Száz éves színmű a mának

A színjátszó csoport a

Nyíló Akác Napokon mutatta be

Bródy Sándor A

tanítónő című

három felvonásos

színművét. Akik akkor más

programokkal voltak elfoglalva, a minap

megnézhették az ismétlést.

Bródy műve, ahogyan az a maradandó

alkotások sajátja, bár 101

éve íródott, a mához is

szól. Szabó János

rendező szerint „a mostani bemutató

előtt is íródhatott volna”.

Dícsérendő

alakítások

A csoport vezetője  a műsorfüzetben

arról is szól, hogy a Móka eddig

jobbára vígjátékokat,

bohózatokat mutatott be, mert a

közönség szórakozni, nevetni

akar, ám ők most egy komoly darab mellett

döntöttek, megmutatandó komolyabb

oldalukat. Ez a bemutatkozás jól

sikerült, köszönhetően a jól

megválasztott szereposztásnak, és

annak is, hogy a több újonccal

fellépő társulat állta a

sarat. (Külön szót érdemel,

hogy a főszereplő B.Vadász

Mónika rekedten is vállalta az

előadást.) Apropó, sár, a

mű alcíme: falusi életképek.

A társadalmi állóvízbe

újat hozó tanítónőt

megpróbálják a sárba

rántani a helyi urak.

Jogos vastaps

Dráma, ám visszatérve a

közönség

ízléséhez, bebizonyosodott, hogy

még a drámai helyzetekben is a

humor „ül” a legjobban.

„A közönség szórakozni

akar”, elég neki a mindennapok

drámája. Nevet azon, amit a

„tükörben” lát: „Ne

ordítsunk, uraim, csak egy ordítson: a

főtisztelendő úr

beszél!”, vagy:

„Szolgabíró: Én vagyok az

állam! Káplán: Én vagyok az

egyház! Bérlő: Én vagyok a

társadalom!” Ki–ki a saját

szemétdombján... Mintha csak tegnap

íródott volna. Aki keres, az persze

találhat hibákat az

előadásban, de az amatőr csapatnak

joggal szólt a vastaps

ezúttal is.