2011.06.29. 13:16

Kétezer éve tartó diadalút

<div><span style="font-size: medium"><strong>Nagyvárad- Június 29-én Szent Péter és Szent Pál apostolfejedelmekre emlékezik a római katolikus egyház. A Bazilikában délelőtt 10 órától megtartott szentmisén Mons. Fodor József vikárius prédikált.

Nagyvárad- Június 29-én Szent Péter és Szent Pál apostolfejedelmekre emlékezik a római katolikus egyház. A Bazilikában délelőtt 10 órától megtartott szentmisén Mons. Fodor József vikárius prédikált.

Simon Péter testvérével, Andrással az elsők közt kapott meghívástKrisztus tanítványai közé, s kősziklaként ő az apostolok feje, Antióchia, majd Róma püspöke. Pál a damaszkuszi úton találkozott a már feltámadott Jézussal, és ettől kezdve minden erejével az evangéliumot hirdette. Így vált „a népek apostolává”.

A szerda délelőtt 10 órától a nagyváradi Székesegyházban zajlott szentmise bevezetőjében Mons. Fodor József általános helynök arra hívta fel a figyelmet: ez a nap az egész keresztény katolikus anyaszentegyház és a pápaság ünnepe, amikor a hívek arra emlékeznek, hogy Jézus a Genezáreti tó partján kiválasztotta Pétert, hogy átadja neki a főhatalmat, vagyis jelképesen átnyújtotta a mennyország kulcsait. Ennek a közösségnek a tagjai a 21. században élő keresztények is, hűségesek Krisztus követésében és a törvények megtartásában, akárcsak a 20. századi vértanúk, mint például Boldog Bogdánffy Szilárd vértanú püspök vagy a most vasárnap boldoggá avatandó Isten SzolgájaScheffler János vértanú püspök. Ez a szolgálat azonban nem csupán ennek a kétezer évnek a múltjáról szól, hanem általunk a jelenről is, hiszen Isten ma is szól hozzánk, és szeretet-nyilvánításokat vár tőlünk.

Választ adott

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Prédikációjában a vikárius azt emelte ki: Krisztus diadalútja két évezrede tart, és ez egészen más, mint azok a felvonulások, melyekre az elmúlt rendszerben kényszerítették az embereket a május 1-jei vagy augusztus 23-i ünnepségek alkalmából. Az Üdvözítőt keresztre feszítették, a csőcselék pedig gúnyolódva azt kiabálta neki: ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Nem szállt le, de mi kétezer éve tudjuk, hogy ő az, akit az idők teljességében Isten elküldött, hogy mutassa nekünk a helyes irányt, mert az Úr szeret bennünket, bűnösen is az övéi vagyunk.

Az apostolok voltak az elsők, akik Krisztus nyomába léptek ezen a diadalúton, vállalva a halált, az életáldozatot is. Péter és Pál is ugyanígy beálltak ebbe a sorba. Heródes börtönéből szabadulva Péter elindult Rómába, ahol tanúskodott a feltámadott Krisztusról, síratta tagadását és bűneit, melyekkel hűtlenül megbántotta őt. A vatikáni dombon áldozta életét a hitéért, Néró idejében, 64-ben feszítették keresztre, fejjel lefelé. Ezzel választ adott Mesterének, aki a Genezáreti tó partján azt kérdezte tőle: szeretsz-e engem. Pál Saulként éveken át üldözte a keresztényeket, azonban a damaszkuszi úton találkozott Jézussal, melynek köszönhetően megváltozott, és hirdetni kezdte az örömhírt. Bejárta az akkor ismert világot, írta leveleit és Krisztus követésében próbálta megerősíteni azokat, akik megkeresztelkedtek. 67. június 29-én fejezték őt le, s bár feje a porba hullt, dícsősége a magasba szökkent. „Tanuljunk Péter és Pál hűségéből, amivel Krisztus tanításait hirdették szerte a világban”, tanácsolta az általános helynök.