A Magna cum Laude földje

– Tavaly ünnepelte a zenekar a tízéves fennállását. Hogyan foglalnád össze az elmúlt tíz esztendőt?

– Ezt nagyon sok irányból meg lehet közelíteni, voltak, mint minden ember életében hullámvölgyek, leginkább egy színuszgörbéhez lehet hasonlítani a kezdetet. Azt hiszem, kevesen vannak az életben, akiknek egyből bejön, amit elgondoltak, és semmiféle tudományos háttere nincsen, csak ösztönösen próbálja megcsinálni, úgy, ahogy mi is tettük ezt. A zenénket úgymond meg kellett etetni a közönséggel és a médiával, hogy egyáltalán foglalkozzanak a zenekarral, és ez került nekünk gyakorlatilag tíz évbe. Most már gyakorlatilag elértük a Magyarországon a legjobb ötbe tartozó zenekarokat, abszolút etalonszámba megyünk, ha lehetek ilyen nagyképű.

„Teremtettünk valamit”

– Ez is egy változó, most, hogy megint a fizikánál tartunk, már kezdik hozzánk hasonlítani, ha van egy zenekar, aki jobban játszik. Valamilyen szinten tehát teremtettünk valamit kis hazánkban is és határon túl is, amit az emberek nagyon szeretnek és nagyon igényelnek. Pont olyankor jött a Magna cum Laude zenéje, amikor volt egy olyanfajta űr a hallgatóság körében, amit mi maximálisan be tudtunk tölteni. A zenénk egy kicsit igényes, kicsit másmilyen, kicsit keserédes, kicsit melankolikus, de azért értelme is van természetesen.

– Ha mondhatom a jó híreket, tavaly megjelent 999 című lemezünk, április közepén lett arany, karöltve a Minden állomás című lemezünkkel, amelyik platina lett, illetve tavaly kiadtuk a Jubileum című koncert-DVD-t, ami a jubileumi koncertünkről készült, s az is aranylemez lett. Ezek friss hírek és jó hírek, amit a kedves hallgatóságnak is megköszönhetünk, de azokra sem haragszunk, akik a dalokat letöltötték, hiszen az a fontos, hogy minél többen hallgassák a Magna cum Laude zenéjét. Ezenkívül egy új dal került most a palettára. Egy alapítványnak készült, gyakorlatilag azt népszerűsíti, hogy kis hazánkban az emberek felajánlhatják az adójuk egy százalékát a különböző civil szervezeteknek és alapítványoknak. Ez úgy tudom, Romániában két százalék, tehát csak egy szó átírással itt is működhet.

Más utakon

– A következő kiadványra csak jövőre fogunk koncentrálni, most kihagyunk egy évet, hiszen gyakorlatilag minden évben megjelent eddig egy-egy lemezünk. Ez nem azt jelenti, hogy nem lennénk termékenyek, csak most egy kicsit más utakra szeretnénk kalandozni, és azért az sem jó, ha halálosan kiírjuk magunkat. Egy új dologba próbálunk belemerészkedni. A zenekarnak négy tagja van, és a négy tag teljesen másfajta stílusokat hallgat, egyébként a magyar előadókról beszélünk. Arra gondoltunk, hogy megpróbálunk egy olyan válogatásalbumot összerakni, amelyre mindenki a saját kedvencei közül hoz négyet, és ezeket megpróbáljuk egy kicsit áttranszformálni Magna cum Laude-stílusra. Most ezen agyalunk, hogy megcsináljuk-e, vagy sem, mert felkérés is van, kicsit még képlékeny, de nagyon hajlunk rá.

„Óriási koncertre készülünk”

– Igen, meghiúsult múlt évben egy koncertünk, először lépünk fel tehát, de ennek nagyon örülünk, mert ez egy kiaknázatlan hely lett a zenekar életében, nagyon komoly magyar lakossággal, és mivel itt van a határ mellett, szerintem nagyon sokan át is fognak jönni Magyarországról is.

– Mindenféleképpen kössék fel a gatyájukat, mert egy óriási koncertre készülünk május 9-én. Kipihentek leszünk, mert azon a héten az lesz az első koncertünk, minden frankó körítéssel megáldva, és teljes áhítattal próbáljuk az embereket úgymond a mi kis Magna cum Laude-földünkre terelni, és ott meglegeltetni őket úgy, hogy jóllakottan térjenek haza.