2009.06.22. 12:17
"Politikus típusokat formáltam meg"
<p>Nagyvárad - Pénteken a<br /> városháza dísztermében<br /> mutatják be Székely Ervin A műember<br /> című regényét. A szerző a<br /> napokban a szerkesztőségünket is<br /> felkereste, készségesen válaszolva<br /> kérdéseinkre.</p>
- Miről szól a könyv?
-A könyv politikáról és
közigazgatásról szól,
arról a világról, melynek a
közelmúltig én magam is tagja
voltam. Kicsit ironikusan, kicsit
moralizálóan, anélkül
azonban, hogy itéletet mondana róla,
legalábbis én ezzel a
szándékkal írtam. A
történet maga tulajdonképpen csak
ürügy volt arra, hogy elmondjam azokat a
élményeket, melyek felgyűltek bennem
azalatt a tizenhat év alatt, amit a
politikában töltöttem, előbb
parlamenti képviselőként, majd
államtitkárként. Ezek olyan
dolgok, melyeknek nem akartam hangsúlyosabb,
tudományosabb vagy komolyabb formát adni,
inkább a politizálás
melléktermékeként jelentek meg.
Ugyanakkor azt sem tagadom, hogy szórakoztatni
is akartam, elsősorban saját magamat, de
nyilván másokat is. Remélem, hogy
egy olyan olvasmány lesz, ami túl azon,
hogy esetleg szórakoztató, el is
gondolkodtatja az embereket, és valamelyest
rávilágít azokra az
árnyoldalaira is a politikának, ami
sajnos velejárója ennek a mai
társadalomnak.
- Hogy alakult ki a cím?
- Nagyon sokszor úgy éreztem, hogy a
politikusok, a közigazgatás felső
szféráiban dolgozók nem
természetesen nyilványulnak meg, hanem
megpróbálnak megfelelni
különböző érdekek
diktálta elvárásoknak. Mivel nem
önmagukat adják, véleményem
szerint nem természetes lények, hanem
amolyan műemberek, akik alakoskodnak vagy
megjátsszák a helyzeteket. Azt
találtam ki: mi lenne, ha ebbe a
műember-világba becsöppene egy
valódi műember, vagyis egy gépember,
akit a jelenlegi technológiával
talán létre is lehetne hozni. A
könyv magját tehát
tulajdonképpen az adja, hogy a
hús-vér emberek hogyan viszonyulnak
ehhez a gépemberhez.
- Olyan szereplői vannak a könynek, mint
például Golyó Ágoston vagy
Vereskedő János. Ezek a nevek
konkrét személyekre utalnak?
- Ennyire azért nem allegórikus a
könyv, persze nyilván vannak
áthallások a mindennapi
politikából. Egyes személyeknek a
megformálásánál
mintául szolgált a politikai elit
egyik-másik személyisége. Nem kell
úgy olvasni a könyvet, hogy az ember
feltétlenül ráismerjen X Y-ra vagy
valamelyik ismert közéleti
személyiségünkre. Inkább
politikus-típusokat akartam megformálni
(demagóg, felszínes, akarnok stb.), nem
egyetlen embernek az alteregóját.
- Kikhez szól a könyv?
- A könyv nem egy szűk
közönséget céloz meg. Azt
hiszem, hogy aki nem érdeklődik a politika
iránt, az is olvashatja, megértheti
és szórakozhat rajta. A kiadvány
nem egy politikai pamflet vagy olyan
írás, ami kimondottan
politikusokról szól. Szépirodalmi
munkáról van szó, amihez
különösebb politikai
előképzettség nem kell. Én
annak örülnék a legjobban, ha a
kiadvány nem a politikusoknak lenne valamilyen
kis játéka, hanem mindenki
olvasná. Arra gondoltam, hogy egy olyan
könyvet írok, amit ha az ember
Nagyváradon felszáll a vonatra és
Bukarestbe utazik, akkor mire odaér, ki is tudja
olvasni.
- Létezik-e Ön számára
visszaút a politikai életbe?
- Úgy gondolom, hogy a politikai karrieremet
lezártnak tekinthetem, nem hiszem, hogy vissza
kellene mennem. Nincs bennem semmifajta
keserűség, hogy ennek vége szakadt.
Azt hiszem, szerencsés emberek vagyok, mert
sikerült a politikában is elmondanom
mindazt, amit fontosnak tartottam. Most már
viszont úgy vélem, hogy egy másik
pályára kerültem, és
inkább a publicisztikát szeretném
folytatni. Ugyanakkor azokat az
élményeket, melyeket az elmúlt
tizenhat évben szereztem, mindenképpen
fel akartam dolgozni könyv
formájában is, és foglalkoztat,
hogy a továbbiakban is írjak. A
sajtó világáról
szeretnék például egy könyvet
írni, de ez a projekt még elég
cseppfolyós állapotban van.
Ciucur Losonczi Antonius