Emlékezés tudós püspökeinkre

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, a Sapientia Varadiensis Alapítvány, valamint a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) által rendezett emlékülés a Bazilika altemplomában kezdődött, ahol megkoszorúzták Lipovniczky István és Nogáll János püspökök síremlékeit. Ezután a Püspöki Palota dísztermébe vonult érdeklődőket Exc. Böcskei László váradi megyés püspök köszöntötte. Arra hívta fel a figyelmet: a szimpózium célja olyan személyiségekre, kiváló tudósokra, vezetőkre és alkotókra való emlékezés, akik az idők folyamán építő munkásságukkal tüntek ki, s ezáltal az evangéliumi igazság hirdetőivé váltak. Mindannyian példaképek számunkra, akik tevékenységükkel arra bíztatnak és lelkesítenek minket, hogy legyünk hozzájuk hasonlóak. Dr. Fleisz János egyetemi tanár, BINCISZ-elnök a tanácskozás lelki oldalát és azt emelte ki: a történelem során Váradnak rengeteg tudós egyházi és világi személyisége volt, ezért nekünk nem kell mesterségesen kreálnunk kiváló személyeket, ha emlékezni akarunk.

 

 

A Szent László Római Katolikus Gimnázium diákjai A szeretet himnusza című színvonalas kulturális műsora után dr. Fedeles Tamás, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa Várad kegyhelye a középkor alkonyán címmel tartott jól dokumentált előadást, melyből az derült ki, hogy a 14. századtól kezdve miért nevezték a Körös-parti települést "a magyar Compostelának". Többek közt kitért arra, hogy Szent László tisztelete és alakja miért szorította háttérbe Szent Istvánt és Szent Imrét, s lett ezáltal "a nemzet szentje". Ugyanakkor beszélt a váradi relikviákról és arról is, hogy a város a középkorban Fehérvárhoz hasonlóan miért vált szakrális központtá, s ezáltal zarándokhellyé. Dr. Erdődy Gábor, a budapesti ELTE tanszékvezető egyetemi tanára Horváth Mihály és az 1848-1849-es egyházpolitikai fejlemények címmel értekezett. Egyebek mellett kifejtette: a forradalom újraszabályozta az egyház és az állam kapcsolatát, Horváth Mihály pedig az az országgyűlési képviselő és csanádi püspök volt, aki rokonszenvezett a szabadelvűséggel, ezért támogatta a liberális felfogású Batthyány-kormányt. Egyébként mindkét expozé azon új koncepció részét képezte, hogy az évente megszervezendő emlékülés keretében egyháztörténeti kitekintésre is sor kerül.

 

 

A szünetet követően dr. Fleisz János beszélt Lipovniczky István (1814-1885) tevékenységéről és hatásáról. Értekezése arra világított rá: a püspök bőkezű mecénás és kiemelkedő jelentőségű főpap volt, akinek közmondásos volt a hazaszeretete, ezért tisztelet illeti őt. A szabadságharc idején megáldotta a honvédokat, amiért az osztrákok halálra, majd várfogságra itélték, később pedig templomokat és iskolákat emelt, és segített a szegényeknek, melynek köszönhetően 1880-ban Nagyvárad díszpolgárává választották. Mons. Fodor József általános helynök Nogáll János (1820-1899) c. püspök, nagyprépost élete és munkássága címmel tartott hangulatos, anekdotákkal fűszerezett előadást, mely azt domborította ki, hogy a nemzet sorsáért aggódó főpap nem csupán intézetalapító vagy egyházi tevékenységéért érdemel elismert, hanem irodalmi munkásságáért is. A konferencia a Főhajtás püspökeink emléke előtt című tanulmánykötet ismertetésével zárult, mely összefoglalja a tavalyi rendezvényen elhangzott előadásokat.