Találkoztak az egyháztanácsosok

A Szatmári Római Katolikus

Egyházmegye plébániáinak

egyháztanácsosai gyűltek össze

január 22–24. között az

erdődhegyi közösségi

házban, az „Egyháztanácsosi

szolgálat, felelősség

életterünk iránt”

témában rendezett

találkozón.

Az egyháztanács az

egyházközség választott

vezetőinek testülete, tagjai pedig olyan

Krisztus-hívők, akik keresztény

magatartásukkal a többi hívő

megbecsülését élvezik.

Ők alkotják a különböző

plébániákon azt a

tanácsadói kört, akik a

plébános és a hívek

közötti együttműködést

segítik, a plébániai programokon

dolgoznak. Az immár hatodik alkalommal

megrendezett találkozó fórumot

kívánt nyújtani számukra

– a közös problémák

megvitatására, de előadások

és műhelymunkák is

színesítették a három napos

programot.

A szombati nap alapozó

előadását Ft. Ágoston Ferencz

krasznabélteki plébános tartotta

az egyháztanácsosi

szolgálatról.

Előadásában a

plébániai közösségek

jó

együttműködésének

feltételeit emelte ki. Mint mondta, az

egyháztanácsban akkor lesz egy

gyümölcsöző

együttműködés, ha

egymással mindannyian hitben és

szeretetben szoros kapcsolatban állnak.

„A testvéri közösség

értelmet tud adni, életkedvet tud

ébreszteni. A közösség

különösen érzékeny

helyzeteket fedhet fel, ahol emberi

segítség konkrét formája

szükséges. A szó szerinti

lelkipásztorkodást nem tudják csak

a pap és a közeli fizetett

munkatársak elvégezni.

Szükség van azokra az

egyháztanácsosokra, akik saját

észrevételeiket hozhatják be a

közösség életébe.

Többségük családban,

házasságban él és ők

tudnak életszerű képet festeni a

problémákról akár

családi vonatkozásban, akár

nagyobb közösségek esetében.

Másrészt, mivel az

egyháztanácsosok közelebbi

kapcsolatban állnak a pappal is,

segítenek legyőzni az úgynevezett

„küszöbfélelmet” –

közvetítenek a pap és a hívek

között.”

Nm. Ft. Schönberger Jenő szintén

szombaton celebrált a közösségi

házban összegyűlt majdnem száz

egyháztanácsos jelenlétében

szentmisét.

Prédikációjában kiemelte,

már püspökké

szentelésekor fontosnak tartotta, hogy az

egyházmegye minden

plébániáján

működjön egyháztanács.

Ahol nem volt, ott létrehozták, ahol

pedig már működött,

megújították.

Az egyháztanácsosokhoz szólva

elmondta: „Mindig hálás vagyok

azért a munkáért, amit az

egyháztanács fejt ki annak a

közösségnek a javára ahol

dolgozik – ahol él, és az

egyházmegye javára. De soha nem szabad

elfelejteni: Mindenkinek azon a helyen kell

állnia, ahova Isten őt rendelte. Ha valakit

egyháztanácsosnak választottak

meg, hinnie kell azt, hogy Isten ezt akarta. Akkor

pedig azt kell tennie, ami ott, azon a helyen a

kötelessége, nem többet, de nem is

kevesebbet. (…) Egy

egyházközség akkor lesz

élő, ha mindenki Isten akaratát

teszi. Ahhoz pedig, hogy Isten akaratát

megismerjük, olvasnunk kell a

szentírást.”

A résztvevők kiscsoportos

beszélgetéseken oszthatták meg

egymással gondolataikat az

egyháztanácsosi

szolgálatról, és a

vasárnapi, környezetvédelmi

előadás kapcsán felmerült

problémákról. Ezek aztán

plénumok során lettek

kiértékelve.

Az egyháztanácsosi

találkozó idén is sikeresnek

bizonyult, hiszen nagy érdeklődés

kísérte és a tanácsosok

problémafelvetése

konszenzusvággyal párosulva fontos

üzeneteket fogalmazott meg a jövőt

illetően.