„Felemelő élmény Erdélyben koncertezni”

-     Milyen gyakran koncertezik Erdélyben, illetve a Partiumban?

 -     Többször is voltunk már Nagyváradon, pár évvel ezelőtt pedig Erdély belső részében is koncerteztünk egy hosszabb turné keretében: Gyergyószentmiklóson kezdtük és Marosvásárhelyen zártuk az öt előadásos sorozatot. Magyarországi zenészberkekben köztudott, hogy Erdélyben nagyon jó koncertezni, mert értő és hálás közönség előtt játszhatnak a művészek. Eddigi koncertjeinken mi is így éreztük, hisz a közönség szinte végigénekelte az összes előadást. Igazán felemelő élmény volt, alig várjuk ezt a most következő váradi találkozást is.

-     Miért döntött úgy, hogy a mostani turné keretében Nagyváradon is fellép?

-     Az elmúlt évek folyamán turnémenedzserem már többször tárgyalt a váradi szervezőkkel egy esetleges koncertünkről, úgy látszik, most sikerült mindent elrendezni. Általában meghívásos alapon jönnek létre a fellépések, ami természetesen sokkal jobb, mintha nekünk kellene ajánlkoznunk. Nagyváradon eddig emlékezetesen nagysikerű koncertjeink voltak, szívesen jövünk most is, örülök, hogy újrázhatunk!

-     A tapasztalatok mit mutatnak: a közönség a régebbi vagy az újabb dalokat kedveli?

-     Szeretném hinni, hogy is-is, de az igazság az, hogy a mérleg nyelve egy kicsit mindig a régebbi dalok felé billen, és ez természetes, hiszen mindenki ahhoz vonzódik, amit jobban ismer. A műsorok összeállításánál ezt is figyelembe kell vennem, de azt is, hogy a műsor mégis változatos legyen. Ebből a szempontból az sem mindegy, hogy milyen sűrűséggel fordulunk meg ugyan azon a helyen. Vannak városok, ahová évenként visszajárunk, természetes, hogy ott a régi dalokból csak az „alapot” játsszuk, a többi állandóan cserélődik, máskülönben megunnának bennünket. Mivel Váradon régen nem jártunk, biztos, hogy zömében a régebbi dalok lesznek műsoron, talán mondhatom, hogy a „legjobbjából-válogatás” lesz hallható. 

-     Miért van az, hogy a régebbi szerzemények általában örökzöldek, míg a mostani dalok hamarabb elfelejtődnek?

-     Ennek sok magyarázata lehet. Elsősorban talán az, hogy időarányosan ma sokkal több új zenekar, új énekes jelenik meg a színen, mint korábban, - többek között a különböző tehetségkutató televíziós műsoroknak köszönhetően. A közönség hihetetlen tempóban kapja az újabb és újabb benyomásokat, és ennek következtében a „ma még rajongok érted, de holnapra már elfelejtelek” típusú viszony alakul ki az előadókkal. Így tényleg nincs könnyű dolga azoknak, akik hosszabb távban próbálnak gondolkodni. Nekünk az volt a szerencsénk, hogy egy olyan korban kezdtünk el zenélni, amikor még nem volt ekkora információdömping, könnyebben jegyezték meg az emberek a nevünket, a dalainkat. Manapság a kép nagyon változatos: sokan válnak sztárokká anélkül, hogy valami érték lenne a háttérben, ugyanakkor viszont sok tehetséges, komoly tudású fiatal zenészt, énekest is ismerek. A sommás negatív ítélkezéstől mindenkit óvnék, mert a zenei paletta még egy szakértő számára is túl színes ahhoz, hogy kellően objektív véleménye lehessen.

-     Nemzetközi porondon mennyire tud érvényesülni egy magyar énekes vagy zenekar?

-     Ugyan úgy nehezen, mint az összes többi nem angolszász országban. Ezért talán az első alapfeltétel az akcentusmentes angol nyelvtudás lenne, mert ”tájszólással” eddig csak nagyon kevesen tudtak labdába rúgni. A második, hogy az előadót felfedező menedzser sok-sok pénzt lásson benne, hisz tudjuk, hogy a szakmánkat nem véletlenül nevezik „showbusiness”-nek, vagyis szórakoztatóiparnak. Ez az iparág ugyanúgy futószalagon termeli az újabb és újabb márkaneveket, mint mondjuk az autógyártó cégek. Persze, mint sok minden másban, a világháló ebben is új lehetőségeket kínál, mert pl. a YouTube-ra bárki felteheti a saját, otthon felvett zenéjét, videoklipjét, - aztán csak várni kell a kicsi csodára… Különben az, hogy megmutassuk magunkat a világnak, midig nagyon csábító a művészek számára. Kezdő koromban ez nekem is megfordult a fejemben, aztán ahogy egyre jobban nyilvánvalóvá vált, hogy dalaimban a szövegnek milyen fontos szerepe van, el kellett fogadnom, hogy ezzel külföldön nem sokra mennék. Ma már tudom, hogy amit valamikor hátránynak éreztem, az talán a legfőbb érték: Dusán szövegeit nem lehet olyan egyszerűen lefordítani, ehhez a „fél szavakból” is értenünk kell egymást, ami, ugye, angolul nem megy olyan könnyen. Nem hiszem, hogy csak a „kicsik” dacossága szólna belőlem, inkább annak felismerése, hogy nem is olyan nagy baj, hogy így történt...

Ciucur Losonczi Antonius