Ébredés!

Gyakran érzem, hogy számtalanszor vagyunk igy sátoros ünnepeinkkel is. Az előtte levő napokban akkora a hajtás, hogy amire az ünnepnap beköszönt, már se energiánk, se lelki erőnk, de még ünnepelni való kedvünk sem marad. A túlórázás, a nagytakaritás, az ünnepi ételek bevásásrlása, elkészitése, a ház körüli tennivalók, és a napi folyamatos hajsza, jártányi erőt sem hagy bennünk. Csak csendre, nyugalomra, békességre és pihenésre vágyunk. Vasárnap már semmivel sem szeretnénk foglalkozni, csak enni-inni, pihenni és kikapcsolódni a hétköznapiból.

Legtöbben nem is mennek sehová, későig alszanak, ráérősen fogyasztják el a húsvéti báránysültet és utánna, a TV csatornáin „valami jó” után kutatva, sorra kapcsolgatják az adásokat. Aztán ujra alvásba szenderednek.

Igaz vannak olyanok is, akik végre megszabadulva a hétköznapok nyomásától, kirucannak a természetbe, ott keresve friss, zöld környezetet az ünnepi ebéd elfogyasztásához. Mire estére újra elfáradva hazaérnek észre sem veszik, hogy a húsvéti ünnepből kimaradt a lényeg.

És ez igy megyünnepről ünnepre, évről évre. Sokaknak az lenne a furcsa, ha nem igy lenne. Azt gondolják, hogy ünnepeltek, de legfenebb a testet kényeztették.

Az ehhez hasonló ünneplésnek semmi köze sincs már sem Krisztushoz, sem a feltámodáshoz. Még kevesebb a krisztusi tanitványsághoz. De még a lélek táplálásához sincs.

Az igazi tanitvány együtt örvend Mesterével, az Ő szavát hallgatja, Neki énekel és Vele beszélgetvén keres megnyugvást, erősödést lelkének. A húsvét a Mester diadalának emlékünnepe. Hogyan lehet hát Nélküle húsvétot ünnepelni? Furcsa dolog éppen az Ünnepeltet mellőzni ...úgy rendezni meg az ünneplést, hogy az Ő nevét egyszerüen ki sem mondani, sőt reá sem gondolni.

Pedig eljön az idő, amikor eszünkbe jutnak az elmúlasztott lehetőségek és a Mesterrel való feljánlt együttlétek kihagyott alkalmai. Ha az Úr szólit és menni kell, bizony semmi sem marad amibe kapaszkodhatnánk. A jó ünnepi ebéd nem ad erőt az elmúlással való harcra és a fizikai erőnlét sem tud segiteni. Sőt akkor a gyönyörüen kitakaritott ház sem tud hasznunkra lenni. Megtartani csak Az tud, akit kifelejtettek, hanyagoltak, semmibe vettek. Pedig hallották a harangok hivását és azt is ismerték, hogy aki bizonyságot tesz Róla az emberek előtt, arról Ő is bizonyságot tesz a mennyei Atya előtt...

Papi beszéd ez, ezért fizetik – gondolják némelyek. Igen, a keresztről való beszéd ma is „bolondság azoknak, akik elvesznek”. Azt mondjuk Európa keresztyén, de viselkedése nem iagzolja keresztségét. Tettei, szokásai, cselekedetei ellene tanuskodnak. A modern rabszolgatartók pribékjei sikeresen rombolják a szivekben még élő ragaszkodást, hiszen ők azt hirdetik, hogy inkább embernek kell engedelmeskedni, nem pedig Istennek.

Reklámok ezrével bilincselik le vágyainkat, hajtanak rabszolgaságba az emberi telhetetlenség által. Átejtenek, becsapnak, rászednek, félrevezetnek és igazi értékeinktől sorra fosztanak meg. A TV és az internet csatornáin keresztül folyamatosan ömlik házainkba és lelkünkbe az értékes információ mellett a mindent rothasztó szenny, hazugság.

Ébredj hát végre Atyafi! Ki áldozná ma érted életét? Inkább téged áldoznak fel naponta, ha kell százszor is! Van Valaki, aki éretted is meghalt. Bármennyire hihetetlen is, de mégis azért, hogy Istennel újra közösséged legyen. Neki szüksége van Rád! Ő nem mond le rólad, akkor sem amikor te sörözni mégy, amig Ő Igéjével keres téged.

Nem azért mert kiérdemelted vagy rászolgáltál, de azért mert szeret téged. Szeret és hiv még akkor is ha te utálod Őt, mert tudja hogy szükséged van Rá. Nélküle élő halott vagy, vagyis olyan, aki el nem kerülheted a kárhozatot.

Állj meg és ondolkozz hát el egy pillanatra. Vajon mire van szükséged? Vajon ki az, aki igazságra vezet téged? Vajon ki az, akibe kapaszkodhatsz, amikor segitségre van szükséged? Vajon ki az, akinek érdemes szolgálni? Vajon ki az, aki megtanit kiegyensulyozott, hasznos és megelégedett élertet élned?

Gyermekeidnek, szeretteidnek, nemzetednek és Istenednek szüksége van rád is! Szüksége van arra, hogy hűséges légy azokhoz, akik áldozatot hoztak és harcoltak/-nak érted. Nem mondhatsz le oly könnyelműen sem Megváltódról, sem örökségedről, sem gyökereidről!

Hisz ha azt teszed, önként hajtod nyakadat a kegyetlen kizsákmányolók jármába, akik ha kimerültél úgy dobnak el maguktól, mint egy megüresedett sörös dobozt.

Megváltód itt kopog most szived ajtaján, engedd hát be Krisztusodat és adj helyet Neki ünneplésedben, életedben. Ne félj, hogy kinevetik imádságodat. A boldogság és lelki nyugalom, amit Tőle kapsz kárpótol minden emberi cinizmust.

Szükség van arra, hogy a Krisztus követők végre összefogjanak, az evangélium világosságának terjedéséért közös erővel harcoljanak és közösen vallják meg a templomon kivül is, hogy „Jézus Krisztus Úr” , hogy halott volt, de feltámadott és él, és nála vannak az élet és a halál kucsai.

A Nagyváradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség minden munkatársának nevében is, kivánok Krisztussal való lelki növekedést, ez áldott Húsvéti ünnep alkalmával!