"Politikus típusokat formáltam meg"

- Miről szól a könyv?

-A könyv politikáról és

közigazgatásról szól,

arról a világról, melynek a

közelmúltig én magam is tagja

voltam. Kicsit ironikusan, kicsit

moralizálóan, anélkül

azonban, hogy itéletet mondana róla,

legalábbis én ezzel a

szándékkal írtam. A

történet maga tulajdonképpen csak

ürügy volt arra, hogy elmondjam azokat a

élményeket, melyek felgyűltek bennem

azalatt a tizenhat év alatt, amit a

politikában töltöttem, előbb

parlamenti képviselőként, majd

államtitkárként. Ezek olyan

dolgok, melyeknek nem akartam hangsúlyosabb,

tudományosabb vagy komolyabb formát adni,

inkább a politizálás

melléktermékeként jelentek meg.

Ugyanakkor azt sem tagadom, hogy szórakoztatni

is akartam, elsősorban saját magamat, de

nyilván másokat is. Remélem, hogy

egy olyan olvasmány lesz, ami túl azon,

hogy esetleg szórakoztató, el is

gondolkodtatja az embereket, és valamelyest

rávilágít azokra az

árnyoldalaira is a politikának, ami

sajnos velejárója ennek a mai

társadalomnak.

- Hogy alakult ki a cím?

- Nagyon sokszor úgy éreztem, hogy a

politikusok, a közigazgatás felső

szféráiban dolgozók nem

természetesen nyilványulnak meg, hanem

megpróbálnak megfelelni

különböző érdekek

diktálta elvárásoknak. Mivel nem

önmagukat adják, véleményem

szerint nem természetes lények, hanem

amolyan műemberek, akik alakoskodnak vagy

megjátsszák a helyzeteket. Azt

találtam ki: mi lenne, ha ebbe a

műember-világba becsöppene egy

valódi műember, vagyis egy gépember,

akit a jelenlegi technológiával

talán létre is lehetne hozni. A

könyv magját tehát

tulajdonképpen az adja, hogy a

hús-vér emberek hogyan  viszonyulnak

ehhez a gépemberhez.

- Olyan szereplői vannak a könynek, mint

például Golyó Ágoston vagy

Vereskedő János. Ezek a nevek

konkrét személyekre utalnak?

- Ennyire azért nem allegórikus a

könyv, persze nyilván vannak

áthallások a mindennapi

politikából. Egyes személyeknek a

megformálásánál

mintául szolgált a politikai elit

egyik-másik személyisége. Nem kell

úgy olvasni a könyvet, hogy az ember

feltétlenül ráismerjen X Y-ra vagy

valamelyik ismert közéleti

személyiségünkre. Inkább

politikus-típusokat akartam megformálni

(demagóg, felszínes, akarnok stb.), nem

egyetlen embernek az alteregóját.

- Kikhez szól a könyv?

- A könyv nem egy szűk

közönséget céloz meg. Azt

hiszem, hogy aki nem érdeklődik a politika

iránt, az is olvashatja, megértheti

és szórakozhat rajta. A kiadvány

nem egy politikai pamflet vagy olyan

írás, ami kimondottan

politikusokról szól. Szépirodalmi

munkáról van szó, amihez

különösebb politikai

előképzettség nem kell. Én

annak örülnék a legjobban, ha a

kiadvány nem a politikusoknak lenne valamilyen

kis játéka, hanem mindenki

olvasná. Arra gondoltam, hogy egy olyan

könyvet írok, amit ha az ember

Nagyváradon felszáll a vonatra és

Bukarestbe utazik, akkor mire odaér, ki is tudja

olvasni.

- Létezik-e Ön számára

visszaút a politikai életbe?

- Úgy gondolom, hogy a politikai karrieremet

lezártnak tekinthetem, nem hiszem, hogy vissza

kellene mennem. Nincs bennem semmifajta

keserűség, hogy ennek vége szakadt.

Azt hiszem, szerencsés emberek vagyok, mert

sikerült a politikában is elmondanom

mindazt, amit fontosnak tartottam. Most már

viszont úgy vélem, hogy egy másik

pályára kerültem, és

inkább a publicisztikát szeretném

folytatni. Ugyanakkor azokat az

élményeket, melyeket az elmúlt

tizenhat évben szereztem, mindenképpen

fel akartam dolgozni könyv

formájában is, és foglalkoztat,

hogy a továbbiakban is írjak. A

sajtó világáról

szeretnék például egy könyvet

írni, de ez a projekt még elég

cseppfolyós állapotban van.

Ciucur Losonczi Antonius