A Hunyadiak szerepe a magyar történelemben

Nagyvárad- Szerda este az RMDSZ Bihar megyei szervezete alapította Szacsvay Akadémia történelmi modulja keretében Pálosfalvi Tamás, a történelemtudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa tartott előadást Váradon a Hunyadiakról.

A megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Bevezetőjében Pálosfalvi Tamás arra hívta fel a figyelmet: a közvélekedéssel ellentétben a két Hunyadiról, Jánosról és fiáról, Mátyásról keveset lehet tudni. Róluk szóló monográfia is nagyon kevés jelent meg, ráadásul a korszak sok aspektusáról máig nem született kimerítő értelmezés, és a különböző kelet-közép-európai országokban élő történészek egymástól eltérő véleményeket fogalmaznak meg. Már Hunyadi János eredete vita tárgyát képezi: a magyar szakemberek szerint valószínűleg Havasalföldről származik, a román történészek pedig ahhoz ragaszkodnak, hogy egy Hunyad megyei román családból. Biztosnak tünik azonban, hogy édesapja 1430-ig komolyabb birtokkal nem rendelkezett, János pedig a kormányzói pozícióját áttételesen annak köszönheti, hogy János Zsigmondnak nem született fiú utódja, csak egy lánya, Erzsébet, aki Habsburg Alberthez ment feleségül. A férje meghalt, ő pedig éppen állapotos volt, a nemesek azonban úgy gondolták, nem várják meg, hogy fia születik-e vagy lánya, hanem úgy akartak gondoskodni a trónról, hogy 1440 márciusában meghívták uralkodónak III. Ulászló lengyel királyt (Magyarországon I. Ulászlóként emlegetik). Közben azonban Erzsébet életet adott gyermekének, V. (Utószülött) Lászlónak, és úgy vélte: bármi áron kiharcolja azt, hogy a fia legyen a király. A két fél között tehát polgárháború tört ki, és ekkor tünt fel a politikai élet színpadán Hunyadi János. Mindez 1440-ban történt, és érdekes módon ekkor még Hunyadi messze a potenciális vezetők listájának az alján volt. A csúcsra vezető útját nem ismerjük pontosan, úgy tünik, hogy egy 1441-es csata hozott döntő fordulatot az életében, melyben Ulászló egyik hadvezéreként harcolt, s vitézsége miatt a király kinevezte őt az egyik legfontosabb pozícióba, vagyis erdélyi vajdává. Több jel arra utal, hogy amikor Erdélybe érkezett, elődeinél kevesebb jogkörrel rendelkezett, azonban Ulászló megbízott benne, s néhány év leforgása alatt olyan támogatói hálózatot épített ki maga körül, mely megkerülhetetlenné tette őt a magyar politikában.

Offenzív stratégia

Közben 1444-ben életét vesztette Ulászló, s egy király halála ugye sokszor felfordulást von maga után. Ekkor V. László csak 4 éves volt, tehát alkalmatlan az uralkodásra, ezért a magyar rendek ugyan elismerték őt, de úgy határoztak, hogy amíg nagykorú lesz, I. Frigyes német-római császár legyen a gyámja. Dönteni kellett tehát, hogy ki kormányozza Magyarországot, s 1445/46 telén egyetlen lehetséges jelöltként Hunyadi János neve merült fel. A kormányzóvá választása 1446 júniusában történt, azonban nem rendelkezett korlátlan jogi és területi hatalommal Magyarországon. Úgy tünik egyébként, hogy tudatosan készült a tisztség betöltésére: az 1440-es évek első felében egy újfajta stratégiát vezetett be az oszmánok elleni küzdelemben, ami azt jelentette, hogy elődeitől eltérően offenzíven viselkedett, vagyis ő is kezdeményezett harcokat, nem várta meg azt, míg a törökök támadnak. Ezen hadjáratok azonban sokszor nem voltak sikeresek. Emlékezetes a II. Rigómezei csata, ahol a magyar hadsereg súlyos verességet szenvedett, a nagy vérveszteség pedig politikai sokkot okozott. Hunyadi ezután megpróbált belenyugodni a kudarcba, s inkább megtépázott hírneve helyreállításával törödött, így az 1456-os nándorfehérvári csatáig jelentősebb magyar-oszmán konfrontációra nem került sor. Közben azonban több minden történt: 1453-ban V. László elkezdte uralkodását, Hunyadi pedig főkapitány és a királyi jövedelmek főkezelője lett. A kialakult status quót Vitéz János váradi püspök és humanista főpap, Hunyadi korábbi támogatója borította fel, aki úgy gondolta, V. Lászlónak valódi hatalmat kellene adni. Ugyanakkor szimbólikus jelentősége volt annak, hogy az oszmánok elfoglalták Konstantinápolyt. Mint ismert, Hunyadi János életének utolsó, legdícsőségesebb haditette a nándorfehérvári csata volt, a középkori magyar haditörténelem legfontosabb epizódja. Ekkor V. László 16 éves, de Hunyadi János két fia, László és Mátyás is ambicionálta, hogy király legyen. Czillei Ulrich meggyilkolása egyik legismertebb eseménye a magyar történelemnek, mint ahogyan Hunyadi László 1457-ben bekövetkezett lefejezése is.

Mátyás uralkodása

A történtek után Szilágyi Mihály ragaszkodott volna a hatalomhoz, így ismét polgárháborús hangulat uralkodott. Novemberben azonban meghalt az alig 17 esztendős V. László, ezért újból király után kellett nézni. Pálosfalvi Tamás szerint a 15 éves Mátyás kiválasztása nem csupán a kialakult politikai helyzetnek volt köszönhető, hanem a külső körülményeknek is. A hatalma azonban egy ideig nem volt teljes, mivel a Szent Korona Frigyesnél volt, és gondot okozott még Garai László nádor leváltása, az oszmán veszély, valamint Szilágyi Mihály lecsukatása is. Végül megállapodott Frigyessel, hogy visszakerül a Szent Korona Magyarországra, de ha nem születik törvényes fiú utódja, akkor a trónt a Habsburgok öröklik. 1466-ig Mátyás tehát tulajdonképpen „loholt az események nyomába”, hogy kezelje a konfliktusokat. Közben 1464-ben megkoronázták, így legitim uralkodóvá vált. A külpolitikában apjához képest gyökeres fordulatot hozott: az oszmánokkal csak akkor hadakozott, ha feltétlenül szükséges volt, ehelyett inkább a Nyugat felé orientálódott. Egyes történészek ezt azzal magyarázzák, hogy reneszánsz fejedelemként hóbortos álomvilágban élt, mások azonban úgy vélik, hogy megpróbálta erővel egyesíteni Magyarországgal a cseh és az osztrák területeket is. Ezek a hadjáratok azonban a hazai közéletben ellenállást váltottak ki, így anélkül, hogy deheroizálnánk őt, elmondható róla, hogy nem volt közkedvelt és az 1470-es évek végére kissé elszigetelődött, közölte Pálosfalvi Tamás.

MÁTYÁS, AZ IGAZSÁGOS

Előadása végén Pálosfalvi Tamás arra hívta fel a figyelmet: Mátyás uralkodása végén olyan tettekre ragadtatta el magát, mely meghaladta a kortársai türőképességét, így nem tudta elérni azt, hogy törvénytelen fia, Corvin János kövesse őt a trónon. Bár a közhiedelemmel ellentétben talán nem volt igazságos és álruhában sem járta az országot, mindez nem róható fel neki, hiszen akkoriban egyetlen uralkodóra sem volt ez jellemző. Viszont a kortársai joggal érezhettek nosztalgiát utána, hiszen az ő uralkodása volt az utolsó olyan időszak a későközépkori magyar történelemben, amikor viszonylag hosszabb ideig béke uralkodott az országban és kifelé pedig tekintélyt szerzett magának Magyarország.

Ciucur Losonczi Antonius