Sorsunk nem a vak végzet

Szent Anna ünnepén templombúcsút tartottak a Fő utcai orsolyita templomban. Mátrai Benedek atya, a Váci Római Katolikus Egyházmegye kanonokja volt a szertartás főcelebránsa, aki a Szent Máté könyvéből vett evangéliumi részlet alapján prédikált. Beszédében arra hívta fel a figyelmet: Szent Annáról nincsenek személyes, az életét bemutató biztos adataink, főleg Jakab protoevangéliumából tudjuk, hogy ő Szűzmária édesanyja, Jézus nagymamája. Jeruzsálemben élt és Joachimhoz ment feleségül. Az apokrif iratok szerint kétszer megözvegyült, és harmadszor is férjhez ment. Valamennyi házasságából született gyermekeit Máriának hívták. Tisztelete a keleti egyházban a 6. században terjedt el, július 25-ét tették a napjává, amikor Jeruzsálemben egy templomszentelés ünnepe volt. Nyugaton a 8. században kezdtek rá emlékezni. A történelem folyamán az ünneplése váltakozó intenzitású volt, a reformáció idején értelemszerűen visszaszorult. XIII. Gergely pápa 1584-ben rendelte el az egész egyház számára, XV. Piusz pápa pedig megszüntette az ünnepet.

 

Perspektívát ad

 

Mivel Szent Anna kapcsán az öregség jutott a tisztelendő eszébe, ennek az élettani szakasznak a kronológiai, szociológiai és történelmi vonatkozásairól szólt. Úgy vélte: korunk nagy kihivásai közé tartozik, hogy miként éljük meg méltóan. Egy visszafordíthatlan folyamatról van szó, a legújabb kutatások pedig arra mutatnak rá, hogy nem lehet sablonosan beszélni róla, mert mindenki egyénileg és szubjektíven éli meg. Az idő tényezőt pszihikai faktorok egészítik ki: akkor kezdődik, amikor azt tapasztaljuk, hogy változnak a teljesítményeink, a magatartásunk, a külső megjelenésünk és a családi körülményeink, sokasodnak a testi-lelki bajaink. Napjainkban, amikor "a modern piacgazdaság istenei" a verseny és a siker, a nyugdíjasok sokszor felteszik magunkban a kérdést: mit érek én, van-e értelme az életemnek? Sokan elbizonytalanodnak, a flusztráltság, az elkeseredés és az elmagányosodás érzése lesz rajtuk úrrá. Úgy tünik, hogy a világ nem tud távlatokat, jövőt nyújtani, de mivel mi hívő keresztények vagyunk, nem lehetünk pesszimistáknak. Szent Annának óriási szerepe van abban, hogy arra irányítsa a figyelmet: nem szabad elmerüljünk a csüggedésben, mert a hit perspektívát kinál. "Nem vagyunk a véletlen születtei, sorsunk pedig nem a vak végzet. Vigaszt és remény ad, hogy Isten szeretének a gyermekei vagyunk, méltóságunk őbenne gyökeredzik, nincs olyan emberi élethelyzet, mely kétségbeesésre adna okot", hangsúlyozta a szentmise vendégszónoka.