Égi tünemény Párizsban

Mária királynő nemcsak elbűvölő szépségében, de vonzó nőiességén kívül rendkívül értelmes , gyors felfogású jó analitikus képességekkel, rendelkező nő volt. Nemcsak könnyedén fogalmazott írásban és szóban, de adottságai következtében még a világ térképét is át tudta alakítani, úgy ahogyan azt Ő elképzelte.

Erről a tüneményről magyar nyelven könyvet adott ki Koszta István, MÁRIA ROMÁN KIRÁLYŐ PÁRIZSI KÖVETSÉGE –címmel. A könyvben egy évvel hamarabb megjelent Nem [csak] Erdély volt a tét címmel Kosztai módon ismertetett eseményeknek egy szegmentumát bontja ki sajátos megközelítéssel, kalauzolva az érdeklődő olvasót egy olyan világban, mely csak a kivételesek számára volt nyitott, de ez a világ még is befolyásolni tudta a világ eseményeit annyiba, hogy milliók és milliók szenvedhették előnyeit és hátrányait is.

1919. március 5. és április 16. között – került sor Mária királynő (Queen Marie, Regina Maria) párizsi és londoni követjárására, melyről levelek, feljegyzések, levéltári okmányok, emlékiratok, naplórészletek tanúskodnak.

A 250 oldalas könyvet a Kárpátia Stúdió adta ki, 2011-ben. Készült a budapesti Korrekt Nyomda nyomdaüzemében. Tervezőszerkesztő Tóth Gábor. Írta, az idézeteket fordította, jegyzetelte Koszta István, lektorálta a bevezetőt írta Borsi- Kálmán Béla.

A könyvet a szerző Marianne leányának ajánlja. Ezzel is jelezvén sok anyának, leánynak el kellene olvasnia ezt a könyvet, mely minden kisebbségben élő személy számára elgondolkodtató, értékes magatartás példát, mutat be.

Mária királynő a hajdani edinburghi- hercegnő szőke hajú ibolyakék szemű, a fényképek tanulsága szerint is nagyon vonzó teremtés volt. Lévén származása angol királyi család. Neveltetése is ennek a nívónak megfelelő volt. Kitűnő adottságainak köszönhetően mindent, amit akart el tudott érni. A felmerült nehézségeket képes volt megfelelő intelligenciával, szellemiséggel kezelni. Ehhez messzemenően társult neveltetése, melynek eredményei ténylegesen Ó Romániában-, Romániában bontakoznak ki. Akkor is, amikor választott, az új hazáját férjhez menés révén elfogadta, magáévá téve azt a gondolatot: Felel azért a népért, melynek királynője lehetett. Példa lehetne minden magyar nő számára az a gondolkodás, mely Mária királynőt jellemezte, amikor August von Mackensen tábornok vezette német csapatok elől kénytelen volt Jászvásárba (Iasi) menekülni. Az a megingathatatlan meggyőződés, hogy nem veszett el semmi. És az ország is gyarapodva megmarad a győztes nagyhatalmak jóvoltából.

A sorsa kegyes volt hozzá. Lehetővé tette azt az elképzelést, amikor a párizsi konferencián a románok helyzete hihetetlenül meggyengült, akkor, mint egy mentő angyalt küldték Párizsba. Ne felejtsük el anyanyelvi szinten beszélte a német, angol és francia nyelvet.

Számára, adottságai révén, nem volt akadály a kommunikáció. Nőiességének férfi nem tudott, és az esetek többségében nem is akart ellenállni. Itt azért megjegyezném Mária királynő 43 éves volt, nem sekély kalanddal a háta mögött. Idézném a Mária királynőt: „Igaz, természetes vonzerőm csúcsán, de ennek semmi köze koromhoz.” Ahol megjelent ott biztos sikert aratott. Lásd találkozását a „rettegett” Clemenceau-val, akit személyesen keresett fel 1919. március 7. pénteki nap. 12 órakor volt a találkozás. Négyszemközti beszélgetésükről idézném a királynőt: „Mindig elképzeltem majd beszélgetést fogok folytatni Clemenceau-val, és íme, itt vagyok.

Egyáltalán nem öreges, elméjének akár csak egy parányi zuga sem fáradt, nem csökött. A katonákra jellemző természetes gondolkodásmód jellemzi, de végtelenül csökönyös. Vannak csalódásai Romániával kapcsolatban, s ebben kitart olyannyira, hogy egy pillanatig farkasszemet néztünk, mint két gladiátor. Rendszerint jól érzem magam ilyenkor, de azt nem mondanám, hogy bármikor rá tudnám bírni véleménye megváltoztatására. Szemtől szembe támadott a béke- meg-állapodás dolgában, és amikor érvelni próbáltam, akkor mereven a szemembe nézett: Ne me racontez- pas tout cela, vous étiez pour la résistence, vous. (Ne meséljen nekem, Ön az ellenállást szorgalmazta. 101 old).

A történelmi valóság az, hogy az öregúr sem ment el, érintetlenül a beszélgetés után. Magatartása a román üggyel kapcsolatban a lehető legjobbá vált.

De tárgyalt, különböző fogadásokon találkozott többször Wilsonnal, az Amerikai Egyesült Államok, és Lloyd George-val Egyesült Királyság, valamint Orandoval Olaszország képviselőivel. Ők négyen szentesítették a magyar és román csapatok közötti demarkációs vonalról szóló 1919. február 26.-iki szerződést.

Mária királynőpárizsi diadalútjáról számtalan példa beszél. Sorjázni lehetne, egy rátermett NŐ mennyire, tudja a világ dolgait befolyásolni, ha erre alkalmas. Már csak ezért is érdemes a könyvet olvasni.

Pláne azokat a részeket, ahol a könyv terjedelmesen foglalkozik a hölgykoszorú tevékenységével, amelyet azok fejtettek ki, akik Párizsba elkísérték, ahol már vetett ágyak fogadták sokukat.

Ezzel kapcsolatban engedjenek meg még egy idézett Mária királynőtől: „Rohan főhercegnő szalonja és szíve mindenki előtt nyitva állt. Kétségtelenül az ő szalonja volt Párizsban és talán egész Európában a legrangosabb, ahol a fogadás természetes egyszerűsége vélt vagy valós titkok megnyilatkozásának kivételesen bizalmas légkörét teremtette meg. A kedd esti összejöveteleken, kisebb- nagyobb hétköznapi fogadásokon, vasárnapi szűk körű, alkalomadtán családi ebédeken válogatott társaság, külön meghívottak találkozhattak, a Rohan palotában. Jelölt napja volt a költők, írók a művészi élet „nagyjainak” találkozójának. A fontos, jeles, átutazó személyiséget személyre szóló meghívóval teadélutánra hívták meg, alkalmat adva arra, hogy szűk körben olyan közéleti emberekkel, politikusokkal, valamely jeles íróval találkozzék, aki különben nem volt a szalonrendezvények állandó vendége. Ezeket az egymástól olyannyira különböző csoportokat, az olykor alkalminak, rögtönzésnek tűnő társasági rendezvényeket olyan kiemelt gonddal szervezte, irányította mindenki számára elfogadhatóan, amit csak kimagaslóan magas műveltsége és a francia vendéglátás örökölt hagyományai birtokában tehetett meg”(211 old).

Ezek után gondolom, felesleges magyarázni, mi, mikor és miért történt úgy, ahogyan azt csak kivételes adottságú nők tuják megtenni. Ráverve minden férfiúi bölcsességre.

A könyv bevezetőjének számító nagyon tartalmas tanulmányt, a kort kitűnően ismerő Borsi- Kálmán Béla jegyzi.

Csomafáy Ferenc