ERDON Helyi hírek

2011.09.15. 11:32

Elvágyódás Európából Európába

Avantgárd, avagy szürreális elemekkel megtűzdelt szociális dráma, talán így lehet röviden leírni David Greig Európa című darabját, melyet szerdán mutatott be a nagyváradi Szigligeti Színház.

Avantgárd, avagy szürreális elemekkel megtűzdelt szociális dráma, talán így lehet röviden leírni David Greig Európa című darabját, melyet szerdán mutatott be a nagyváradi Szigligeti Színház.

A darab művészi értékére nem vonatkozik az a megállapítás, hogy a Szigligeti Színház szerda délutáni premierjének legfőbb különlegességét a játéktér – egy vonat és a félixfürdői vasútállomás – adja. A szokatlan játéktérhez illően szokatlan előadást is láthatott a váradi közönség Szabó K. István rendezésében. David Greig művében vannak párosok, akik a darab avantgard vonulatát domborítják ki: az ikrek (Ababi Csilla és Gajai Ágnes), a feltehetőleg Olaszországba készülő örömlányok ellentpontszerű megszólalásai (Firtos Edit és Kovács Enikő) vagy Farkas és Hiéna, az ellenőrök (Csepei Róbert és Szotyori József) felbukkanásai. Realisztikusabb sorsokat jelenít meg a disszidensnek is felfogható Sava és lánya, Katja (Fábián Enikő és Pitz Melinda) alakja, illetve az állomásfőnök (Dobos Imre) és lánya (Vindis Andrea m.v.) életútja. Ott van aztán a város különböző lecsúszottjainak a csoportja, a nyomorék Billy (Pál Hunor), az ütődött Ló (Csatlós Lóránt), a munkanélkülivé váló Berlin (ifj. Kovács Levente) és a kétes ügyletekből nagy pénzeket csináló szoknyapecér, de a város szennyéből tulajdonképpen kiszakadni nem bíró Marokkó (Kardos. M. Róbert). E két világ ötvözetéből egy furcsa keverék áll össze, amelynek nem minden elemével van tisztában a néző, de lehet, hogy nem is szükséges mindent egységes rendszerbe foglalnia.

Erőszak és otthonkeresés

A darab a szürreális képekkel éles ellentétben konkrét, szociális, politikai problémákat pendít meg, mint amilyen a munkanélküliség, vagy az idegengyűlölet kérdése. A darabban érzékeltetett kilátástalanság végül erőszakba torkollik, a kétségbeesett, kiúttalan emberek felgyújtják a vasútállomást. Ennek ellenére nem vész el a darab filozófikus vonulata sem. A műnek szinte mottója is lehetne az a mondat, ami Marokkó szájából hangzik el: „Semmi sem bilincsel meg jobban, mint egy otthon” - hiszen az előadásban mindenki menne el onnan, ahol van, de ez a elmenés a bilics utáni vágyból, az otthon megtalálásának óhajából fakad.

Merre megy Európa?

Azon kívül, hogy nem volt teljesen tiszta előttem minden amit láttam, talán az oda-vissza utazáskor is sok volt a holtidő, érzésem szerint a vonaton több is történhetett volna annál, mint amennyi történt. A visszaúton eljátszott zárójelenetek ellenére bennem maradt némi hiányérzet, minta nem hangzott volna el, zajlott volna le minden. De lehet, hogy ez csupán az én benyomásom volt. Mindenesetre a végjelenetben megkapjuk a darab üzenetjellegű támpontjait, melyek két ellentétes felfogást – egy pozitívat és egy negatívat - sugallnak. „Kimondták a városunk nevét, most már mi is Európában vagyunk” - harsogják a vonaton a gyújtogatók, és azt képzelik, hogy ezzel az álmegoldással valóban elértek valahová, a nézők azonban érzékelik, hogy ezzel a cselekedetükkel nem jutottak el sehova, csak még borzasztóbbá tették azt az amúgy sem léleklelkesítő helyet, ahol élnek. A két fiatal nő, Katja és Adele közös elindulása viszont azt a reményt sugallja, hogy ők talán megérkeznek egy szebb, élhetőbb Európába. E két végpont közül minden néző megválaszthatja, hogy az ő Európája merre halad.

Elindul a vonat

Ezt az előadást, és ezt a fajta merészséget mindenkinek szokni kell, érezhető is volt a színészek többségén, hogy most olyasmit csinálnak, amit eddig nem, vagy csak nagyon ritkán, de mindenesetre megbírkóztak a feladattal. A váradi nézők most találkoztak először Pitz Melinda előadóművészetével; szereplése mindenképpen reménykeltő, új színt, hangot hozott a társulatba. Ugyancsak pozitív benyomást nyújtott Vindis Andrea m.v. Tetszett továbbá ifj. Kovács Levente játékában a természetességre és a valószerűségre való törekvés, és Kardos M. Róbert is jól hozta az erkölcsi gátlásoktól mentes Marokkó alakját. Ez a művészi utazás erőteljes próbálkozás annak érdekében, hogy mind a váradi színtársulatot, mind a közönséget kimozdítsa abból az állapotból, amelyben részben a közönség konzervatív szelleme, részben a színházépület felújításának elhúzódása miatt vesztegelt. A vonat elindult; lássuk milyen messzire, hány állomáson keresztül vezet az út.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!