Karvezetők ünnepi találkozója

A debreceni dr. Fekete Csaba vezetésével, közös énekléssel kezdődött a karvezetői találkozó, mely a Nagyvárad-Újvárosi Református Egyázi Énekkar 125 éves jubileumi ünnepségen belül zajlott. Orosz Otília Valéria zenetanár, karnagy köszöntötte az egybegyülteket, majd Geréb Miklós segédlelkész tartott rövid áhitatot. Áldást kért az éneklés karizmatikus szolgálatára, a kántorképzésre. Legyen most Nagyvárad a pünkösdi lélek városa, ahol a csoda nem három napig tart, hanem ahol a szentlélek megújul, mondta.

Berkesi Sándor előadásával folytatódott a találkozó. Az ismert debreceni karnagy címszavakban írta le, milyen kontextusban kell tevékenykedjenek manapság a kántorok: elvilágiasodó egyházi környezet, a tévécsatornák dominanciája az összes negativitásal együtt, heti egy énekóra, a zenei gyerekszoba hiánya (hacsak a család egy erodálódó ága nem őrzi még a zenetanulás hagyományát). 1996 óta van közös református énekeskönyv, s ez jó kiindulópont a közös egyházzenei anyanyelv kialakítására. A kántoroknak ezt a fajta egységet kellene lépésről lépésre kialakítaniuk, s ezzel egy olyen érzelmi plusszt adniuk a gyülekezetnek, amely meghatározó élményt tud nyújtani, olyat, amely mellett minden másodlagos lesz – mondta a karnagy.

Ennek érdekében azt a hagyományt, amelyet az énekeskönyveinkben őrzünk, meg kellene frissíteni, olymódon, hogy az ének „ne legyen slampos, leragadt”, hangzott el. A kórus első és legfontosabb szerepe az énektanítás kellene legyen; az is fontos,hogy a lelkész mondja elidőben a vasárnapi énekszámokat, hogy azokat a kántor vegye át idejben a kórussal. A karnagy azt is kihangsúlyozta: a gyermekek zenei nevelése nagyon fontos, sőt, van, ahol ez egyetlen lehetséges út a változtatásra, ha a felnőttek nem szívesen tanulnának másként énekelni. A későbbiekben a karnagy példákkal is illusztrálta, hogyan lehet régi református énekeket dinamikusan elénekelni, úgy, hogy a dal maradjon míves, de érzelmi élményt is nyújtson. Az előadás soránkonkrét szakmai útmutatást is adott a jelenlévő karnagyoknak.

Kiállításmegnyitó is voltaz ünnepség során. Herdeán Gyöngyi lelkésznő mutatta be a Nagyvárad-Újvárosi Református Egyházi Énekkarnak az újvárosi templomban kiállított dokumentumait. A régi iratokat, melyek a kórus működéséhez kapcsolhatók, a templom sekrestyéjének levéltárát böngészve találta meg. Egyes iratok valósággal el voltak rejtve, talán pont abból a célból, hogy megmaradjanak az utókor számára. A dokumentumok azt mutatják, hogy az énekkar nem csak a templomban lépett fel, Nagyvárad polgári életében is fontos szerepet vállalt. A régi jegyzőkönyvek, belépési nyilatkozatok, műsorfűzetek nagyon jó állapotban maradtak meg. „Nagy szeretettel őrizzük ezeket az utókor számára, mivel hűen tükrözik a századforduló reformátusságának és Nagyvárad polgárságának tevékenységét” - mondta a lelkésznő. A kiállítás körülbelül egy hónapig lesz nyitva; az érdeklődők hétköznap 9 és 13 óra között, a lelkészi hivatalnál jelentkezhetnek, de természetesen az istentiszteletek alkalmából is megtekinthető a tárlat.