Becsengettek, irány az iskola

Huszár Ingrid és Szabolcs már nagyon várták a tanévkezdést. A kislány leginkább az olvasás és az írás után érdeklődne, a kisfiú pedig bármire kiváncsi, ami az iskolával kapcsolatos. Az izgalmukat tovább fokozza, hogy a George Coşbuc Általános Iskolába fognak járni, ezért a tanévnyitó ünnepségre csak délután 4 órakor kerül sor. Ennek ellenére ők már reggel 7 órakor felkelnek, gyakorlásképpen a korai ébredéshez való hozzászokáshoz. Jobban belegondolva, már nem is akkora nagy baj, hogy csak később tartják az ünnepélyt, legalább az öltözkedésre és a szépítkezésre is jut elég idő, nem kell annyira sietni. Édesanyjukkal, Ildikóval fodrászhoz mehetnek: Szabolcs megnyiratkozik, Ingrid haját pedig két cofba kötik. Délben ismét otthon találjuk őket, nemsokára két idősebb bátyjuk is hazaérkezik. Ők már túl vannak az Ady Endre Középiskolában lezajlott délelőtti tanévnyitón, és nem annyira lelkesek, mint az ikrek, lévén hogy felsős osztályokba járnak... Időközben a fehér ingek is előkerülnek, Ingrid veszi fel előbb. A biztonság kedvéért Szabi ismét fogat mos, a begombolkozásnál Anya segít. De lassan telnek a percek...- néz fel a faliórára a kisfiú. Nem akarod megnézni a táskámat?- kérdi tőlem Ingrid, akitől azt is megtudom, hogy csak a tolltartót kellett megvenni, a füzetek és a könyvek az iskolapadon előkészítve várják őket. Közben Szabolcs arról faggattja édesanyját: hogy kell majd szólítani a tanító nénit? Az első napon fognak-e már olvasni és számolni, netalán játszanak is? Az biztos, hogy meg kell majd mondják: melyik óvodába jártak. Szabolcsnak hirtelen eszébe jut, hogy ő már lerajzolta az iskolát, hiszen már látta. Nézd, ez a sárga épület mellette a városháza, magyarázza nekem.

Talpraesett ikrek

Az ikrek egyetértenek abban, hogy azért a biztonság kedvéért a kedvenc meséskönyvüket magukkal kellene vigyék. Ingrid a Franklinról szóló könyvet, Szabolcs pedig Micimackó kalandjait teszi a táskába. Még mindig csak negyed négy, mikor jön már Apa a virággal?... Én már tudok olvasni, újságolja Szabi, és mintegy önigazolásképpen felrohan az emeletre, és lehozza kedvenc mesealbumát. Ingrid közben azt tudatja velem, hogy ő már egyes német szavakat is ismer. Hűha, csengettek, végre indulhatunk! Kocsival néhány perc Várad-Rét és a Körös/Tudor Valadimirescu utca közti távolság, még a hétfő délutáni csúcsforgalomban is. Az iskolaudvaron már több százan gyülekeznek, az ikrek viszonylag hamar megtalálják az osztályukat. Boldogan üdvözlik Szilágyi Mária tanító nénit is, nem most látták életükben először. Az iskola hagyományainak megfelelően nyakkendőket kapnak negyedikes társaiktól, és azt a zöld színű pólót is felveszik, mely azt jelzi, hogy az I. B tanulói lettek. A beszédek után irány az osztályterem, ahol néhány feszültségoldó perc után máris dolga akad az ikreknek, mely pillanatok a talpraesettségüket bizonyítják: a táblára kirakott feliratok közül rámutatnak arra, melyre helyesen van ráírva az Iskola szó. A tanító néni kedves, és az osztálytársak is annak tünnek. Az elsősök lassan megnyugodnak, és bizakodva tekintenek a "munkával" teli hétköznapokra.

Ciucur Losonczi Antonius