A természet szépségét tükrözik

Tasnád város híres szülötte, a 82 esztendős Petkes József képzőművész a vasárnap megtartott kiállítás megnyitója után válaszolt kérdéseinkre.

 

- Hol és mennyi idő alatt készültek el a most kiállított képek?

 

- Valóban így van, hiszen jó néhány képem Kelet-Magyarországon készült el, a híres hortobágyi pusztán, ahol annak idején a betyárok szívesen tanyáztak. Ezen a pusztán gyűltek össze alkalomról alkalomra, hogy a vidék talaján termesztett, saját készítésű boraik mellett mulatozhassanak.

 

- Gyermekkorom óta nagyon szerettem rajzolni és festeni, és azóta is erről szól az egész életem. A gyermekkorom nagy részét Brassóban töltöttem. Mindig is lenyűgözött a közeli Fogarasi havasok lenyűgöző látványa, amelyeknek szépsége mindvégig megmaradt bennem. Akár szülővárosomra, Tasnádra, vagy akár Kolozsvárra gondolok, ahol iskoláimat végeztem, a hegyvonulatok láncolatait már ebben az időszakban is számtalanszor megörökítettem.

 

- Számomra egyértelmű volt, hogy a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolában szeretnék tovább tanulni. Itt is végeztem 1954-ben. Mindig is festő vagy rajztanár szerettem volna lenni és az élet úgy hozta, hogy mindegyik szerepbe beleélhettem magam. Hiszen hosszú évekig taníthattam razolni az ifjúságot Moldvában, Jászvásáron, majd Câmpul Lung Moldovenesc-en, de voltam rajztanár szülővárosomban és később Szatmárnémetiben is. Eközben állandóan festettem, többnyire a hegyvonulatok csodái inspiráltak. Később, amikor 1985-ben átköltöztem Magyarországra, Nyíregyházára és megismerhettem a nevezetes hortobágyi pusztát, egyre jobban megszerettem az alföldet, a síkvidéket is olyannyira, hogy számos képem ezeknek szépségét hivatott megörökíteni. 2004-től azonban már Napkoron élek és itt is tevékenykedem.

 

- Nekem mindig is a rajzolás és a festés jelentette a pihenést és a kikapcsolódást, hiszen ilyenkor lelkileg mindig fel tudtam töltődni. Ameddig az ecsetet meg tudom fogni a kezemben, addig szeretném használni is.