Leszáll az est, s leszáll a hamu is…

2011. december 28., 16 óra: gyülekeznek a felhők Biharpüspöki felett. 17 óra: köd és hamufelhő lepi be Püspöki központját. Leszáll az est, s leszáll a hamu is. Az eredményt látva, tapasztalva feltevődik a kérdés, honnan is jő ez az égi áldás, micsoda csoda ez, mely megmutatja magát így karácsony és újév között. A ködnek hála a folyamat annyira nem szembeszökő, végig sem követhető, ám a végeredmény magáért beszél…

Pár évtizede Biharpüspökiben lakom, s már-már kezdek hozzászokni az efféle (nem is oly ritka) jelenségekhez. Volt itt már vörös porfelhő nem egyszer, hála a város határain fekvő zagytározóknak, megyénk EU-s szabvány szerint tárolt és feldolgozott szemetének terjengő bűze tavaszi-nyári-őszi reggelek és egész napok folyamán, égzengés városi hőerőművünk gőz-gázának kieresztésekor, s ím, láss csodát, most a kieregetett hamuját is szívhatjuk a városi távfűtési hálózat gyöngyszemének. Váljék egészségünkre! Talán egy ilyen esettel való találkozás után, s miután a hamut jószágainkról, házunk tájékáról valahogy levakartuk, felteszünk néhány kérdést: Meddig fokozódik, hova vezet az ilyen szintű tömeg egészségkárosítás, személyi alapjogaink lábbal tiprása? Milyen méreteket ölthet még a város vezetőségének és lakosságának érdektelensége, informálatlansága? Miért nem történik semmiféle figyelmeztetés az ilyen és ehhez hasonló eseteket megelőzően és azt követően? Feltevődik a kérdés, miért nem tesznek lépéseket a korszerűsítés irányába az illetékes személyek? Ha a természeti adottságok lehetőséget biztosítanak környezetkímélő, hosszú távon költségtakarékos megoldásokra, termálvízzel való fűtésre, miért nem élnek velük szélesebb körben?

Persze rengeteg kérdés van még, melyeket illene végre fel is tenni, hátha talán egyszer válaszra is méltatnak bennünket, és illene felfogni azt is, hogy minden egyes észrevétel megvitatása kötelező, hogy a változásokat csak mi magunk idézhetjük elő azzal, hogy igényeinket, gondolatainkat végre kinyilvánítjuk. (Teljes név és elérhetőség a szerkesztőségben.)

L. K., Nagyvárad