescu. Ruha István hegedűművész kollegája volt az Operaházban. Koreográfusok közül szívesen dolgozott Taub Gabriellával, Oleg Danovskival.

Megtanulta a művészetben a sikert nem adják ajándékként. Sokat kell dolgozni ahhoz, hogy a közönség szívébe fogadja.

Csomafáy Ferenc