Városi terek funkcióváltozásai

Nagyvárad - Csütörtök este az RMDSZ Bihar megyei szervezete alapította Szacsvay Akadémia tájépítészeti modulja keretében Vajda Szabolcs, a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédje tartott előadást.

A váradi Ady Endre Középiskolában tartott rendezvényen Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük számos szakembert, majd Vajda Szabolcs okleveles tájépítészmérnök, a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának oktatója tartott előadást, Főtereink funkció- és arculatváltozásai a 19. századtól napjainkig címmel. A félreértések elkerülése végett bevezetőjében leszögezte: a közvélekedéssel ellentétben a tájépítész nem kerttervező, hanem egy olyan építész, aki a házon kívül dolgozik. Ugyan foglalkozik növényekkel, de munkája túlnyomó részében építőipari tevékenységet fejt ki.

Történelmi visszatekintésében Vajda Szabolcs kifejtette: eredeti funkciója a főtérnek az volt, hogy központként, illetve fórumként működött. Ide érkeztek az utazók, itt zajlott a kereskedelem és itt tartották a nagyobb tömegrendezvényeket. Ugyanakkor a főtér köré épültek a világi és egyházi méltóságok palotái, a templomok és a közigazgatás főbb épületei. A 19.század második felében a vásárokat, főleg közegészségügyi, higiéniás és a közrendet érintő indokokból fokozatosan kiszorították a települések főtereiről, illetve ezzel párhuzamosan elkezdték a városok közútjait szilárd burkolattal ellátni. A piacok kiszorítása után hirtelen hatalmas kihasználatlan- és legtöbbször burkolatlan- tér keletkezett. A 19. század utolsó éveiben és a 20. század első évtizedeiben a legtöbb erdélyi város főtere átrendeződött, az egykori vásártereket dísztérré alakították át. A burkolatlan tereket barokkos mintára tagolták, gyepesítettek, fásítottak és szőnyegágyakkal díszítettek.

Igényes kivitelezés

A főterek dísztérszerű kialakítása egészen napjainkig fennmaradt, a tájépítész szerint ennek következtében a terek növényzete a legtöbb helyen „elnőtte” az egykor szabad központi térrészt, ezért megváltozott a térszerkezet, és a tér már nem átlátható. Esetenként a térfalak, a házak homlokzata is takart. Ugyanakkor a 20. század második felétől az intenzív gépjárműforgalom miatt a főterek zajosak, szennyezettek, pihenésre alkalmatlanok lettek. A főterek park része semmilyen szolgáltatást nem nyújt, és napjaink tömegrendezvényeinek nem biztosít szabad helyszínt. „A legtöbb tér nem átlátható, nem átjárható, gyakorlatilag nincs funkciója, noha a főtér nem közkert”, figyelmeztetett Vajda Szabolcs. Meglátásában a következők a teendők annak érdekében, hogy a főterek ismét a városok élő központjai legyenek: elsősorban szükséges a közösség ez irányú teljes elkötelezettsége; mivel a főterek megújítása igen komplex tervezési folyamat, ezért számos szakág együttműködésére kell igény legyen; a felújított tér részben, vagy teljes egészében önfenntartó kell legyen. Hosszú távú gazdasági és kulturális koncepciót kell kidolgozni a tér felhasználásával kapcsolatban, illetve legyenek vonzó funkciók és rendszeres rendezvények, melyek látogatókat csalogatnak és fellendítik a turizmust. Ennek érdekében elő kell segíteni a kávéházak, az éttermek, a galériák, különböző kulturális létesítmények és szállodák megtelepedését, és megfelelő szerkezetű, megfelelő esztétikai minőségű helyszínt, nyugodt körülményeket kell teremteni, hogy a látogatók használni tudják a teret. „Ennek érdekében jól átgondolt építészeti kialakítás és igényes kivitelezés szükséges. Fontos, hogy a gépjárműforgalmat ki kell zárni, vagy erősen csillapítani kell. Belátható tehát, hogy a tér építészeti szanálása (sano=gyógyít) nem cél, hanem eszköz kell legyen”, vélekedett a szakember.

Kevés fa

Vajda Szabolcs Kolozsvár központjának történelmi átalakulásával illusztrálta, hogy miként változtak a főterek funkciói az évszázadok folyamán. Ugyanakkor bemutatta Nagyszeben, Szatmárnémeti, Nagybánya és Pécs felújított főtereit is. Megjegyezte: az európai trend, hogy a főtereken minél kevesebb zöldövezet, illetve fa legyen, hogy a növényzet ne takarja el az épületek homlokzatát, és legyen hely a tömegrendezvények számára. Ugyanakkor a medencés szökőkutak sem divatosak már, hanem a vízarchitektúra a burkolat részt képezi.

Ciucur Losonczi Antonius