A PD-L lázári szervezetéből menekülnek a korábbi tagok

Miután a PD-L lázári szervezete inaktivitásra hivatkozva kiseperte köreiből három „narancs” színekben helyi tanácsossá lett alapemberét, úgy tűnt, hogy végre megelégedhetnek, sőt Sorin Osan Berindea úgy nyilatkozott, hogy ez a lépés összetartóbbá tette a csapatát. Vajon az összetartás jele, hogy pénteken tizenegy — többségében vezetői titulussal rendelkező — aktív tag hagyta el a szervezetet? S ezzel a kilépési hullámmal korántsem biztos, hogy befejeződött a párttagok migrációja. „Hogyan hihetnénk annak az embernek, aki a statútum legalapvetőbb elvárását sem teljesítette? Novemberig nem volt sem ideiglenes, sem végleges lakcíme Lázáriban, de még csak munkahelye sem” - hangsúlyozta Vida János, aki péntekig első alelnöke volt a lázári szervezetnek. Ő volt az, aki öt pontban közölte, hogy miért nem ért egyet a tanácsosok leváltásával, eltávolításával, s Sorin Osan vezetési módszereivel, majd ezt írásban is letette a megyei szervezetnél, a többi tíz távozni óhajtó aláírásával együtt. Ezt formai okokra hivatkozva nem fogadták el, s kérték, hogy a távozni óhajtók, ha nem akarnak Lázáriban kilépést kérvényezni, akkor fáradjanak be a központba. Ugyancsak ő volt az, aki az elmúlt év során több beadványban kérte a PD-L megyei vezetőségét, hogy fontolják meg azt, kit neveznek ki elnökké, hiszen hosszú hónapokon keresztül vert át mindenkit az, aki jelenleg a PD-L lázári szervezetének vezetője, anélkül, hogy bizonyítani tudná, hogy mely állandó tanács hagyta jóvá a letett (?) kérelmét, hogy egyáltalán tagja lehessen a pártnak. Az etikai bizottság elemzését is hiába kérte ez ügyben, még csak válaszra sem méltatták, ami azért árulkodó a megyei vezetés hozzáállására nézve is.
A párt hivatalos papírjai között szerepel az a határozat, amely értelmében augusztus 31-én kizárják — ha ugyan lehet kizárásról beszélni Sorin Osan ügyében, aki hivatalosan nem is tag — a később megválasztott elnököt és feleségét a pártból. Ennek ellenére később a felsőbb pártvezetés éppen ezt a kizárt tagot helyezte el, tejhatalmával visszaélve, a lázári PD-L élére — érdekes módon ezúttal is a párt vezetősége és tagjainak megkérdezése nélkül, legalábbis a most kilépett tizenegy tag nem emlékszik erre. Sokáig lehetne még sorolni mind a helyi vezető elhibázott lépéseit, mind azokat a tetteket, amelyek fölött szemet hunytak a megyei vezetők, de a lényeg ugyanaz marad: hazugság, csalás, embertelenség és nacionalizmus az oka annak, hogy újabb tizenegy ember gondolja úgy, hogy a PD-L nem tűri meg maga között azokat, akik nem követik vakon az elnök parancsait.