„A sport mindenre megtanít”

Politikusok, aktív és már visszavonult sportolók, vállalkozók és az erdélyi magyar sport elkötelzett barátai vettek részt szombaton este Nagyváradon a negyedik Partiumi Jótékonysági Sportbálon, melyre ezúttal is a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában került sor. A megjelenteket elsőként Tőkés Máté, a Partium FC Sportklub elnöke köszöntötte, majd elmondta: „Törekvéseink egybeesnek azzal a jóval merészebb távlati tervvel, hogy mi is részt vállaljunk az erdélyi magyar sportélet újjáteremtésében, melyre most egyre nagyobb esély kínálkozik a magyarországi nemzeti kormány határokon átívelő nemzetegyesítő politikájának köszönhetően. A fiatal klubelnök elárulta, hogy a csapat célkitűzése a nagyváradi magyar sportélet tovább építése és megszervezése. Kiemelte a Partium FC edigi megvalósításait, külön említést téve a paptamási pálya megépítéséről, a gyermekcsapat létrehozásáról és a NAC centenárium megszervezéséről.  Tőkés Máté elmondta, hogy bár a Partium FC öt ponttal van elmaradva a megyei bajnokságot jelenleg vezető együttestől, mégis azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megnyerje az idei bajnokságot.

Polgárok, nemzet

Tőkés László EP-alelnök „polgártársaim” megszólítással üdvözölte a jelenlevőket, majd kijelentette: „Büszkék vagyunk arra, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács részt vállalt a honosítás gyakorlatba ültetése ügyében.” Tőkés László megfogalmazta azt a kérést, hogy mindenki képességéhez mérten tegyen meg mindent a honosítás előmenetelének előmozdítása érdekében, majd elárulta azt, hogy a Partiumban is meg kívánják valósítani az autonómia rendszerét. A romániai sport és politika összefüggéseire rávilágítva elmondta, hogy a magyar sportéletet a múltban tudatosan sorvasztották Romániában, mely ellen mostmár lehetőség  van fellépni. Beszéde végén Tőkés László a játék mint közüsségformáló erő eszméjét domborította ki, és azt kívánta, hogy a sportbál is ennek eszmeiségét vigye tovább. Mivel Czene Attila magyarországi sportügyi államtitkár nem tudott eleget tenni a szervezők meghívásának, ezért levelet küldött a sportbálra. Ennek felolvasása után Buzánszky Jenő az Arancsapat tagja szólt a megjelentekhez, kiemelve azt, hogy Nagyváradról példát vehet a magyarországi sportélet, hiszen az anyaországgal ellentétben itt folyamatos az előrehaladás. Ő is kiemelte a magyar nemzet egységének gondolatát, mely egységet a kettős állampolgárság csak erősíteni fogja. Más megközelítésben beszélt a Kárpát-medencei magyarság egységéről dr. Kőrösi Mária, egyetemi docens, az Aranycsapat Alapítvány menedzsere, aki elmondta, hogy a Kárpát-medencei magyarság úgy lesz egységes, ha a nemzetért tenni tudók és akarók megosztják egymással kapcsolati tőkéjüket. Rudas Ferenc 24-szeres válogatott labdarúgó, az FTC Baráti Kör elnöke felidézte azt a korszakot, amikor a NAC megynyerte a labdarúgó bajnokságot: „olyan kor volt az, amikor utoljára volt hivatalosan együtt a magyar nemzet, amikor az együvétartozást nem osztották meg a határok. Most a közös Európa esélyt ad nekünk arra, hogy a jövő egybeessen a magyar nemzet jövőjével is.”Dr. Szili Katalin a magyar országgyűlés volt házelnöke, a parlament Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke beszédében kiemelte, hogy a sport megtanít küzdeni, a vereséget elfogadni, ezért a sport életünket, közösségünket formáló erőnek bizonyul. A beszédek után következett a vacsora, és a Randi zenekar muzsikálása. Payer András énekes színpadra lépése még jobban felélénkítette az addig is kellemes hangulatot. Néhány közkedvelt, a közönség által is jól ismert dalát énekelt, igazi báli hangulatot varázsolva az egyházkerületi székház dísztermébe.

Kell egy csapat

Végezetül befutott a bálra Deutch Tamás európai parlamenti képviselő, egykori magyarországi ifjúsági és sportminiszter is, aki az árverés megkezdése előtt beszélt a megjelentekhez. A Régi idők focija című klasszikus magyar film főhősének szavait idézve elmondta: „Kell egy csapat!” A politikus felhívta a figyelmet arra, hogy a sportban nincsnek egyéni, és csapatsportok, mert azokban a sportágakban is, ahol a versenyzők egyedül állak a dobogóra, az ő sikerüket is egy komoly, edzőkből, versenytársakból, rokonokból stb. álló csapat támogatása segíti elő. „Trianon óta egy nyilvánvaló tényről probálja Magyarország meggyőzni magát: arról, hogy az ország nem csak Budapestből áll. Ennek ellenkezőkét elsőként a NAC-nak sikerült bebionyítania, hiszen ez volt az első vidéki labdarúgó csapat, amely bajnokságot tudott nyerni” - fűzte tovább a szót Deutch Tamás, aki a továbbiakban a kultúra és a sport összetartozásáról beszélt. Hangsúlyozta azt, hogy kisebbségi helyzetben a kultúra tudja segíteni a közösség megmaradását, fejlődését, és mivel a sport is a kultúra része, melynek ráadásul nemzetegyesítő ereje van, ezért a sportot is támogatni kell. Ezt követően került sor az árverésre, melynek keretében számos műtárgyat - főként festményeket, de grafikákat, kerámiamunkát is,  - illetve labdarúgó relikviákat bocsátottak áruba. A bálon részt vevő tehetős emberek kitettek magukért, még akkor is, ha egy-két műtárgy aránylag olcsón kelt el, de jobbára egymásra licitálva versengtek a mecénások egy-egy Tolnai, Kristófi, Holló Kinga vagy Vassy Erzsébet munkáért. A műtárgyak közül egy Tolnai István festményért fizettek a legtöbbet, több mint háromezer lejt, míg a relikviák közül egy a NAC-kupa talált gazdára több mint háromezer lejért. Az utolsó két műtárgy licitálsába bekapcsolódott Mága Zoltán nagyhírű hegedűművész is, aki az árverés után hangulatos koncerttel ajándékozta meg a bálozókat. A slágerdarabokat - Vivaldi, Dinicu, Sarasate, Erkel Ferenc, stb. kompozícióit - felsorakoztató program akkora tetszést aratott, hogy a közönség többször felállva tapsoolta meg a művészt és a két, fehér ruhába öltözött kísérőjét, a hegedűs „angyalokat”. Koncertje végén Mága Zoltán felajálotta azt, hogy Nagyváradon is jótékonysági koncertet fog adni, amint erre lehetősége nyílik. A sportbál utolsó programszerű eseménye a tombolahúzás volt, ezt követően, akinek maradt még energiája, tovább táncolt, bálozott a negyedik, és ezúttal is igen hangulatos Partium FCsportbálon.

Pap István