Közép–Európa erősítése a cél

Ön sokat tett azért, hogy a Kölcsey–szobor eljusson Sződemeterre és azt ott felállítsák. Hogyan látja mindezt húsz év után?

 

Mi a véleménye a történelemoktatásról?
Tanítani kell a történelmet. Olyan tanárokra van szükség, akik az oktatást nem penzumnak tekintik, nem dátumokat és neveket magoltatnak be diákjaikkal, hanem a történelem szellemét hozzák közel az ifjúsághoz. A mi történelmünk gazdag, mozzanatokban lélekemelő, ha ezt a fiatal megismeri, akkor megérinti annak eseményeit. Vissza kellene szerezni az iskola és a tanár tekintélyét, helyre kellene állítani az igényességet. Az utóbbi évtizedekben sokat csökkent a színvonal az oktatásban. Romániában nagyobb hangsúlyt kellene helyezni az anyanyelvi oktatásra. Most napirenden van, de nincs megoldás. A magyar iskolákban magyarul kell tanítani a történelmet, még Románia történelmét is, hogy az sokkal közelebb kerüljön a diákhoz.

A román–magyar viszony nem csak örömünkre, hanem várakozásunkon felüli változást mutat. Én 1990 óta törekszem arra, hogy minden szomszédunkkal, minél szorosabb baráti kapcsolat alakuljon ki. Természetesen azzal a feltétellel, hogy a magyar kisebbségek helyzete is radikálisan javuljon. Erre román részről semmi készség nem volt mindaddig, mígnem Emil Constantinescu lett Románia elnöke és az RMDSZ is kormányra került. Ekkor megindult egy komoly változás. Nem értük el teljesen céljainkat, de a magyar–szlovák viszonyhoz képest az eredmények kézzelfoghatóbbak. Közeledünk ahhoz, hogy a romániai magyarság megmaradásának feltételei törvényes formában is biztosítottak legyenek. A jelenlegi magyar kormány eddigi lépései azt mutatják, hogy az Európai Unión belül Közép–Európa erősítése a cél. Az elmúlt évek során volt módom bírálni a szocialista kormányokat. Legtöbbször azt kértem számon tőlük, amit a jelenlegi Orbán–kormány programjába iktatott. Én fontos lépésnek tartom, hogy Orbán Viktor másodjára találkozott Basescu elnökkel. Ha magas szinten jó a viszony, az nem elegendő, de sokat tud segíteni.