Tájházat avattak Várasfenesen

Az istentisztelet folytatásaképpen a Csillagfény kórust hallgathattukt meg, Márkus Zoltán kántor-karnagy vezényletével.  Azt követően Szabó László helyi lelkipásztor köszöntötte a vendégeket, és az egybegyűlteket. Beszédében mindenki nevében megköszönte Vura Ferencz presbiternek és vállalkozónak a tájház létrejöttét, aki egyben fő szervezője és anyagi támogatója ennek a projektnek.

 

 

Miklós Mihály fenesi születésű történész előadásából kiderült: a magyarok erre a környékre még a honfoglalás korában telepedtek. A Fekete-Körös völgyében csak 8 településen él magyarság, szórványban: Várasfenesen, Körösjánosfalván, Belényessonkolyoson, Köröstárkányban, Kisnyégerfalván, Magyarremetén, Belényesújlakon és Belényesben. Várasfenes határvonalát, más falvaktól eltérően, a gyepűrendszer határozza meg. Nevének meghatározója is egyben ez a gyepűrendszer: fenes = fenyves, valamint latin utóhatást is észlelhetunk - "finish", tehát a gyepűrendszer, határ vége, zárórésze.

 

Mocsaras vidék ez, az első telepesek dombra építettek, majd idővel leköltöztek, benépesítve a patak mentét. Mint sok más települést a környéken, ezt a falut is megviselte a tatárjárás, aminek későbbi következmenye az volt, hogy  a munkaerő hiánya miatt a nemesek kénytelenek voltak román munkaerőt betelepíteni. A román-magyar együttelés legnyílvanvalóbb következményei a magyar szavak részbeni elrománosodása, de jellegzetes a kicsinyítőképzők szerepe a fenesiek szótárában is, például kis fiú = gyermekikó; kis lány = jányikó, szép = fúrcsoka.

 

 

A tájháznál hatalmas és lelkes tömeg gyűlt össze. Látva régies építési stílusát, visszagondolhatunk azokra az emberekre, akik ott laktak, élték, vagy éppen abból a házból mentek férjhez. Belépve egy igazi régies stílusú és berendezésű, de mégis meghitt közeg fogad bennünket. Láthatunk ott mindent, ami egy körülbelül  50-100 éves háznál "adva vala" (használva a helybeliek tájszólását): a "tiszta szobában" a vetett ágy hímezett párnákkal, a tulipános "ladikóban" a leány "hagyományával", rokka, orsó, szövőszék, kemence és "függenylámpa", népviseletbe öltözött bábuk, régi fából készült "böcső" jellegzetes agyagedényekkel.

 

A tájházavató ünnepséget legifjabb Vura Ferencz nyitotta meg Csukás Fenesi János helyi költő versével, majd beszédet mondott  Halász Sándor helyi alpolgármester. A fellépők között volt a nagyváradi Csillagocska tánccsoportot, a nemrég újra alakult Várasfenesi Néptánccsoport és citerazenekar, valamint a környező falvak néptánccsoportjai Köröstárkányból, Magyarremetéről,  Belényesújlakról, Kisnyégerfalváról. Az ünnepi műsort szavalatok is díszítették, Benedek Ferencz és Pantea Erzsébet Katalin együtt mondták el Pantea Erzsébet versét, valamint Egyed "Csarabi" István volt fenesi lakos saját kolteményét adta elő. A megnyitó egy közös tánccal fejeződött be, amit szeretetvendégség követett  a helyi kultúrotthonban.