Élhető volt a középkor

A Bihar Megyei RMDSZ-szervezet által tavaly alapított Szacsvay Akadémia idén tizenöt részes sorozatot indított, Mérlegen a magyar történelem elnevezéssel, melynek második rendezvényét szerda délután tartották a Városi Művelődési Házban. A hatalmas érdeklődés láttán Szabó Ödön ügyvezető elnök megjegyezte: mindez azt bizonyítja, hogy jó irányba mozdult a Szövetség, amikor úgy döntött, hogy olyan szakembereket hív Váradra, akiknek a neve és munkássága kecsegtető a történelem iránt érdeklődők számára. Ugyanakkor bejelentette: a következő előadásokat az Ady Endre Középiskola nagyobb befogadóképességű dísztermében fogják megtartani.

Ezúttal Zsoldos Attila akadémikus, az MTA levelező tagja, a Történettudományi Bizottság Középkori Osztályának vezetője értekezett, Az államalapítás és az Árpádok királysága címmel. A kivülállók számára talán unalmas és száraz adatok, illetve évszámok ismertetése helyett a történész néhány olyan „csomópontot” vázolt fel, mely a jelzett korszak örökségeképpen napjainkban is tovább élnek.

Leginkább kutatott

Előadásában Zsoldos Attila többek közt kifejtette: az Árpád-kor a magyar középkori történelemnek egy olyan időszaka, mely a leginkább kutatott. A forrásanyag ugyan nem teljes mértékben áttekinthető, viszont létezik két olyan kiindulópont, mely alapul szolgálhat. Az egyik az 1937-ben, Szent István halálának közelgő 900. évfordulója alkalmából megjelent kritikai kiadvány, mely összegyűjtötte az intelmeket, magyar krónikákat és legendákat, a másik pedig az a körülbelül 10 ezer darab oklevél, mely nem a történetírás szándékával jött létre. Azt pontosan tudni lehet, hogy az Árpád-kor 1301. január 14-én délben, III. András halálával ért véget, viszont a kezdetei vitatottak. Egyesek Levédiával és az Etelközzel hozzák kapcsolatba, Zsoldos Attila viszont úgy véli, hogy 997 az origó, amikor István fejedelemként trónra lépett, és az írott források váltak a történelmi megismerés eszközeivé, kiegészítve a tárgyi emlékeket. Amúgy csak a 18. századtól használatos az Árpád-házi uralkodók szókapcsolat, a kortársak még a „szent királyok nemzetségéről” beszéltek.

Meghatározó mozzanatok

Az akadémikus több olyan mozzanatot is felsorolt, melyek meghatározták a későbbi magyar történelem menetét. Az egyik az államalapítás volt, melyet egy egymásba fonódó, hosszan elnyúló intézkedésfolyamatként határozott meg. Meglátásában ennek nem Szent István megkoronázása a csúcspontja, hiszen szerinte nem tudjuk, hogy mikor, hol (talán Esztergomban) és mivel koronázták meg, tehát több az ezzel kapcsolatos értelmes kérdés, mint amennyi a megnyugtató válasz. A koronázás ugyanakkor abból a szempontból rendhagyó volt, hogy István először bejelentette, hogy keresztény uralkodó akar lenni, az államalapító harcok pedig ezután következtek. Egyébként Szent István kitünő hadvezérként 1003-1028 között vívott sikeres csatákat, amikor a Kárpát-medence meghatározó politikai keretei is kialakultak. Ekkor történt meg Magyarország világi és egyházi közigazgatásának kiépítése is, Zsoldos Attila közérthetően elmagyarázta, hogyan alakult ki a vármegye-rendszer és jöttek létre a püspökségek. Arra hívta fel a figyelmet: a Szent István-i örökség felismerhető a mai állam és egyházszervezetben is, például létezik egri, kalocsai és gyulafehérvári érsekség (1000 évvel ezelőtt ugyan még püspökségek voltak), valamint Veszprém és Fejér (vár)megyéről is említést tesz egy 1009-ből származó oklevél, tehát rekonstruálhatóak a sok száz évvel ezelőtti birtokhatárok.

Magától érthetődő

Az Árpád-házi uralkodók korában zajlott le két társadalomtörténeti folyamat, a nemesség és a jobbágyság kialakulása. Érdekes, hogy a Szent István-i törvények nem ismerik a nemesség fogalmát, a kifejezés csupán az 1070-es évek végén, Szent László korában jelenik meg. A 13. században az ún. királyi szerviensek is beolvadtak, így „Magyarország a soknemesség országa lett”. Ekkor alakult ki az is, hogy a nemesség tagjai a végletekig eltérő életmódot folytattak. Ugyanakkor a magyar városhálózat kezdete is az Árpád-korból eredeteztethető, valamint az ország etnikai térképe is ekkor alakult ki. „Az Árpád-korban magától érthetődő volt, hogy a besenyők besenyőül, a kunok kunul, a románok pedig románul beszéltek, és mindenki a saját szokásai szerint élt. Úgy tünik tehát, hogy a sötét, lesajnált középkor nem is volt annyira élhetetlen időszak”, összegzett a szakember.

Ciucur Losonczi Antonius