Madáchné Fráter Erzsébet halála és végső újratemetése

Madáchné Fráter Erzsébettel az irodalomtörténet sokat foglalkozott, kutatók, írók, színpadi szerzők érdeklődését is felkeltette. A válását követő hányatott élete, tragikus halála majd földi maradványinak sorsa nem elég tisztázott.

Az ippi, érkeserűi és bélmezői Fráter Erzsébet 1827. július 20-én született Csécsén (Nógrád) Fráter József és sarudi Batik Lucia első gyermekeként. Apja 1841-ben visszaváltotta a rég elzálogosított birtokrészt Cséhteleken. Ettől kezdve Erzsébet résztben itt, és főleg anyja halála után a gyermektelen nagybácsi csécsei kúriájában élt.

A balassagyarmati bálon (vagy már korábban) megismerkedik Madách Imrével. Mint ismeretes, a megyebáli találkozást követően, mindennek ellenére 1845. március 16-án Csáhteleken megtartották az eljegyzést. A Csécsén, 1845. július 20-án ( Erzsébet pont 18 éves) tartott esküvőt követően a fiatal pár Csesztvére költözött. A következő év nyarán első gyermekük még születése napján elhunyt. Aladár, a második 1848-ban, Jolán 1851-ben és Borbála 1852-ben született. Második kislánya születésekor Madách Imre Kossuth titkárának bujtatása miatt börtönben volt. A magára hagyott, anyósa segítségét nélkülöző Erzsébetet hűtlenséggel is vádolták. Ennek ellenére a házaspár még együtt maradt 1854 tavaszáig. Kapcsolatuknak az ekkor tartott losonci megyebál vetett véget, ahova Erzsébet Madách nélkül ment el és kísérője is akadt. Ez akkora botrányt váltott ki, hogy házasságuk itt véget ért. Még ebben az évben válási szerződést kötöttek, amelynek az értelmében Madách évenként 840 pengő forintot fizet volt feleségének, aki nagyobbik lányukat tíz éves koráig nevelheti. Fráter Erzsébet Ecsédre (Heves) ment nagybátyjához, majd még visszatért Sztregovára a lányáért, akivel Cséhtelekre utazott apjához és öccséhez. A jogot végzett Fráter József a közigazgatásban jártas volt, de nagy kiterjedésű birtokon rossz gazdának bizonyult, magukat is alig tudták eltartani. Az akkor 27 éves Erzsébet elhagyja az ősi apai birtokot (anyja már korában meghalt). Elkezdődik életének hányatott évei, amelyek a féktelen mulatozásoknak helyet adó bérelt lakásoktól, a fedélnélküliségig, a lerongyolódva, idegileg tönkremenve rótt utakon vezetett az italhoz és halálához. Elkezdődött bihari kálváriája, amely Váradon, Margittán, Cséhteleken, Tótin, Terebesen és Élesden át vezetett a teljes szellemi és fizikai megsemmisüléshez.

Madách Imre 1862-ben Váradra jön és elviszi Jolánt. Két év múlva hunyt el, 1864-ben. A 840 forint tartásdíjat Aladár nagykorúságáig annak gyámja kellett fizesse Erzsébetnek. Már Madách is rendszertelenül, késve küldi a pénzt, ami egyre kilátástalanabb helyzetbe hozta volt feleségét. Ismételten figyelmeztette volt férjét, 1864 augusztusában ezt írta neki:”…a’minden napi kosztomat a’ fogadoban fizetni nem vagyok képes..”.Az egyre nagyobb adóság gondja egyre jobban terhelte az amúgy is zilált idegrendszerét, amihez az alkohol is hozzájárult.

Szakállné (távoli rokon) Margittáról értesítette Aladárt, hogy „.. Fráter Erzsi őrjült, az utcákon mezítláb jár-kel és a réteken alszik.” Várad főkapitánya 1875 augusztusában arról értesíti Aladárt hogy anyja „… ruházat nélkül, tisztátalan állapotban…” ismét a városban van. Felkérte a fiút, hogy gondoskodjon anyjáról, aki bepanaszolta mivel nem fizette a neki járó tartásdíjat.

Az elmezavarral küzdő asszony egyre többet ivott, közben fia és testvére azon vitáznak, hogy ki hozzon érte anyagi áldozatot vagy ki vitesse a korházba. 1875. november 17-én elhunyt.

Ezen a napon Baranyi Adolf értesítette a fiát, hogy miután anyja eljött Margittáról Váradon tartózkodott. Itt aztán mindenét eladta és az ismerősök sem fogadták be, az utcán aludt. Több esetben be is vitték a városháza börtönébe, végül Baranyiék vették magukhoz a lerongyolódott, éhező Fráter Erzsébetet. „ Elmezavarodottságán kívül … epileptikai rohamok …” is gyötörték ezért november 10-én korházba vitték, ahol egy újabb roham kioltotta az életét.

Lovassy Andor a Nagyvárad 1923. február elsején megjelent számában azt írta, hogy Terebesen az árokban összeesve találták meg, temetésén pedig csak ő és „két Fráter fiú” volt ott (Kálmán és Guszti). 1923-ban már nem emlékeztek a sírhelyére.

Szűts Dezső a Nagyvárad 1925. július 12-i számában megjegyzi, hogy Fráter Erzsébet sírját nem jelzi semmi, holléte ismeretlen.

Perédy György újságíró a Nagyvárad 1926. július 18-i és 20-i számában közöltek szerint nem akarta elhinni,”… hogy a Fráter családnak igaza lett volna, mikor útszélen meghalni hagyta, mikor elfordult még a sírjától is.” Fráter Erzsébetnek, és tovább kutakodott. Dr. Fráter Imrétől a közkórház igazgatójától szinte semmi érdemleges információt nem kapott. A kórház padlásán azonban Perédy megtalálta az Erzsébettel kapcsolatos bejegyzést, mely szerint november 10-én került be (ahogy Baranyi Adolf is írta) miután az úton összeesett és 17-én hunyt el. Az újságíró felkereste Margittán Erzsébet unokaöcsét Fráter Józsefet, aki mint a malom főgépésze élt ott. Érdekes módon, akkor nem mondta meg, hogy ismeri Madáchné sírjának helyét. Majd a Nagyvárad augusztus 26-i számában közli Perédy, hogy felkereste őt az unokaöcs és elmesélte, hogy húga sírjánál járva 1890-ben- aki 1887-ben hunyt el- véletlenül tudta meg Fráter Erzsébet sírjának pontos helyét. Egy sírásó emlékezett a helyre, amely nővére sírjától a harmadik volt. Fráter József 1926-ban, tehát meg tudta mutatni Perédy Györgynek Fráter Erzsébet sírját.

Mohácsi Jenő író, újságíró, a Lidércke írója (Fráter Erzsébetről szóló regény) a Pesti Hírlap 1935. március 24-én megjelent számában közli, hogy Tabéry Gézával megtalálták az Apolló utca 15. szám alatt álló Fogtövi házat (ma is áll!), ahonnan Erzsébet 1864-ben keltezte levelét. Ha, 1862-ben is itt lakott, akkor Madách Imre is járt ott, amikor elvitte Jolánka lányukat! Csernák Béla lelkész hivatalában megtalálták Fráter Erzsébettel kapcsolatos bejegyzéseket. E szerint 1875. november 17-én hunyt el és 19-én temették a váradolaszi sírkertbe, betegségként az „eskór” lett bejegyezve. Mohácsi megkereste a 17-es kortermet is, ahol kezelték, majd megjegyzi, hogy Fráter Imre főorvos elvitte Erzsébet kórlapjait miután nyugdíjba ment. Tovább kutatva Madáchné útját 1935 –ben eljut Tótiba ahol a Poroszlay család megmutatta azt a házat, ahol élete utolsó szakaszában „teljes elszegényedése és elnyüttsége idején” tartózkodott Erzsébet. Mohácsi leírását követve „ a falun keresztül, dombon fölfelé egy oszloptornácos kúriához” ráismerhetünk a ma Mici-kertnek nevezett helyre. A konytyolt nyeregtetős, nyitott oszloptornácos ház néhány éve még állt. remélhetőleg nem pusztult el, jelentős építészeti és irodalomtörténeti emlék .

Cséhtelekre is ellátogatott, ahol egy ideig Erzsébet is élt, ahol 1845-ben eljegyzésüket tartották Madách Imrével. Az akkor nyitott tornácos, Fráter- címeres kúriát időközben átalakították, ma öregek otthonaként szolgál. Margittán is volt az író, megkereste azt a kis hidat (1935-ben), amelyet Fráter Béla Aladárnak írt levelében említ:”a margittai hetivásár alkalmával a híd alatt ült egy világ láttára”. Itt Szakáll Lászlónénál volt, ahonnan 1875 augusztusában megszökött és gyalog jött Váradra.

Perédy György tíz évig kutatta Fráter Erzsébet válást követő életét, majd sírhelyét is megtalálta. A Szigligeti Társaság 1935-ben- amelynek ő volt akkor az alelnöke- egy fejfát állítatott a sírra.

A fejfa felső harmadát A. B. F. R. A. (A Boldog Feltámadás Reménye Alatt) rövidítés és egy szomorúfűz díszítette. Alatta „Madách Imréné/ Fráter Erzsébet/Meghalt 1875. IX. 17-én/ 45 éves korában/Állította a/ Szigligeti Társaság”volt olvasható.(48 éves volt, sokáig születésének pontos éve nem volt ismert, innen lehet a tévedés).

Perédy Adél, György lánya 2004-ben azt írta, hogy apja:” Exhumáltatta Fráter Erzsébet maradványit, előrehozatta őket, és szép sírt csináltatott a Szigligeti Társaság nevében”. A korabeli leírás szerint unokahúga sírhelyének közelében volt temetve, akit szintén Fráter Erzsébetnek hívtak. Miután Perédy György 1938-ban elhagyta Váradot, Tabéry Gézára bízta annak gondozását. Tabéry az évek során cikkek egész sorával szorgalmazta a sírhely gondozását. Tény, hogy egy későbbi felvételen látható, hogy a fejfára egy tábla került, és a sírra virágot ültettek. Ezen is téves a halál időpontja: december 15 olvasható a táblán.

A Gyulai Hírlap 1998. november 20-án megjelent számában Iván Lili a következőket közölte:” Fodor József vikárius úr … említette, hogy Újj Irén egykori gondnok fiatal korától idős koráig lelkes gondozója „mindentudója” volt a temetőnek, Fráter Erzsébet nyughelyét is gondozta.”Nyárádi István az olaszi egyházkerület egykori tisztviselője 1967-ben felújította a sírt és vaskeresztet(Erzsébet református volt) állítatott…” A legfontosabb, hogy a cikk írója – mint saját felvétele- egy 1982-ben készített fotót közöl a sírról. Ezen egy megdőlt csőre erősített tábla látható, melynek szövege a lapban olvashatatlan. Ezt a sírjelet T. Pataki László, Madách díjas író, újságíró (az 1997-ben városunkban tartott Fráter Erzsébet Szimpózium egyik előadója) is említi egyik írásában, mondván, hogy ezt a pesti Madách Társaság titokban helyezte a sírra. Ezt a sírjelet használta beazonosításra Tempfli József volt megyéspüspök is, amikor exhumáltatta Erzsébet földi maradványait. T. Pataki László még egy meglepő dolgot is közölt egyik írásában: 1984-ben az Evangélikus Élet akkori főszerkesztőjével, Pintér Károllyal egy titokban végzett exhumálás után Csécsére akarták vinni Fráter Erzsébet csontjait. Elkéstek, Tempfli József már biztonságba helyezte azokat.

Érdekes információkhoz juthatunk Szalma György erdélyi származású, ma Győrben élő mérnök- műpártoló 2011. december 14-én közreadott tudósításából. E szerint Fekete József (Vajdahunyad 1903- Nagyvárad 1979) szobrász 1964-ben készített egy kőből faragott síremléket Fráter Erzsébet emlékére. „Fájdalom” című alkotás végül a temetőből visszakerült a művész udvarára, ma a Gyulafehérvári temetőben látható. Az Előre újságírónője 1978. július 30-án hosszú cikket közölt a művészről, ahol többek közt ezt írta:”Két nevezetes síremlék fűződik a nevéhez… és a Nagyváradi temetőben nyugvó Madách Imre felesége tiszteletére emelt „Fájdalom című szoborcsoport 1964-ben.” (e sorok írója a Rulikowski temetőben egy, a megtévesztésig hasonló síremlékre talált, talpán a I. Fekete- 1973 véséssel)

Mint ismeretes Tempfli József megyéspüspök 1982-ben, még apát-plébánossága idején kimentette és a várad- olaszi plébánia templom kriptájába helyezte végső nyugalomra Fráter Erzsébet földi maradványait. Őexcellenciája írta (Fráter Erzsébet emlékezete, Szeged 1996):”…mindkét sírt kihantoltattam és Fráter Erzsébet kishúga (szintén Fráter Erzsébet) sírjában alig találtam valamit, mivel korán elhunyt.” Andor Csaba az ismert Madách- kutató is „tőszomszédságot” említ Madáchné és unokahúga sírhelyéről szólva. Mint Perédy György lánya nyilatkozta Erzsébet földi maradványairól apja, 1935 körül „ exhumáltatta”, más helyen „szállítatta át újba a csontjait”. Feltehetően ekkor került egy helyre Madáchné az unokahúgával.

Ma már biztonságban tudhatjuk Fráter Erzsébet földi maradványait, igaz, kevesen múlott, hogy a Fogtövi-ház Évájának (Implon Irén: Váradi Tollrajzok, 1993) sírhelye feledésbe merüljön. Életében nem nyert bocsánatot, végső újratemetésével, igen, így irodalom-és helytörténetünket is kevesebb vesztesség érte.

Végül álljon itt az a három mondat, amellyel a Bihar 1875. november 20-i száma vett búcsút Fráter Erzsébettől:” Fájdalomból, az élet keserűségeiből csordultig telt poharat adott az elhunytnak balvégzete. Fenékig kiürítette. Hibáira vessen fátyolt a tűnő emlékezet, legyen hamvainak könnyű a föld!”