„Vallani és vállalni”

A zsúfolásig megtelt vargyasi unitárius templomban az erdélyi képviselő „Nemzetpolitika és az ifjúság közéleti szerepvállalása” című előadásában az értékelvűség mellett érvelt. Mint jelezte: ma az identitásvesztés az egyik legnagyobb problémánk, mintegy „szétmállik” a közösségi, lokális, nyelvi és nemzeti identitás, márpedig közszolgálatot csakis az vállalhat, aki azonosulni tud a köz problémáival, magáénak érzi azokat.

Következésképpen amennyiben nemzetpolitikáról akarunk beszélni, előbb tisztáznunk kell a nemzethez való viszonyunkat, jelentette ki Tőkés László. Rámutatott: a társadalom szövete szakadozik, ráadásul az elmúlt nyolc évben az anyaországi vezetés kormányzati politikai szintre emelte a nemzetellenességet. Mivel a szocialista-liberális kormányzat nem tudta/nem akarta a magyar nemzet érdekeit képviselni, hanem inkább állampolitikát folytattak (a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányok horizontja Kis-Magyarország határainál lezárult), ezért szükség van arra, hogy újra megerősödjünk nemzeti önazonosságunkban, mondotta az erdélyi képviselő, emlékeztetve: a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe.

Az önazonosság, a magyar identitás forrása többek között az, hogy közös értékeket vallunk, és ezek az értékeink összekapcsolnak bennünket, mutatott rá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Épp ezért az értékközpontúság kell, hogy a nemzetpolitika közös eredője legyen, szemben a pártpolitikai önös érdekek kiszolgálásával. Ilyen központi keresztény értékeink: az igazság és a szeretet.

A magyar ifjak igazságszeretete mindenkor megnyilvánult, hangsúlyozta Tőkés László, példaként „a márciusi ifjakat” 1848-ból, valamint „a pesti srácokat” 1956-ból hozta fel. Ma a fiatalság mintha hamar „megbölcsülne”, koravénekként igazodnak az aktuális kurzushoz.

Az ODFIE Kárpát-medencei szinten példaértékű ifjúsági-közéleti munkát fejt ki, mondta az erdélyi képviselő; ezzel szemben a passzivitás, a tétlenség, az önzés, az apolitikus magatartás távolt tartanak bennünket a cselekvéstől.

Az igazság szeretete viszont – Pál apostol szerint – arra indít bennünket, hogy a jót cselekedjük. Krisztus megváltó szeretete még a halál fölött is győzedelmeskedett: tehát az ifjúságnak ezzel a szeretettel kellene felvérteznie magát. Az egykori temesvári lelkipásztor rámutatott: keveseknek adatik meg, hogy fegyverrel a kezében harcoljon hazájáért, igazságáért, mint Petőfi Sándor, de nem is ezt várják el a fiatalságtól. Hanem inkább azt, hogy mindenki a maga helyén, a maga mértéke szerint a hit által felvértezve a bibliai értelemben vett jót cselekedje. Hiszen mindannyian „tanítványok” vagyunk, Krisztus katonái. Az erdélyi magyar történelmi egyházak mindenkor, de Trianon után különösképpen ebben a szellemben vállaltak nemzetszolgálatot, ahogyan azt Makkai püspök is megfogalmazta: Erdély nem politikai, hanem erkölcsi kérdés.

A nemzetpolitika egyfajta erkölcspolitika tehát, az elvhűség  és az értékközpontúság kell, hogy vezérelje szolgálatunkat, összegzett az Európai Parlament erdélyi magyar alelnöke, ilyen értelemben a nemzetpolitika nem csupán lehetőség, hanem hivatás és kötelesség is egyben.

A mai ifjúság számára ismét a legfontosabb iránytűnek a „vallani és vállalni” erdélyi alapelvének kell lennie, jelentette ki Tőkés László zárásképpen, így lehetünk a Kárpát-medencei egyetemes magyar nemzetpolitika alanyai és részesei is egyben.

Az ODFIE évenkénti konferenciája az erdélyi unitárius ifjúság  életében nagy múltra tekint vissza: az 1900-ban alakult unitárius ifjúsági szervezet első ilyen jellegű seregszemléjét 1928-ban szervezte. A 1991-től ismét évente megrendezett konferenciák munkálatai elsősorban egy megadott téma feldolgozását célozzák, többnyire olyan területekről, amelyek ifjúságunk életében fontos eligazító szereppel bírnak.

A XXXIV. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia 2010. augusztus 19–22. között zajlott az erdővidéki Vargyason. Idei témáként a következőt jelölték meg: Isten szép!