A váradi magyar színház nagyasszonyát ünnepelték

Nagyszabású ünnepséggel köszöntötte a nagyváradi Szigligeti Színház szombaton Halasi Erzsébetet színészi pályafutásának 50. évfordulója alkalmából.

A szombati ünneplés egy meglepetéssel kezdődött Halasi Erzsébet számára, ugyanis a színház vezetősége egy tárlatot állított össze a művésznő pályájának legemlékezetesebb momentumaiból: a főként fényképekből, színlapokból álló tárlatot a jobb oldali páholyzsebben rendezték be, ahol kiállították a művésznőről készült portrét, Torkos István festményét is. A színészek egy csoportja tapsolva várta Halasi Erzsébetet, aki nem sokkal az előadás kezdete eleőtt maga nyitotta meg a kiállítást, mely december végéig lesz látható az említett helyszínen.

Jelenetek és dalok

Az este hét órakor kezdődő Jutalomjáték című zenés szórakoztató műsorra nagy számban jöttek el a váradi színházbarátok. A dalokból és vidám jelenetekből álló műsort Meleg Vilmos rendezte, aki néhány dal és egy vidám jelenet eljátszása után a közönség elé lépve elmondta: „elődeink jó szokását folytatva, jutalomjátékkal ünnepeljük az arra érdemesült kollégákat a világot jelentő deszkákon. Így volt ez eddig, és reméljük, így lesz ezután is immár újra a régi fényében tündöklő teátrumban, a Szigligeti Színházban. (…) Ez esetben az ünnepelt óhaját figyelembe véve úgy gondoltuk, hogy ez a jutalomjáték legyen egy olyan szórakoztató előadás, amit két benne szereplő dal határoz meg a legjobban, éspedig a Nekem élet a színház és a Boldogság, ha a közönség szeret. (…) Az alkotókkal együtt kívánom Halasi Erzsikének, hogy sokáig legyen még része ilyen jutalomjátékokban.” A műsor első felvonásában olyan dalok hangzottak el, mint Az ácslegény és a színésznő, a trombitás, vagy az Ez a színház, amelyek jól kiegészítették a Heltai Jenő és Molnár Ferenc jeleneteket, jelesül a Próbán, a Vallomások órája, a Színház, a Beszélgetés a görllel, A színésznő és az idegen hölgy címűeket.

Ünneplés

A műsor második része néhány dalt leszámítva lényegében Heltai Jenő Interjú című egyfelvonásosából állt, amelyben a főszerepet Halasi Erzsébet alakította nagy kedvvel. Az előadás után egymást követték a meglepetések: elsőként Kiss Csaba és Csepei Róbert olvastak fel a művésznőhöz kapcsolódó, a sajtóban megjelent kritika- és interjúrészleteket, majd a műsorban szereplő színészek köszöntötték egy-egy szál rózsával az ünnepeltet. Ezt követően Nagy Béla, a Szigligeti Színház korábbi irodalmi titkára olvasta fel az erre az alkalomra írt laudációját, kiemelve Halasi Erzsébet tehetségét, kitartását, valamint a váradi színház iránti hűségét, mely adottságaira és erényeire alapozva felépítette nagyívű karrierjét. Hűségének, tehetségének, kitartásának bizonyítéka az a több mint száz szerep, amelyet karrierje során eljátszott a váradi színházban – hangsúlyozta a méltató. Ugyancsak meglepetésként ért mindenkit az a bejelentés, miszerint a Szigligeti Színház díjat alapított Szigligeti Gyűrű elnevezéssel. Ezt a gyűrűt a váradi társulatnak azok a tagjai kaphatják meg, akik legalább ötven évet töltöttek el a nagyváradi színházban. Az első díjazott értelemszerűen Halasi Erzsébet volt, akinek Czvikker Katalin menedzser adta át a gyűrűt, és az oklevelet. Ezt követően a műsorban nem játszó társulattagok vonultak színpadra egy-egy rózsával a kezükben, hogy köszöntsék a művésznőt, de feltűnt a köszöntők sorában Miske László a Szigligeti Társulat egykori közkedvelt színésze is, és Daniel Vulcu, a román színház menedzsere is. Az kérdés, hogy a művésznő számára mennyire volt meglepetés, a közönség számára azonban mindenképpen az volt, amikor Halasi Erzsébet húga, Halasi Bea a győri bábszínház tagja lépett színpadra köszönteni nővérét. Halasi Bea köszöntője során elszavalta azt a Robert Burns verset, amellyel Halasi Erzsébet annak idején felvételizett a színművészeti főiskolára. A függöny a közönség vastapsa közepette hullott le, míg a társulat tovább ünnepelte Halasi Erzsébetet, aki egy tortát is kapott a jubileum alkalmából.

Pap István