A lovaglás önfegyelemre tanít

A lovaglás önfegyelemre tanít, az állat megbecsülésére. A lovagló gyermeknek erősödik állóképessége, javul a testtartása, fejlődik a figyelme, érzelmi világa, közelebb kerül a természethez.

A lovassport a hadviselésben fontos szerepet játszó, a lovaskatona feladataira való kiképzéséből alakult ki. A lovassportokban a ló és a lovas teljesítménye egyaránt mérvadó, a lovas tudásának, a ló engedelmességét és ügyességét kifejlesztő idomítási készségének döntő szerepe van. A lovassportnak jelenleg hét nemzetközileg elismert szakága van: díjlovaglás, díjugratás, military (lovastusa), fogathajtás, távlovaglás, lovastorna, reining (western lovaglás), ezek közül az első három olimpiai sportág is. Emellett egyre többen foglalkoznak lovasíjászattal. A lovaglás sokkal többet jelent, mint azt egy átlagos megfigyelő hinné, az egyszerű élvezeten túl más fizikai, mentális és érzelmi jó hatásai is vannak, fejleszti az egyensúlyérzéket és a koordinációt. A lovak irányítása testi mozgást igényel, így a lovas tudatosan használja a testét. A lovaglás sok izmot igénybe vesz, leginkább a láb-, a has-, a váll- és a hátizmokat. Serkenti a belső szerveket, karban tartja az elmét.

Összhangban a lóval

„Lovasoktatásra általában a versenyzésből „kiöregedett” lovakat használják, amelyek már megkapták az alapkiképzést, tapasztaltabbak, nyugodtabbak”, mondta el Dumitrán Zsolt lovasoktató. Lovagolni 7-8 éves korban érdemes elkezdeni, de kisebb gyereket is lóra lehet ültetni, hogy játékos formában ismerkedjen a lóval, megtalálja az egyensúlyt a nyeregben. A lovaglás megtanulásának alapja a helyes ülés elsajátítása. Az oktatás tíz futószáron való edzéssel veszi kezdetét, ezalatt a lovas megismerkedik a lóval, megtanulja a lóval való helyes bánásmódot, megpucolja, felszerszámozza, kivezeti a lovaspályára. Egy foglalkozás idején fél órát tölt a nyeregben, a ló lépésben, vagy ügetésben halad, közben a lovas tornagyakorlatokat végez. Az oktató futószáron vezeti a körbe járó lovat, közben folyamatosan kommunikál tanítványával és a lóval. A gyermek megszokja a nyeregben való helyes testtartást, megtanulja azokat a finom jelzéseket, melyekkel elindítja, fordítja, megállítja a lovat, vagy éppen ügetésbe, vágtába kezd. A lovas két kezében tartja a szárat, emellett az ülőcsontjával, a derekával és a csizmával is jelzéseket a lónak. Ezen hat jelzés számtalan kombinációját használja. Emellett a hangjelzések is fontosak. A futószáron való tanulás folyamatos odafigyelést igényel a lovas részéről a lóra és az oktatóra egyaránt. A következő 20-30 edzésen már önállóan, futószár nélkül lovagolnak a pályán, osztályban azaz több lovas egymás mellett, vagy pedig egyedül. Ilyenkor 50 percet töltenek nyeregben. Ezen időszak után elegendő biztonságot kap a lovas ahhoz, hogy egy megfelelően képzett iskolalóval lépésben, ügetésben és vágtában is lovagolni tudjon. Következő szakaszban kisebb akadályokat is megtanul átugrani, ami a tereplovaglás során is hasznos lehet. Lovaglás után szalmacsutakkal szokták megmasszírozni a ló hátát, ha kimelegedett megmossák a lábát hideg vízzel, letakarják. A lovaglás a gyerekeket önfegyelemre tanítja, az állat megbecsülésére. Erősödik az állóképességük, javul a testtartásuk, mindamellett ez a sport kellő türelemmel bármely életkorban elsajátítható.