Aranydiplomával tüntették ki

Kanizsay László

1959–ben, a kolozsvári

Protestáns Teológiai

Intézetben végezte teológiai

tanulmányait. A kerek évforduló

kapcsán nemrég aranydiplomával

tüntették ki a teológián.

Ennek apropóján beszélt lapunknak

lelkészi

pályafutásáról.

— Negyvenöten indultunk az

évfolyamon, de közülünk nagyon

sokat eltanácsoltak, legtöbbet fegyelmi

okok miatt, másokat viszont amiatt, mert nem

kötelezték el magukat igazán a

lelkiszolgálat mellett. Ötven éve

harmincan végeztük el a

teológiát, ez abban az időben nagy

létszámnak minősült, de akkor

is gond volt az elhelyezkedéssel —

emlékezik vissza a nyugalmazott

lelkipásztor. — Akkor a rektor

világosan elmondta, az, hogy valaki jó

eredményeket ér el a vizsgákon,

önmagában nem elegendő, a tudás

mellett szükség van a lelki alázatra

is.

A teológia elvégzése után

Kémerben kedtem a papi szolgálatot, 14

évet töltöttem ott el, ott

nősültem meg, ott alapítottam

családot. Onnan Szilágycsehbe

kerültem, nagyon nagy szeretettel gondolok vissza

az ott töltött évekre. Tizenöt

évet szolgáltam ott és teljesen

váratlanul érkezett a

felkérés a Szatmárnémeti

Láncos-templom gyülekezete

részéről, én egy fél

lépést sem tettem azért, hogy

Szatmárra kerüljek — miközben

nagyon nagy verseny volt az itteni lelkészi

állásért —, de azt mondtam,

ha Isten úgy akarta, akkor én

vállalom. Tizenöt évig

szolgáltam a gyülekezetben, és

amikor nyugdíjba mentem, azt reméltem,

hogy beszolgáló lelkészként

még sokáig hirdethetem Isten

igéjét. Most is hirdetném, ha ezt

az egészségem megengedné. Fiam

és lányom, menyem és vejem,

valamint három unokám mindent megtesznek

azért, hogy széppé tegyék

idős napjaim, valamint feledtessék azt a

hiányt, amit feleségem elvesztése

okozott. Én ezentúl értük

imádkozom.