2011.06.26. 15:42

Szent László erényeinek nemzetmegtartó ereje

<p>Szent László tiszteletére rendezett szimpóziumot szombaton a Bihar megyei EMNT. A hagyományteremtő eseményen Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi apátkanonok és Hermán M. János előadó-tanácsos tartott emlékezetes előadást.</p>

Nagyvárad védőszentjére, alapítójára, Szent László lovagkirályra emlékeztek szombat délután a Lorántffy Zsuzsanna Egyházközpont múzeumtermében. A László-nap alkalmából szervezett szimpóziumot az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete hagyományteremtő szándékkal hívta életre. Mint ahogy Török Sándor megyei elnök fogalmazott: Szent László emlékének megőrzésén túl a rendezvény arra hivatott, hogy a nagyváradi magyarság otthonérzetét, nemzeti identitását erősítse, annál is inkább, mivel jelenleg városalapító királyunk emlékét az utcanevek tekintetében csak egy szűk sikátor őrzi. A szimpózium elején levetítettek egy Szent László királyról szóló, rövid dokumentumfilm-részletet, majd az első előadó, Fejes Rudolf Anzelm premontrei prépost, prelátus lépett a pulpitusra, aki közel egy órás előadásában Szent László valós jellemének és kultuszának megismeréséhez szolgált számos érdekes adalékkal. Rámutatott a történelmi kor sajátosságaira, a korai kereszténység akkori viszonyaira. Nyugaton az egyházi visszaélések, és a klérus erkölcsi hanyatlása igen gyakori jelenség volt. Királyaink közül több is gyakorolta az invesztitúrát, azonban Szent László nem egyezett bele a hűbérségbe. 1091-ben alapította a somogyvári bencés apátságot, ahova halálakor eredetileg temették.

Várad, mint zarándokhely

Amint a szentté avatási aktákból (szentté avatására 1192. június 27-én került sor) kiderül: 1106 után II. István hozatja át holttestét Nagyváradra, ahol végakarata szerint végső nyughelye lett. Bár II. István tisztességtelen király volt, azt el kell ismerni, hogy szent királyunk iránti rajongásának sok mindent köszönhetünk. Ő küldte a premontrei rendet Nagyváradra, mely küldetésszerűen ápolta Szent László kultuszát. Fontos zarándokhellyé vált a Sebes-Körös menti város, olvashatjuk Bunyitai Vince, a váradi püspökség történetéről írt munkájában. A király fejereklyéjét és jobbját a kor szokásainak megfelelően kiemelték a sírból, és ezeket a nagy ünnepeken körbehordozták. Sőt egyes források szerint háborúkba is magukkal vitték a hadvezérek. Számos legenda fűződik Szent László nevéhez, ezek közül többet is bemutatott az előadó. A hitújítás idején gúnydalok születtek a katolikusok ellen a Szent-László kultuszát illetően is. Ekkor törték fel az uralkodó márványkoporsóját is: maradványai közül csak néhány csontot sikerült kimenteni. Fejes Anzelm Rudolf ezzel kapcsolatosan kifejtette, hogy az azóta eltelt idő alatt sok lépést tett egymás felé a katolikus és a protestáns egyház. „Jó, hogy ma már tudunk ezekről a történelmi tényekről is objektíven beszélgetni” – tette hozzá. Végezetül bemutatott néhány kegyhelyet – köztük a püspökfürdőit is -, melyek a mai napig fennmaradtak, de az útókor hálátlanul elhanyagolja ezeket. Véleménye szerint nagyon fontos ezen történelmi színhelyek feltárása annak érdekében, hogy újra zarándokhelyekké válhassanak azok számára, akik ragaszkodnak történelmükhöz, szülőföldjükhöz és a mai napig érzik Szent László király „velünk-létének” erejét.

Legendák nyomában

Hermán M. János egyházkerületi előadó-tanácsos, a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézetének igazgatója személyes hangvételű előadásában arról szólt, hogy mit gondol egy református lelkipásztor Szent László királyunkról. Sajnos ma már kevés olyan személyiség van, aki példaképként állhat előttünk. Lovagkirályunk évszázadokon át olyan eszménykép volt elődeink számára, melyre csodálattal, vallásos tisztelettel tekinthettek, magyarázta Hermán. Ezt a tiszteletet támasztja alá az a legenda-ciklus, mely nemzedékeken át tovább öröklődött. A Kárpát-medence templomai közül számos istenházában freskók őrzik Szent László csodás cselekedeteinek emlékét. A lelkipásztor azokat a zarándokhelyeket mutatta be, ahol maga is megfordult. Beszterce közelében, 1068-ban lezajlott cserhalmi ütközetben a kunok elrabolták azt a lányt, aki mint jelkép, a magyar nyelvet hordozta. László üldözőbe vette őket, és visszaszerezte a lányt. Ez az esemény több templomban is meg van örökítve, de erről szól Juhász Gyula 1906-ban írott egyik verse is. A székelyderzsi unitárius vártemplom freskói is ezt mutatják be. A mezőségi Cegőtelkén 1998-ban állítottak emlékművet a cserhalmi ütközet emlékére. Hermán M. János említést tett azokról a Szent László-alakos kályhacsempékről is, melyek a Moldvabányán végzett román régészeti ásatások során kerültek elő. Végül azzal zárta előadását, hogy mai világunkban sem kell elfelejtenünk azokat az erényeket, melyekkel lovagkirályunk bírt. E nélkül nem tudjuk kiharcolni jogainkat, visszaszerezni elkobzott javainkat, hangzott el.

Mészáros Tímea