Megoldhatatlan probléma?

A szatmárnémeti lakosok már szinte hozzászoktak, hogy két súlyosan fogyatékos személy járkál szabadon évek óta a város központi utcáin. A nagy szakállú, kötött testalkatú, egyesek által „Sandokannak” nevezett hajléktalan férfi időnként hangosan üvöltözve jön szembe, összefüggéstelen szavakat mormolva maga előtt. Egy fogyatékos nő pedig évek óta él a város központjában, napközben főleg a nagy piac környékén járkál, kezét nyújtva pénzt, ennivalót kéreget az árusoktól, mert beszélni nem tud. Ha elutasítják, fenyegetőzni kezd, előfordult, hogy ezt téglával a kezében tette, idős embereket ütlegel, mesélték az árusok, akik inkább adnak neki, hogy minél hamarabb megszabaduljanak tőle. Aki észreveszi, kikerüli. A szükségét az utcán végzi, éjszakára a töltés környékén húzza meg magát, ahol gyakran hallani a jajgatását. Néha félmeztelenül járkál, akik megsajnálják felöltöztetik. Bár ez évek óta így megy, senki sem tesz ellene, a piaci árusok megpróbálják elviselni, mert a hatóság segítségében nem bíznak. Eközben az érintett hatóságok egymásra hárítják a felelősséget, látszólag tehetetlenül állnak, elveszve a bürokrácia útvesztőiben. Szatmárnémetiben egyetlen olyan központ van, ahol szellemi fogyatékos személyeket tudnak elhelyezni, amely a Szatmár megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság hatáskörébe tartozik, tájékoztatott Gabriela Oprea, az intézmény szociális osztályának vezetője. Az ötven személy befogadására képes központban jelenleg ötvenkilenc beteget ápolnak, de megyei szinten ennél jóval több fogyatékos személy szorulna állandó felügyeletre. Az említett hajléktalan nőt mintegy két éve már sikerült a rendőrség, és a mentők közreműködésével bevinni a Szatmár Megyei Kórház pszichiátriai osztályára, ahol súlyos szellemi fogyatékosságot állapítottak meg az orvosok, egy idő után azonban újra az utcára került. Amint Mircea Demian, a Szatmár Megyei Kórház sajtószóvivője kérdésünkre elmondta, a kórházakban csak néhány hétig helyezhetik el a heveny pszichikai tünetekkel beutalt betegeket, nincs helyük, kapacitásuk arra, hogy hosszú távon menedéket és kezelést biztosítsanak, ezt az önkormányzatnak kellene megoldania.

Kevés a hely

Gabriela Oprea kihangsúlyozta, Szatmár megyében jóval több olyan központra lenne szükség, ahol a különböző fokú szellemi fogyatékosokat, idegrendszeri betegségben szenvedőket hosszú távon el lehetne látni. Elmondása szerint a Szatmár Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó igazgatóság két éve már elindította azt a pályázatot, melynek segítségével világbanki támogatással Nagykárolyban létrehoznának egy olyan szociális központot, ahol a szociális intézményekből kikerült fiatalok kapnának menedéket. Azonban ennek megvalósítása is még több évig elhúzódhat. A Szatmárnémeti Szociális Közszolgálati Hivatal (SPAS) pedig nem rendelkezik fogyatékos személyek befogadására alkalmas központtal, a hajléktalanszálló erre nem alkalmas, az csak ideiglenes éjszakai szállást tudnak biztosítani, de ez az intézmény sem tudja már fedezni a számbeli igényeket, tudtuk meg Florica Ardeleantól, a hivatal munkatársától. Most már csak az a kérdés, hogy ezt a szinte évtizedes problémát valóban nem tudja megoldani az önkormányzat, vagy csak az akarat hiányzik hozzá.

Pándi Annamária