Az iskolahálózatot a gyermeklétszámhoz kell igazítani

A Szatmár Megyei Tanfelügyelőség új főtanfelügyelője, Gigel Buth portálunknak adott interjújában elmondta, az iskolahálózat átszervezése nem csak az oktatási rendszerben bevezetett újítások miatt, de az egyre csökkenő diáklétszám miatt is indokolt, még ha ellent is mondanak az önkormányzati vezetők érdekeinek.

— Főtanfelügyelőként milyen stratégiát szeretne követni?

— Az én feladatom elsősorban a tanügyi törvény alkalmazása, gyakorlatba ültetése. A folyamatosan készülő, valamint a már elkészült módszertanok gyakorlatba ültetése, illetve azok betartása, ez az én stratégiám.

— Minden módszertan elkészült már?

— Egyelőre nem. Például nem kaptuk meg az igazgatók versenyvizsgájával, a tanfelügyelők versenyvigájával kapcsolatban a szükséges módszertanokat. A nulladik osztály módszertanát sem kaptuk meg, egyelőre türelemre intettek minket, már készülőben van és az ígéretek szerint hamarosan meg is kapjuk. Majd elemezni fogjuk a kollégákkal és iskolaigazgatókkal.

A nulladik osztállyal kapcsolatban például tudjuk, hogy milyen helyiséget kell biztosítanunk, milyen körülményeket, valamint mindent, ami az illető osztállyal kapcsolatos. Felkészültek vagyunk az adandó probléma megoldására. Mert többek között ide tartozik a bútorzat problémája, a pedagógusok problémája stb.

— Megyénk tanintézményei fel vannak készülve a nulladik osztály indítására?

— Igen, fel vannak készülve. Jelenleg az iskolahálózaton dolgozunk, a javaslatokat hamarosan elküldjük a minisztériumba.

— Tanító vagy óvónő oktat majd a nulladik osztályban?

—Ez annak függvénye, hogy milyen kritériumoknak kell majd megfelelniük az illető pedagógusoknak, de tanárhiány nincs. Ahogy értettem, a nulladik osztály célja, hogy a gyermekek számára könnyebb legyen az átmenet az óvoda és az iskola között többek között játékokra, gyakorlati tevékenységekre alapoz. Azok a gyermekek, akik szeptember 1–ig betöltik 7. életévüket, mehetnek I. osztályba, azok számára, akik szeptember 1–ig betöltik 6. életévüket két lehetőség áll fenn: ha nem jártak iskola-előkészítő csoportba, akkor nulladik osztályba iratkozhatnak, ám ha már jártak az illető óvodai csoportba, akkor akár I. osztályba is beiratkozhatnak a szülők kérésére. Természetesen ez a gyermek fejlettségétől is függ.

— Pszichológusok is foglalkoznak majd a nulladik osztályosokkal?

— Természetesen. Ők egyelőre felmérték a gyermekeket, hogy mennyire érettek, megfelelően fejlettek–e. A miniszter azt mondta nekünk, hogy ezekkel a gyermekekkel úgy bánjunk, mintha a sajátjaink lennének. Tehát nincs arra szükség, hogy elkülönítsük a gyermekeket, nem fog senki vizsgázni, senki nem kap tesztlapokat. Célunk az, hogy minden gyermeket bevonjunk, tehát a szülőknek nem kell aggódniuk amiatt, hogy a gyermekük számára nem marad hely. A tanügyminiszter be akarja tiltani az ún. „beiratkozási maffiát” — ami az I. osztályba való beiratkozásnál virágzik. Mindenki tömegesen megy egy igazgatóhoz, ezt szeretnénk alaposan pontra tenni, mégpedig oly módon, hogy elsősorban azokat a gyermekeket vehetik majd fel az iskolák, akik az intézmény körzetében laknak. Amennyiben az adott körzethez tartozó minden gyermeket felvettek és maradt szabad hely, természetesen más zónákból érkezett diákokat is fogadhat az adott iskola, de azt nem lehet, hogy mindenki egy tanintézményt vagy tanítónőt válasszon és oda írassa gyermekét, ezt szeretnénk megszüntetni. A miniszter szeretné megszüntetni ezeket a „maffiákat”, szeretné, ha átláthatóbb lenne a rendszer.

— Sikerült már ellenőriznie mindazt, amit átvett?

— Nem adtak át számomra semmit. Én csak azt tudom, amit tennem kell. A módszertanokat vettem át és azokat naponta olvasom is, annak érdekében, hogy alkalmazni tudjam, valamint, hogy felelni tudjak minden tettemért, amit ezentúl tenni fogok.

Én csak azt mondhatom, hogy a felelősséget vettem át, és szeretném, ha mások is felelősségteljesen végeznék a munkájukat. Szeretném, ha a tanfelügyelők felelnének a tetteikért az emberek előtt, ha nyíltak és nyitottak lennének, valamint realisták. És természetesen kompetensek, annak érdekében, hogy meg tudják válaszolni az közösség és bárki más által feltett kérdéseket.

Már volt és hamarosan ismét tartunk munkamegbeszélést a szaktanfelügyelőkkel. Emellett a napokban adták le az iskolaigazgatók, valamint a helyi önkormányzatok képviselői az iskolahálózattal kapcsolatos javaslataikat — hol, melyik tanintézmény működhet a továbbiakban jogi személyként, és melyik nem. Nem fogadhatjuk el, hogy egy iskolában összesen 24 gyermek legyen nulladik és I–IV. osztályban, és ez mind egy szimultán osztályban működjön. Így egy óra alatt körülbelül 10 percet tudna minden osztállyal foglalkozni a tanító.

— Mi lesz akkor az érintett iskolák sorsa?

— Az érintett iskolákat összevonjuk olyan intézményekkel, amelyek a közelükben működnek. A gyermekek szállítására van lehetőségünk. Nem szeretnénk, ha két osztálynál több lenne összevonva. Célunk jó minőségű oktatás biztosítása.

— Megyénkben sok intézmény van hasonló helyzetben?

— Igen, vannak és már javasoltuk, hogy az érintett iskolaigazgatók és a helyi önkormányzatok elemezzék a helyzetet, és vigyék az illető gyermekeket más iskolákba. Tudom, sok szép iskola van a megyében, amit nem szívesen számolnának fel, de nem mi vagyunk a hibásak, meg kell érteni, évről évre egyre alacsonyabb a diáklétszám. Nálunk az első a minőség, az iskola színvonala. De nem mi vagyunk a gyermeklészámért felelősek, mert például egy 800 lakosú településen lehet csak 24 gyermek van. Tehát minden jó szándékunk ellenére sem tudjuk elfogadni az ilyen mértékben összevont osztályokat.

— A tanfelügyelőségen folyó munkameneten és -módszeren változtatna?

— Természetesen, elsősorban azt szeretném, ha minél átláthatóbb lenne az intézmény tevékenysége, javítani szeretném a médiával a kapcsolatot. Felvetettem, hogy a tanfelügyelőség honlapját alakítsuk át, hogy minél átláthatóbb legyen és minél több hasznos információt tartalmazzon. Minden közérdekű hírt szeretnénk az intézmény honlapján feltüntetni. Másodsorban szeretném, ha a tanfelügyelőségen dolgozó emberek tisztességesen végeznék a munkájukat. A szaktanfelügyelők végezzenek terepmunkát is, legyenek öntudatosak, valamint a gyermekeket tartsák szem előtt, ők legyenek az elsők. A tanfelügyelők legyenek tisztában azzal, hogy a gyermekekért vagyunk, nem pedig a tanárok munkájának növeléséért. Emellett azzal sem értek egyet, ha a tanárok „felfújják” a jegyeket, és nem valós osztályzatokat adnak. Ha a gyermek nem tud valamit, akkor várjon 1–2 évet, ha szükséges, addig, amíg tisztában lesz a tananyaggal, amíg az ki nem forr teljesen. Vannak tanárok, akik kedvetlenül végzik a munkájukat. Például van olyan tanár, aki már harminc éve tanít és sokszor úgy beszél, vagy tart órát, hogy nem nézte át a programot, a tananyagot, emlékezetből beszélnek, nincsenek tisztában az újdonságokkal. Vagy ott vannak a pályakezdők, akiknek pedig még nincs elég bátorságuk, még nem elég magabiztosak, úgy érzik még nem uralják az anyagot. Többek között az ilyen kérdéseket is pontra szeretnénk tenni. Szeretném, ha a tanárok is nyitottak lennének, realisták, és a megfelelő jegyeket adják, mert az első vizsgánál, vagy az érettséginél kiütközik a különbség, és akkor csak bűnbakokat keresünk. Akkor már mit tehetünk? Semmit. A tanárok is nyomás alatt vannak, de ha olyan jegyet adnak a diáknak, ami nagyobb, mint amennyit tudása szerint megérdemelne, a diák elégedett, a szülő elégedett, mindenki elégedett, csak a vizsgán megjelennek a gondok, nem lesznek olyan jók a jegyek, vagy esetleg nem fog sikerülni. Akkor ki lesz a hibás? A gyerek? A tételek? A tanár? A szülő? Ez a kvartett, akiknek nagyon jól együtt kell működniük a diák érdekében. Az otthoni környezet is megfelelő kellene hogy legyen, a leadott lecke is — többek között legyen érdekesebb, a tanárok keltsék fel a diákok érdeklődését —, hogy szívesen tanuljanak a fiatalok. Mert látszik, hogy egyszerű kérdésekre se nagyon tudnak válaszolni az érettségizők. Az ütemtervet eddig is használtuk, csak nem volt ekkora hangsúly fektetve a hiányzások ellenőrzésére, valamint a felmérő dolgozatok jegyeinek számontartására. Egyelőre akklimatizálódom és igyekszem megérteni, hogy mik azok a követelmények, melyeknek meg kell felelni a rendszeren belül. Igyekszem hasznos lenni abban, amit csinálok.

— Minden tanintézménynek sikerült elkészítenie és leadni a beiskolázási tervet?

— Igen, pénteken volt az utolsó nap, amikor ezt megtehették — ezen a napon azokat a beiskolázási terveket adták le, melyekben hibákat találtak és ki kellett javítani azokat.

— Felkészültek az iskolák az új tanévre?

— Igen, egyes iskolák felkészültek, mások egyelőre még nem értik az új követelményeket. Többek között a polgármesteri hivatalok és a helyi tanácsok fektetnek nagyobb hangsúlyt arra, hogy védjék helyzetüket, mivel közelednek a választások, így nem akarnak engedélyt adni az olyan mozgásokra, mint amit már említettem — ahol kevés a diáklétszám más, közeli intézményekkel összevonni az érintett iskolát. Ez ellentmondásos, mivel nem szeretnénk olyan osztályokat, ahol nem lehet biztosítani a minőségi oktatást. Ez egy nehezen kezelhető probléma, mert egyre kevesebb a gyermek.

A tanároknak nem kell attól tartaniuk, hogy munka vagy katedra nélkül maradnak. Eddig sem maradt senki állás nélkül. Így vettem észre, hogy ettől nagyon félnek a tanárok és az igazgatók is. Például a 2011/2012–es tanévben 145 IX. osztály működik, ám 3405 VIII. osztályos diák van, akiket a számítások szerint 122 IX. osztályban tudunk elhelyezni a 2012/2013–as tanévben. Én engedélyezhetek több osztályt, de honnan lesz elég gyermek hozzá? Emellett azt sem engedhetjük, hogy minden gyermek egy iskolába járjon. Az előírások szerint a középiskolai oktatásban 40–60 százalékos az elosztás: 40 százalék elméleti és elhivatottsági, valamint 60 százalék technológiai líceum.

Csuka Timea