In memoriam Coita Dacian: „Te leszel az egek gólkirálya!”

Igen megkeserítette az életünket, háromszor talált a csokalyi kapuba, mégis ő szólt nekünk a mérkőzés után, hogy nálunk szeretne játszani. Meglepődtünk, hisz csapatunkban ugyan már akkor játszott egy diószegi, Pintea László, de nálunk mindenki magyar nemzetiségű és egymás közt csak magyarul szoktunk beszélgetni, ami ekkor még Dacinak igen nagy feladatnak tűnt. Összedugtuk a fejünket és csapatvezetőnk, Erdei Imre rábólintásával elkezdődött az Interstecs igazi aranykora.

Közös sikerek

Dacian megmutatta nekünk és mindenkinek, hogyan élhet román és magyar nemzetiségű ember nemcsak egymás mellett, hanem akár együtt is! Pillanatok alatt beilleszkedett a csapatba, sőt egyik húzóemberré nőtte ki magát. Nagyon hamar megtanult magyarul és igazi barátként viselkedett mindenkivel. A velünk töltött rövid idő alatt nagyon sok közös sikert értünk el, nem tudta, mi az a cserbenhagyás, mindig lehetett rá számítani és örökös jókedve sokszor segített mindenkit körülötte. Diószegiként került hozzánk, de számunkra csokalyi lett, nem tudtuk elképzelni a csapatot nélküle. Most mégis tovább kell lépnünk, hisz nem lehet többet velünk: autóbalesetben elhunyt. Augusztusban lett volna 24 éves. Nincs többet a kezdőcsapatban, de emlékét senki sem veheti el tőlünk! Ami a legszomorúbb, esélyünk sem volt arra, hogy búcsút vegyünk egymástól, nem maradt más, mint egy üzenet, egy gondolat, amit soha nem mondhatunk el neki.

„Te voltál a király!”

Erdei Imre csapatvezetőnknek volt vele talán a legkönnyebb dolga. Soha nem sértődött meg, ha lecserélte, ha rákiabált, vagy netán összeszidta. „Mosolygós gyerekként jöttél hozzánk, ugyanúgy mentél el” – emlékszik rá Imi. Ma már nem játszik közöttünk Colman György, aki szintén csak az örökös mosolygásokra tud gondolni. Támogatónk, Csuka József ellenezte talán a legjobban a csapatba kerülését, most mégis könnyes szemmel mondja: „Amilyen nehezen fogadtalak el, annál sokkal nehezebben engedlek el”. Másik támogatónknak, Stéfán Dánielnek – aki talán a legkevésbé fociszakértő – egyenesen a kedvence volt Daci: „Mindig emlékezni fogok rád, a kedvencem voltál!” Kicsit nehezebb dolga van csapatunk szakácsának, Kokovai Lászlónak (Kokó), hisz nem volt könnyű a Daci ízlését eltalálni, ő mégis igy emlékszik: „Te voltál a király!”

Csapatkapitányunk, Erdei János (Zsótár) adta az utolsó két gólpasszt Dacinak még a Hegyköypályi Napokon: „Dicsőség volt számomra veled játszani”. Kaszony György (Sógor) leghátsó emberként nagyon sokat irányította Coitát: „Igazi barátként élsz bennem tovább”.

„Szerettünk nagyon”

Csorba Gézának is nagyon nehéz megválnia ettől a remek sráctól, hisz az ő nemrég elhunyt édesapjának is nagy kedvence volt Daci: „Szerettünk nagyon”. Papp Sándornak sem könnyű, szinte ugyanazon a poszton játszottak és sokszor cserélték is egymást, lehetőséget adva a másik pihentetésére: „Emlékedet örökre megőrizzük”. Pintea László, aki diószegiként szinte vele nőtt fel, mai napig nem tudja elhinni, hogy elveszítette gyerekkori barátját: „Soha nem pótolhat senki Téged!” Hegedűs Szabolcs szintén diószegiként nemrég került a csokalyi csapathoz, de így is jobban ismerhette nálunk Dacit: „Nagy tehetség voltál!” Nagy Botond üzenete: „Te leszel az egek gólkirálya!”

Én maradtam hátra. Kapusként nem volt könnyű, ha kedve volt, mindig elkérte a labdát, ha nem, szinte rám sem nézett, de mindig nyugalmat keltett bennem, ha a pályán volt. Mit lehet ilyenkor mondani? Nyugodj békében Coita Dacian!

Juhász György