A sereggyűjtés esztendeje következik

- Hogyan értékeli a szavazás

végeredményét?

- Átérzem azt a

felelősséget, ami ebben a helyzetben

különleges súllyal nehezedik

rám. Azt hiszem, hogy amikor lezajlott a

szavazás, annyian bíztak meg ezzel a

feladattal, hangsúlyozom, szolgálattal,

hogy ez önmagában véve is nagy

kihivást, akkora bizalom hátteret jelent,

amire feltétlenül rá kell

szolgálni. Csapatban gondolkodom,

ezért azokra is számítok, akik

éppen velem szemben pályáztak a

püspöki tisztségre. Én magam is

rengeteget töröm a fejemet azon, hogy

miként lehetne létrehozni egy

úgynevezett anyagi alapot, ami

segítené az egyház

életét. Ugye ez Mikló

Ferenc barátom programjában is

szerepelt. Biztos vagyok benne, hogy alkalmunk

adódik majd arra, hogy leüljünk,

és áttárgyaljuk ennek a

kivitelezhetőségét. Józsa

Ferenchez hasonlóan nagy

fontosságúnak tartom én magam is -

és ez a beszédemben is benne volt,

mondjuk más jelleggel- az evangélium

hirdetésének  komolyan

vételét. Valóban

evangélizálni kell népünket,

annál is inkább, mert éppen azt

keressük, hogy mi az, ami talpra

állíthatja a gazdasági

válságban különösen

nehéz helyzetbe került nemzetünket

itt, a Királyhágómelléken

is. Merem állítani, hogy az

evangélium biztatásából

nyerheti el a mindennapi ember azt a

támogatást és lelki

energiát, aminek a

segítségével bármilyen

nehézségen felül tud kerekedni.

Beszédemben ez úgy fogalmazódott

meg: a hitelünk akkor valós, akkor tudjuk

ezt tényleg megteremteni, amennyiben

valóban csapatépítők tudunk

lenni.

- Mindez mit jelent a gyakorlatban?

- Az elkövetkezendő 1 év a

sereggyűjtés esztendeje kell legyen.

Fontos, hogy mindenki megtalálja a saját

helyét, és ezt nem abban az

értelemben mondom, ahogy ezt

általában közhelyesen meg

szokták fogalmazni, hanem azzal a

meggyőződéssel, hogy mindenki a

rendelkezésére álló

kegyelmi ajándékokkal 

bátorságot kell merítsen ahhoz,

hogy a csapatban helyet kérjen. Fontosak az

egymást támogató, bizalmat

és embert erősítő gondolatok.

Legyünk mindig olyanok, akik vágynak arra,

hogy mások által

kiegészítettsenek, s tudjunk mi is

olyanok lenni, akik ki tudunk egészíteni

más embereket. Sohasem úgy, hogy

ráerőszakoljuk magunkat másokra,

hanem mindig úgy, hogy abból

kitünjék a szolgálat, a

segítség és

testvériség lelkülete. Ezeknek a

szavaknak újra meg kell keresni az igazi

értelmét, és én hiszem azt,

hogy a 21. század végéhez

közeledő első évtizede

megrázta úgy a világot, hogy

minden keresztény rádöbbent arra,

hogy ebben neki milyen fontos szerep jut. Hozzá

kell ugyanakkor tennem, hogy a

csapatépítésben  van

egy kis önvédelem is, hiszen egy

csapatépítésben vállalt

szolgálat azt is jelenti, hogy a saját

magam felelősségét tudatosan

kiegészítve akarom látni a tagok

összmunkájával. Nem a csapat

vezetőjére hárul tehát az

összes feladat, hanem azért

beszélünk csapatról, mert annak

minden tagjában felelősséget

látunk. Ha a

Királyhágómelléken ezen az

úton haladunk tovább, akkor

feltételenül eljutunk oda, hogy

egyházunkra, illetve a

reformátusokra joggal tekintenek majd

úgy, mint akik a társadalomnak

valóságos értékei,

érdemes a szavukra odafigyelni és a

szolgálatukat elfogadni. Érdemes

tehát reformátusok közelében

lenni, mert ott mindig bizalomgerjesztő,

testvérgyűjtő és

kiegyensúlyozott lelkületű emberek

találkoznak egymással.

Ciucur Losonczi Antonius